Pécsi Arcok - Farkas Tamás: "A természet része vagyunk"

- Egy művészeti szakiskolában beszélgetünk a legismertebb helyi állatvédővel.- A véletlen hozta úgy, hogy a diploma megszerzése után éppen a Művészetiben kötöttem ki, de azt gondolom: mivel nagyon sokáig zenéltem, jó helyem van itt. Szerencsére eddigi munkásságom alatt mindvégig sikerült azt a szemléletmódot átültetni a gyerekekbe, amely az állatokhoz, természethez való felelősségérzetet hordozza magában - szerencsére a pörgős világban is vevők még minderre.- Farkas Tamásba hogyan plántálták be mindezt anno?- Kertes házban nőttem fel, így gyerekkoromban többféle...

Pécsi Arcok - Dr. Szolcsányiné Küpry Judit: "Remélem, az unokák is folytatják"

- Budapesti születésű, Szegeden végzett, de hogyan került Pécsre?- Mindenképpen tanár szerettem volna lenni. Szegedre jelentkeztem tanárképző főiskolára, ilyen a fővárosban akkor nem volt. A főiskoláról átkerültem a József Attila Tudományegyetemre. Fantasztikus diákélet volt Szegeden, rengeteg barátunk lett, s ma is tartjuk a kapcsolatot egykori társainkkal. Férjemmel, Szolcsányi Jánossal szintén az alföldi nagyvárosban kötöttem házasságot, majd őt Pécsre hívták, így kerültem én is 1970-ben a baranyai megyeszékhelyre. Amikor a költözés miatt először Pécsre jöttünk,...

Pécsi Arcok - Horváth Zsolt, a zeneművész, menedzser és tanár

- A pécsiek találkozhatnak Önnel, mint a Pannon Filharmonikusok igazgatója, mint az EKF Művészeti Tanácsának tagja, nemrég trombitaművészként lépett fel a zenekar kamaraestjén, a művészeti szakközépiskolában pedig mint az egyik legszigorúbb, de legsikeresebb trombitatanárra emlékeznek. Ki is Horváth Zsolt leginkább?-Mindezek összessége, de ha ennél árnyaltabban akarnék fogalmazni, akkor a zene "szolgája". Nálunk, muzsikusoknál "szolgálat"-nak hívják a munkaidőt, talán nem véletlenül. Életünkkel a zenét szolgáljuk, ki így, ki úgy. Nekem a zene sokoldalúsága,...

Pécsi Arcok - Végh József:...

- Hivatalnok volt szinte egész életében. Családi hozadék, hogy a közigazgatásban dolgozott évtizedeken keresztül?- Nem, hiszen...

Pécsi Arcok - Horváth...

- Feltételezem, nem óvodás korában döntötte el, hogy többszáz éves, málladozó dokumentumok megmentése lesz később a munkája.-...

Pécsi Arcok - Simon István:...

- Hogyan került a színházhoz?- Teljesen véletlenül. A főiskolán az egyik magyar tanárom szólt, hogy a teátrum pályázatot...

Pécsi Arcok - Gyura Barbara: "A Szemem Fénye misszió"

- Sokan csak annyit tudnak, hogy elveszítette egyik gyermekét, de azt nem, hogy milyen szenvedésen ment keresztül.- 1999-ben született meg második gyermekem, Nail. Tizennégy hónaposan került be a gyermekkórházba. 2000 március 20-án új időszámítás kezdődött az életünkben. Húsz napig nem is tudták diagnosztizálni a betegségét, majd később lekerült a klinika onkológiai osztályára. Hat hónapig vele voltam, a vállalkozásunkkal így nem tudtam foglalkozni, csődbe is ment. Olyankor eltűnik a hagyományos időszámítás, amikor az emberrel azt közlik, hogy a gyermeke súlyos betegségben...

