Tetoválás nem középiskolás fokon: Magari Kristóf munkái egyre több emberen köszönnek vissza

2021. április 18. vasárnap 10:43

Mióta világ a világ, ennyi tetovált embert még nem lehetett látni, mint manapság. Bár a ruha most még sokat takar, de a tavasz végére majdnem minden láthatóvá válik. Kivéve azt, ami akkor sem villan ki. A figurák lehetnek egyszerűk, még házilagosak is, de egyes darabok a művészeti kategóriába tartoznak. Ezen az úton halad Magari Kristóf, aki „varrta" már magát is, bár azért, az nem annyira egyszerű mutatvány.

A suszternek állítólag lyukas a cipője. Ez az állítás azonban nem igaz Magari Kristófra, ő reklámembere is lehetne saját stúdiójának, akár Pécsett, akár Győrött, netán a fővárosban. Amit ő képvisel, az nem a kisipari firkálgatás, hanem maga a profizmus. Annak számos részletével, mert pécsi munkahelyén azért jól látszik, több elemben tették magasra a mércét.

- Azt hiszem, ma a minőségi munka a prémium árkategóriába tartozik - vélekedett a szolgáltatások díjairól Magari Kristóf. - Nehéz ezt forintosítani, hiszen függ a mérettől, az eredetiségtől, a nívótól is. Ennek ellenére pörög a dolog rendesen. Mindent lehet fokozni, mégis a felfutás lassulását jövendölném.

- Önmagára is tett már jelet?

- Igen, de az nagyon nehéz. Mert azért kis fájdalommal jár a beavatkozás, miközben teljes összpontosításra van szükség. A kettő együtt nem feltétlenül működik, meg hát a hozzáférés sem könnyű, mondjuk a saját felkarhoz. Ráadásul ez nem egy gyors dolog, órákat vesz igénybe, ennek okán megfontolandó, hogy más kézjegyeit viseljem a testemen. Az én lenyomataim úgyis sok emberen ott élnek.

Névjegy

Az 1993-ban, Pécsett született Magari Kristóf a Babits gimnáziumban érettségizett. Utána vették fel a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol mérnöknek tanult. El is végzett három évet, de egyszer úgy döntött, neki más utat kell bejárnia. Igaz, korábban is tetovált másodállásban, ám aztán szintet lépett. Ma már komoly névnek számít a hazai szakmában. Egy három és féléves kisfiú édesapja, boldog kapcsolatban él. Az ország három városa között ingázik, mert a megrendelők egy része kimondottan hozzá ragaszkodik.

- Intimebb részek esetén sem jön zavarba, ha a vendég olyat kíván?

- Ilyen esetekben én csak a bőrfelületet nézem, a „vásznat" látom. Ennek ellenére, azért szoktam tanácsokat adni, mert húszezer tetoválás után érzem, mi hol mutat jól, esetleg rosszul. A többség meg szokta fogadni a véleményemet. Olyan is akadt, aki utólag ismerte el, jobban járt, miután követte a tanácsaimat.

- Régen az üzenet örökre szólt, de igaz ez ma is?

- A dinamikus technikai fejlődés nem csupán a felrakásra jellemző, de az eltávolításban is hatalmas az előrelépés. A fejlesztők rájöttek, ha ekkora az igény, akkor lépniük kell. A lézeres „radírozás" elfogadott módszer. Bár a korábbi „tetkó" minőségétől is függ a végeredmény, meg a bőrtípus sem közömbös. De már semmi sem végleges.

- Lehet nagyon elrontani egy munkát?

- Az amatőröknél igen, ám a rutinosak értik a dolgukat. Én sem vagyok minden alkotásommal elégedett, bár nem feltűnő vétkekről beszélhetek. Mérnöki hallgatóként meg kellett tanulnom egyenes vonalakat húzni, a rajzhoz meg akadt érzékem, mások szerint is. Korrigálni szabad, az árnyékolás külön tudomány, miközben az eszközök is egyre jobb lehetőségeket nyújtanak.

- Értelmiségi család sarjaként miképp fogadtatták el otthon a külseje átalakulását?

- Nem volt éppen egyszerű, ma sem rajonganak az irányzatért. Remélem azért az idő majd engem igazol.