Új életre kelnek nála a virágok: Jávorfi Gabriella három évtizede vezeti saját boltját

2021. szeptember 11. szombat 18:24

Aki a virágot szereti - még virágárus is lehet. Az eredeti mondás persze nem így szól. Mégis igaz a ferdítés Jávorfi Gabriella esetében. Lassan három évtizede vezeti saját virágboltját Pécsett, a Nagyárpádi úton, a temetőnél. Előtte meg egy állami cégnél dolgozott, hasonló munkakörben. Ízlés, kézügyesség, megbízhatóág. Ezek talán a legfőbb erényei, ami miatt rengeteg törzsvevője akad. Ők kimondottan miatta vásárolnak nála.

Érdemes kicsit tanulmányozni a mozdulatait. Gyors, rutinos, mesterségbeli ügyekben csak ritkán téved. A kezei alatt formálódó koszorúk, virágcsokrok elemei önmagukban sokkal kevesebbet mutatnak, mint amikor késszé válnak.

- Egy állami vállaltnál mindenszentek idején készítettünk olyan termékeket, amiket az a veszély fenyegetett, hogy a nyakunkon maradnak - idézte fel a kezdeteket Jávorfi Gabriella. - Egy rátermett kolléganővel kitaláltuk, megpróbáljuk eladni azt, amire mégis lehet igény. Ezek voltak az első botladozó lépések. Aztán lassan belefolytunk a vállalkozói világba, annak összes erényével, meg nyűgjével. Hivatalosan 1992-ben nyitottunk, reménykedve abban, lesz igény a munkánkra. Azóta igyekszünk fejlődni. Mások is próbálkoztak a szomszédságunkban, ám talán rosszabb helyen voltak, vagy valamit mi jobban tettünk, akartunk, mert nem fenyegetett minket a bezárás réme.

- Nehéz beszerezni az alapanyagokat?

- Cseppet sem, a legtöbbet Szigetszentmiklósról szoktam Pécsre szállítani. A környéken kiöregedtek a virágkertészek. A fiatalok számára nem eléggé vonzó a pálya, mert rengeteg feladattal jár. Ezért sokat utazik a növény, mire a vásárlókhoz kerül.

Névjegy

Budapesten, 1961-ben született Jávorfi Gabriella. Dísznövénykertészként végzett. Immár lassan három évtizede saját virágos vállalkozását irányítja. Érdekesség, hogy összesen négy kutya veszi körül, kettő otthon, kettő a boltnál, az udvaron. Jó szívére jellemző: három eb befogatott állatként került hozzá. A kedvessége, szakértelme okán rengetegen járnak hozzá, még egy kis kerülőt is vállalnak a látványos alkotásokért.

- Nyitottak a vevők az újdonságokra?

- Sajnos nem eléggé. Magam örökké igyekszem szélesíteni a kínálatot, de léteznek olyan szokások, amiket szinte lehetetlen megváltoztatni. Bár lenne rá lehetőség, de igazodnunk kell a kereslethez.

- Itt-ott,a virágüzletekben korábban lehetett látni kimondottan ronda dolgokat is.
- Azért a fröccsöntött koszorúk kora már lejárt. Olyan alapok hódítottak teret, ahol a levágott virágszálak vizes közegben, műanyag vázban sokkal tovább virulnak. Könnyebb megtölteni tartalommal, izgalmas dolog az alkotás, a kísérletezés. Meg a folyamatos tanulás is lényeges. Napjainkban a világhálón percek alatt meg lehet lelni a számunkra lényeges oldalakat. Csak időt áldozni rá, ami nem egyszerű. Vallom, nem szabad lemaradni, ha már léteznek ilyen lehetőségek.

- Nehéz a virágárusok élete?

- Lehetne most panaszkodni, de teljesen felesleges. Néha, reggelente én is gyűrötten kelek, bár aztán megrázom magam. Csinálni kell, ennyi az egész. Tisztességgel, jó minőségben, nem túlzó árakkal. Senkit sem szabad becsapni, akkor működik a rendszer. Nem csak magamért vagyok felelős, de az alkalmazottaimért is. Néha talán nem viselkedek velük elég keményen. Egyszerre akarok tulajdonosként és szakszervezeti megbízottként fellépni. Az meg nem vezet jóra.

- Akad kedvence a nagy virágágyások világában?

- A sárga nárcisz a szívem csücske. A Nap is abban a színben pompázik, ezért esett rá a választásom.