"A Rákból mentünk nulladik órára"

- Mi tagadás, meglehetősen nehéz elérni Önt. Két hónapja jelentkeztünk be egy interjúra, s mostanra kaptunk lehetőséget.- Az az igazság, hogy az utóbbi időben igencsak megszaporodtak a médiamegkeresések, ezért igyekszem beosztani úgy az interjúkat, hogy ne kelljen napjában négyszer riportot adnom. Tudni kell azt is, hogy rengeteget dolgozom, s ritkán jut időm még magamra is.- Nemrég az olaszok legnagyobb zenei fesztiváljának háziasszonya volt, de tudjuk, hogy folyamatosan forgat is. Ezek mellett is akad munka?- Eddig főként olasz nyelvű filmekben osztottak rám szerepet, de nem...

Pécs Arcok - Hamar Zsolt: "Nem vagyok tüke, sőt..."

- Karmesternek lenni nem átlagos foglalkozás.- Zongorázni hatévesen kezdtem, de utána a zeneszerzés irányába indultam el. Bár nagybátyám is karmester, nem gondoltam rá, hogy nekem is ezt a pályát kellene választanom. Huszonéves koromban azonban írtam egy - nem könnyen előadható - művet, s mivel vezénylését senki nem vállalta, nekem kellett kiállnom a pódiumra. A hangverseny után a tanáraim nem a darabot, hanem a dirigálást dicsérték elsősorban. Ekkor eldőlt a dolog, tíz évig nem is írtam semmit. Az elmúlt egy-két évben viszont...

Pécsi Arcok - Koltai Dénes: "A tanári sikerek értékesebbek"

Koltai Dénest - akár pártszimpátiától függően is - lehet szeretni és nem szeretni, szakmai teljesítménye mindesetre elismerésre méltó, s megnyerő személysiég is egyben. A semmiből hozta létre a ma már több mint négyezer hallgatóval rendelkező felnőttképzési intézetet, amely nemrégiben az egyetem legnagyobb önálló karává is vált. Andragógiai, azaz felnőttnevelési ismereteit világszerte elismerik, mint ahogy intézményvezetőként nevéhez kötődő fejlesztései is példaértékűek nemcsak az országban, de a térségben is.Pedig nem volt mindig egyértelmű, hogy nagy sikereket hordoz majd...

Pécsi Arcok - Várdai...

- Egy hete vetted át a kormány által a harmincöt év alatti fiatalok számára alapított és idén először...

Pécsi Arcok - "Rocsótól"...

A becenevek általában az elismertség, a szeretet jegyében fogannak, és sok esetben teljesen összeforrnak viselőjükkel - így a...

Pécsi arcok (13.): Fekete...

Kedves és közvetlen modorával egy szempillantás alatt bárki szívébe belopja magát Fekete Bandi bácsi, a pécsi Nemzeti és...

Pécsi arcok (12.): Kulka János

- Ha jól tudom, nem volt előzmények nélküli a pályaválasztás?- Édesanyám színházi mindenes volt a szegedi teátrumban, s úgy nyolcéves lehettem, amikor gyermekszereplőt kerestek egy darabhoz. Kézenfekvő volt, hogy én legyek az, de praktikus okai is voltak, hiszen az intézménnyel szemben laktunk. Aztán ennek a gyerekszínészkedésnek nem lett akkor folytatása.- Annak idején négy évet töltött Pécsett. Hogyan került a pécsi színházba?- Egy időben végeztünk a színművészeti főiskolán Szegvári Menyhérttel, akit főiskolásként - ami akkor nagyon ritka volt - főrendezőnek neveztek ki a...

Pécsi arcok (11.): Cseh Mária színházi intrikákon edződött

- Élete nagy részét Pécsett töltötte. Milyen képek élnek önben a városunkról?- Pécs nekem egyenlő az álmom beteljesülésével, hiszen a városban kezdtem, s itt is fejeztem be színházi pályafutásomat. A zeneművészeti szakiskola és a fővárosi operettstúdió elvégzése után kaptam Pécsről felkérést. Egy családi kupaktanács után kezdtem meg vidéki pályafutásomat, három és fél éves volt akkor még csak a kisfiam. Férjem tanácsára fogadtam el a szerződést: 1966-ban csak Johann Strauss „Mesél a bécsi erdő" primadonna szerepére kaptam felkérést, de a premier...

