Nem rúgástól roggyant meg Városi Viktor futballista, az élet küldte padlóra

Na, erre szokták mondani: a kanyar után szembejött az élet! Pedig Városi Viktor nem is autóversenyző volt, hanem labdarúgó. Olyan, aki reménykedik abban, esetében a múlt idő csak átmeneti állapot. Igaz, egészségügyi okokból immár másfél évet kihagyott, de készül a visszatérésre. Mert a labdát nagyon szereti, miközben megkezdett egy merőben új életet is.  Ausztriában vett részt akadémiai képzésen, onnan tért vissza Pécsre. Megfordult a magyar élvonalban, illetve a második osztályban egyaránt. Simán megütötte a mércét, mégis, szinte egyik napról a másikra tűnt el a nézők szeme...

Új életre kelnek nála a virágok: Jávorfi Gabriella három évtizede vezeti saját boltját

Aki a virágot szereti - még virágárus is lehet. Az eredeti mondás persze nem így szól. Mégis igaz a ferdítés Jávorfi Gabriella esetében. Lassan három évtizede vezeti saját virágboltját Pécsett, a Nagyárpádi úton, a temetőnél. Előtte meg egy állami cégnél dolgozott, hasonló munkakörben. Ízlés, kézügyesség, megbízhatóág. Ezek talán a legfőbb erényei, ami miatt rengeteg törzsvevője akad. Ők kimondottan miatta vásárolnak nála.  Érdemes kicsit tanulmányozni a mozdulatait. Gyors, rutinos, mesterségbeli ügyekben csak ritkán téved. A kezei alatt formálódó koszorúk, virágcsokrok...

A húszéves pécsi lány, Orsulics Nada számára a segítségnyújtás az első

Orsulics Nada évek óta a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tagjaként próbál segíteni mindenkinek, mindenütt, ahol szükség van rá. A középiskolai hobbi mára kőkemény elkötelezettség lett, s a mindössze húszéves lány életcéljának tekinti a segítségnyújtást, mely egyik alappillére volt pályaválasztásának.    - Mikor csatlakoztál a Magyar Ifjúsági Vöröskereszthez? - Kilencedikben született meg az ötlet egy osztálytársam fejében, miszerint létre kellene hoznunk a gimnáziumban egy elsősegélynyújtó csapatot, ami így is történt. Majd következő évben váltunk hivatalosan is a...

Nem futó kaland Hűber...

Minden csak hosszabb-rövidebb idő kérdése. Az például jó 10 percbe tellett Hűber Róbertnek, hogy eldöntse, belecsap a...

Már eltéphetetlen...

Ha kollégáról hallunk, akkor szinte értelemszerűen mindenki egy emberre gondol. De azért ez lehet másképpen is, mint azt...

Ha gyorsabbnak születik,...

Az évek során a gyorsasága kopott meg legkevésbé. Erre persze a fanyalgók mondhatják, hogy Réfi Gábor már ifjoncként sem volt...

Maradt a kaptafánál Pécs talán legidősebb aktív iparosa, Tahi Béla, akinek nem lyukas a cipője

A varrógép még halkan kattog, a cipész Tahi Béla nem kapkod, mert tudja jól, senki sem akarja elvenni a kenyerét Léteznek életre szóló döntések. Ilyen volt az is, amikor Tahi Béla a cipész mesterséget választotta. Akkoriban kissé kényszerpályára került, amikor tanulónak állt, de utólag visszagondolva nem bánta meg cselekedetét. Szívvel teszi ma is a dolgát, másképpen ezt aligha lehetne csinálni. Hetente háromszor még kinyitja Pécsett, a Nagy Jenő utcában üzemelő boltját. Van rá igény, kis pénzt is keres vele, meg addig sem zavarja élete párját otthon, a konyhában. A város...

Nemcsak a kése éles: évtizedek óta árulja a húsokat Kiss István a pécsi vásárcsarnokban

Azért az sokat elárul Kiss Istvánról, ahogyan a húsokról beszélni tud. Nem egy-egy darabot lát bennük, hanem a levágástól az asztalra kerülésig értelmezi a feladatot. Szerinte nem elsősorban a munkálatokról, a kereskedelemről szól a dolog, hanem a végeredményről, az ízek élményéről. A pécsi vásárcsarnokban évtizedek óta találkozhatunk vele.  Maga is lelkes fogyasztója a húsoknak, bár nem az a klasszikus hentes alkatú férfi. Mestervizsgával, húsfeldolgozóként mindig szeretett volna a legjobbak közé tartozni. Mert az iparágban nagyon fontos a bizalom a vevők, illetve az...

