Pécsi Arcok - Bárdi László: "Már az egyetemen elbűvöltek"

- Honnan táplálkozik a Kelet, s Kína iránti vonzalma?- Nem lehet egyetlen eseményhez kötni: tizenhárom éves lehettem, mikor vendég érkezett oskolánkba, s később derült csak ki, hogy Baktay Ervin, a híres orientalista járt nálunk. Kőrösi Csoma Sándor első indiai útjáról szóló előadása előtt az iránt érdeklődött, hogy hol tudna olyan pálcát vágni, amivel a vetítése alatt mutogathatna. Míg a többiek csak törték a fejüket, én és az egyik barátom - mi lókötők - tudtuk, hogy hol találunk ilyen vessző vágására alkalmas bokrot a gimnázium udvarában. Attól kezdve úgy éreztem, hogy a...

"A Rákból mentünk nulladik órára"

- Mi tagadás, meglehetősen nehéz elérni Önt. Két hónapja jelentkeztünk be egy interjúra, s mostanra kaptunk lehetőséget.- Az az igazság, hogy az utóbbi időben igencsak megszaporodtak a médiamegkeresések, ezért igyekszem beosztani úgy az interjúkat, hogy ne kelljen napjában négyszer riportot adnom. Tudni kell azt is, hogy rengeteget dolgozom, s ritkán jut időm még magamra is.- Nemrég az olaszok legnagyobb zenei fesztiváljának háziasszonya volt, de tudjuk, hogy folyamatosan forgat is. Ezek mellett is akad munka?- Eddig főként olasz nyelvű filmekben osztottak rám szerepet, de nem...

Pécs Arcok - Hamar Zsolt: "Nem vagyok tüke, sőt..."

- Karmesternek lenni nem átlagos foglalkozás.- Zongorázni hatévesen kezdtem, de utána a zeneszerzés irányába indultam el. Bár nagybátyám is karmester, nem gondoltam rá, hogy nekem is ezt a pályát kellene választanom. Huszonéves koromban azonban írtam egy - nem könnyen előadható - művet, s mivel vezénylését senki nem vállalta, nekem kellett kiállnom a pódiumra. A hangverseny után a tanáraim nem a darabot, hanem a dirigálást dicsérték elsősorban. Ekkor eldőlt a dolog, tíz évig nem is írtam semmit. Az elmúlt egy-két évben viszont...

Zseni, aki szolgál

Miért választotta az orvosi pályát?- Nem én választottam, hanem a gyógyítás választott engem. Éppen ez volt a legnagyobb...

Pécsi Arcok - Több lábon...

- Nem kimondottan művésznek készült, hiszen vegyiparit végzett. Felmerül a kérdés, ezek után hogyan került mégis a színpadra?-...

Pécsi Arcok - Egy élő...

- Miért a zenei pályát választotta?- Gyermekkoromtól zongoráztam, s mikor bekerültem a cserkészek közé, úgy tíz...

Pécsi arcok (13.): Fekete Bandi bácsi

Kedves és közvetlen modorával egy szempillantás alatt bárki szívébe belopja magát Fekete Bandi bácsi, a pécsi Nemzeti és megannyi film méltán elismert művésze. Barátságosan fogad pécsi lakásán, s rögtön a közepébe csap, amikor életéről kezdem faggatni.„Igazi történelmi helyen láttam meg a napvilágot - immáron hetvennyolc évvel ezelőtt: az én kis falum, Cibakháza ugyanis az egyetlen Tisza-híddal biztosította az átkelést az ország két keleti része között. Emiatt kerültünk be a történelemkönyvekbe is: Damjanich János a szabadságharc idején ugyanis ezt az építményt rombolta...

Pécsi arcok (12.): Kulka János

- Ha jól tudom, nem volt előzmények nélküli a pályaválasztás?- Édesanyám színházi mindenes volt a szegedi teátrumban, s úgy nyolcéves lehettem, amikor gyermekszereplőt kerestek egy darabhoz. Kézenfekvő volt, hogy én legyek az, de praktikus okai is voltak, hiszen az intézménnyel szemben laktunk. Aztán ennek a gyerekszínészkedésnek nem lett akkor folytatása.- Annak idején négy évet töltött Pécsett. Hogyan került a pécsi színházba?- Egy időben végeztünk a színművészeti főiskolán Szegvári Menyhérttel, akit főiskolásként - ami akkor nagyon ritka volt - főrendezőnek neveztek ki a...