Pécsi arcok (10.): Gráf Csilla lehúzza a redőnyt?

- Hogyan és hol is indult színészi pályafutása?- Tizennyolc évesen kerültem a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz, húsz esztendeje indult ott egy színészképző tanfolyam. Ötszáz jelentkező közül végül - kilenc társammal együtt – sikerült is felvételt nyernem az akkor még Csákányi Eszter, Jordán Tamás nevével fémjelzett társulathoz. Meg kell jegyeznem, a színművészeti főiskolára hat próbálkozás után sem tudtam bejutni. A somogyi megyeszékhelyen aztán évekig játszottam, de az álmom mégis az volt, hogy Pécsett - ott ahol éltem, ahol végeztem iskoláimat –...

Pécsi arcok (8.): Lang Györgyi

- Húsz éve hagytál fel a színészkedéssel a zenélés miatt. Miért is akartál tulajdonképpen színművész lenni?- Mert baromi jó...

Pécsi arcok (6.): Beleznay...

- Színház, filmek, tévés műsorok, fellépések: igazi örökmozgó vagy. Soha nem akartad magad elkötelezni egyetlen társulatnál...

Pécsi arcok (4.): Vujity...

- A pécsiek egyre többet láthatnak itthon.- Nincs ebben semmi rendkívüli, hiszen végeredményben pécsi vagyok. Igaz ugyanakkor,...

Pécsi arcok (3.): Besenczi Árpád

- Éppen tizennégy évvel ezelőtt szerződött el Budapestre. Hogyan emlékszik a pécsi évekre? - Lélekben mindig is pécsi maradok, itt születtem, s azt a huszonnyolc évet nehéz elfelejteni, melyet Pécsett töltöttem. Mikor Pestre elkerültem, az első időszakban még nagyon sokszor hazajártam, de ahogy egyre több lett a munka, kevesebb időm maradt erre, így manapság három-négy havonta jövök: a szüleimhez, az öcsémékhez. Édesapámmal pedig sokszor megyünk a szőlőbe: egy kis zsíros kenyér, hagyma és bor, talán nincs is ennél jobb.- Mi volt a váltás oka?- Akkoriban ugyan nagyon jól ment...

Pécsi Arcok - Bencze János: „Újra lesz időm az írásra"

- Egy tapasztalt újságíró nyilván jól érzi a rendszerváltás előtti és utáni munka különbségeit.- Igazából kezdetben éppen azért nem akartam újságírónak állni, mert bonyolult hivatásnak számított a múlt rendszerben „megfelelni az elvárásoknak": láttuk, hogy mi a helyzet a valóságban, s mégis azt várták, hogy mást írjanak az írástudók. Előfordult, hogy egy ÉS-nek elküldött, közveszélyes munkakerüléssel kapcsolatos anyagom másfél évig várt a megjelenésre, mert addig gyötrődtek rajta, hogy lehozzák-e vagy sem - végül a megjelenés után az év legjobb riportjai közé is...

Pécsi arcok (2.): Erős Antónia

- Mi maradt meg a pécsi évekből? Kikre emlékszik szívesen és van-e akit - még szívesebben - elfelejtene?- Mivel nem diákként vagy gyermekként költöztem a fővárosba, már nem érezhetem igazi „otthonomnak", ezért szoktam azt mondani, hogy mindig vidéki, szigetvári maradok. Odaköt minden, a család, a barátok többsége, a gyerekkori emlékek, sok ismerős arc. Jól esik, hogy ha hazamegyek, szinte mindenkit ismerek és mindenki ismer, no persze nem a képernyőről, hanem azért, mert együtt jártunk iskolába, vagy csak egyszerűen, mert egy utcában laktunk. Minden emlék szép, még...