Bárhol is játszott, nagyon kedvelték Dárdai Lajost - Szorgalmas, megbízható iparos volt

A meccsek utáni nagy bulik, kicsapongások történeteiben soha nem vállalt még mellékszerepet sem. Legfeljebb akkor, ha egyik-másik csapattársát időben hazavitte. Egy letűnt korszak érdekes, szerény labdarúgója volt Dárdai Lajos. Amikor sokan szerettek volna „szólózni", akkor ő cipelte a zongorát a futballpályán - némi képzavarral élve. Amerre megfordult, Véménden, Pécsett, Mohácson, mindenütt kedvelték a játékát, mert amit hozzátett a győzelmekhez, az bizony nélkülözhetetlennek számított.  Szerelni, labdát szerezni, másokat kiugratni jó labdákkal. Ez volt az...

Huszonhat éve süti a...

Vásárcsarnok lángossütő nélkül olyan, mint modern búcsú idején a bál estéje pofonmentesen. Szinte elképzelhetetlen!...

Íme, a legendás...

„Klasszikus bárzenész" - ma már szinte ismeretlen a fogalom, a foglalkozás kiment a divatból. Egyik képviselője, az...

Egy esztendeje él...

Mindenki akkor jár a legjobban, ha Kakas János határozottan a sarkára áll. A jobb sarkára. A jó sarkára! De valljuk be, az...

Nyugdíjba készül a kertvárosi halkereskedő, László Béla, végleg becsukja a boltot

A halak egy része hamarosan fellélegezhet. Májusban ugyanis nyugdíjba vonul László Béla, más néven a „Halas" Béla, a kertvárosi, közismert, népszerű halkereskedő. Az uszonyosoknak ez ugyan végeleges menekülést aligha jelenthet a vevők elől, de az iparág egyik markáns pécsi arca hiányozni fog a kínálati oldalon. Ám az idő elérkezett, a halbontás mestere leteszi a kését. Megpihenni persze nem fog, mert várja a gyódi telke, ahol rengeteg a tennivalója.   Sokáig műszaki eladóként tette a dolgát László Béla. De a rendszerváltás idején eljött a pillanat, amikor egy...

Űrhajósi magasságokig jutott el Kis Árpád, aki a tv-torony liftjével tör a végtelen felé

Az első magyar kozmonauta, Farkas Bertalan mintegy 300-350 kilométer magasra repült, amikor ellipszis alakú pályán elérte a Föld körül keringő szovjet űrállomást. Összességében ennél már jóval feljebb jutott Kis Árpád, aki évek óta a pécsi tévétorony egyik liftkezelője. A nyugdíjas tanárember szerint a munkája nem unalmas, de a tudományos számok összevetésének a világon semmi értelme sincsen. Ennek ellenére szorgalmasan gyűjti a métereket.   - Érdekes munkahely ez, de azért annyira nem izgalmas - vont mérleget a gépezet egyik kezelője, a rangidős, Kis Árpád. - Sajnos,...

Sok vér tapadt Móritz Sándor sebész kezéhez, de a pályán lábbal, fejjel igyekezett tisztázni

Félig-meddig nem szokta tenni a dolgát a sebészorvos, dr. Móritz Sándor. Amibe belevágott, azt „izomból" csinálta. Ha kellett, a futballpályán, máskor meg a műtőasztal mellett. Amikor nem ment együtt a két dolog, akkor a sportot inkább feláldozta a hivatása okán. Nagy küzdőként emlegették a gyepen, amúgy meg a dalos kedvű labdarúgók nótafájaként is lehetett számítani. Közösségi emberként mindig az élen járt, a segítségére bárki számíthatott, nem csak sebészkéssel a kezében.  - Legyünk őszinték, amikor a Budapesti Honvédhoz kerültem, akkor ott nem nagyon fértem...