Pécsi arcok (11.): Cseh Mária színházi intrikákon edződött

- Élete nagy részét Pécsett töltötte. Milyen képek élnek önben a városunkról?- Pécs nekem egyenlő az álmom beteljesülésével, hiszen a városban kezdtem, s itt is fejeztem be színházi pályafutásomat. A zeneművészeti szakiskola és a fővárosi operettstúdió elvégzése után kaptam Pécsről felkérést. Egy családi kupaktanács után kezdtem meg vidéki pályafutásomat, három és fél éves volt akkor még csak a kisfiam. Férjem tanácsára fogadtam el a szerződést: 1966-ban csak Johann Strauss „Mesél a bécsi erdő" primadonna szerepére kaptam felkérést, de a premier...

Pécsi arcok (9.): Gergely...

Érdekes személyiség Gergely Róbert, hiszen egyszerre rendelkezik színészi tehetséggel, s a muzsika iránti szenvedéllyel. Ennek...

Pécsi arcok (7.): ifj....

- A hullámvölgyek sosem kellemesek, márpedig a pár esztendeje még a BL-ben vitézkedő Hertha a mostani őszt csak a 12. helyen...

Pécsi arcok (5): Belénessy...

- A Lánchíd Rádió főszerkesztői székét hagyja ott a távirati iroda alelnöki pozíciójáért. Mit sikerült elérni a fiatal...

Pécsi arcok (4.): Vujity Tvrtko

- A pécsiek egyre többet láthatnak itthon.- Nincs ebben semmi rendkívüli, hiszen végeredményben pécsi vagyok. Igaz ugyanakkor, hogy sokat kell utaznom a munkám miatt, és a fővárosban töltöm hétköznapjaim jó részét, mégis halálomig pécsinek tartom magam. Az emberek most azért láthatnak többet, mert az Európa Kulturális Fővárosa program hivatalos nagykövete lettem: feladatom, hogy újságírói munkám mellett segítsem a pécsi programot, s szerte az országban és a világban népszerűsítsem a várost. Óriási megtiszteltetés ez, s rendkívül harmonikus a kapcsolatom Mészáros András...

Pécsi arcok (3.): Besenczi Árpád

- Éppen tizennégy évvel ezelőtt szerződött el Budapestre. Hogyan emlékszik a pécsi évekre? - Lélekben mindig is pécsi maradok, itt születtem, s azt a huszonnyolc évet nehéz elfelejteni, melyet Pécsett töltöttem. Mikor Pestre elkerültem, az első időszakban még nagyon sokszor hazajártam, de ahogy egyre több lett a munka, kevesebb időm maradt erre, így manapság három-négy havonta jövök: a szüleimhez, az öcsémékhez. Édesapámmal pedig sokszor megyünk a szőlőbe: egy kis zsíros kenyér, hagyma és bor, talán nincs is ennél jobb.- Mi volt a váltás oka?- Akkoriban ugyan nagyon jól ment...

Pécsi Arcok - Bencze János: „Újra lesz időm az írásra"

- Egy tapasztalt újságíró nyilván jól érzi a rendszerváltás előtti és utáni munka különbségeit.- Igazából kezdetben éppen azért nem akartam újságírónak állni, mert bonyolult hivatásnak számított a múlt rendszerben „megfelelni az elvárásoknak": láttuk, hogy mi a helyzet a valóságban, s mégis azt várták, hogy mást írjanak az írástudók. Előfordult, hogy egy ÉS-nek elküldött, közveszélyes munkakerüléssel kapcsolatos anyagom másfél évig várt a megjelenésre, mert addig gyötrődtek rajta, hogy lehozzák-e vagy sem - végül a megjelenés után az év legjobb riportjai közé is...