Pécsi Arcok - Magda József: „Szeretni kell a munkát"

- Miért választotta ezt a szakmát? - A szakmunkásiskola után mélyfúró technikumba jelentkeztem. Kutató szerettem volna lenni, de másodikban közölték, hogy az iskolából bányászati technikum lesz. Nagymamám ekkor azt mondta: ne menjek, mert a bányán nincs ablak. Féltett. Akkoriban nem jártak túl jó idők: sokan annak is örültek, hogy ha zsíroskenyérre futotta. Mamám pedig úgy vélte, ha szakácsnak megyek, akkor bármi is lesz, éhezni biztosan nem fogok. 1957-ben aztán felmentem Pestre, de előtte három hónapig dolgoztam a Nádorban, a Corvin és Balaton étteremben is. Fizetést nem kaptam,...

Pécsi Arcok - Tarrósy István: beépült már a város szövetébe

- Nem tősgyökeres pécsi, hiszen Pesten született. Miként került Pécs a látómezejébe?- Családilag kötődöm a városhoz, hiszen édesapám nagybátyja pécsi. Gyermekkoromban többször voltam itt nyaralni, s mivel nagyon megszerettem Pécsett, a középiskola után pedig mindenképpen el akartam hagyni a fővárost, egyértelmű volt, hogy merre kell orientálódnom. Bár kezdetben nem gondoltam arra, hogy itt élem le az egész életemet, egyre inkább bedolgoztam magam az egyetem és a város szövetébe, ráadásul a feleségem is pécsi - kezd tehát egyértelművé válni itt maradásom.- A kilencvenes évek...

Pécsi Arcok - Kiss Tibor:...

- Vasasi gyerek volt - egyenes út vezetett a bányaiparba?- Nem egészen, hiszen érdeklődésem már az általános iskola alsó...

"Van még tennivalóm, bőven"

- Mikor döntötte el, hogy a távközlésben fog dolgozni?- Alapvetően tanárnak készültem, ezért is végeztem műszaki tanárként...

Pécsi Arcok - Krippl...

- Mindig is Pécsett élt?- Csak addig voltam távol, míg a katonaságot töltöttem, de viszonylag sokat utazom. Remélem, hogy ezek...

Pécsi Arcok - Garadnay Balázs: "Az igehirdetés nem magunk hirdetése"

- A papokra ki-ki világszemlélete szerint másként tekint. Összefoglalná röviden, hogy melyek azok az alaptulajdonságok, amelyek mindenképpen szükségesek a szolgálat ellátásához?- Jézus hívta meg és küldte minden emberhez az apostolait, hogy elvigyék világszerte az általa hozott Örömhírt. Tanítani küldte őket és tanulságot tenni, ennek a szeretet üzenetnek a tarthatóságáról. Mi, ma élő papok is az ő meghívására és küldetése nyomán teljesítjük szolgálatunkat, ami ma is ugyanaz, mint korábban: hírül adni mindenkinek Isten jóságát, emberszeretetét, és ami ebből fakad - azaz, hogy az...

Pécsi Arcok - Ágoston Zoltán: "Még tart a lendület"

- Mi volt az első nagy élménye a könyvekkel, az irodalommal kapcsolatban?- Édesanyám magyartanár volt, de egyben a falu könyvtárában is dolgozott. Így az óvoda, vagy az iskola után leggyakrabban én is a könyvtárban kötöttem ki - ez volt a második otthonom. Miután megtanultam olvasni, gyakorlatilag ezt olyan természetességgel tettem, mint ahogy más levegőt vesz. Később a történelem és a földrajz is érdekelt, olyannyira, hogy kezdetben ilyen szakra is akartam felvételizni, ám a pályaválasztás időszakában egyértelművé vált számomra: az irodalom az életem. Magyar-esztétika szakon...

Pécsi Arcok - Iványi Dalma: "Én már itt maradok!"

- A neve egybeforrott a pécsi kosárlabdával, de talán kevesen tudják, vagy emlékeznek rá, hogyan került a Viharsarokból Pécsre?- Alföldi, mezőberényi lány vagyok, ott élnek a mai napig a szüleim, de a középiskolát már Kecskeméten végeztem el. A hogyan tovább időszakában egyrészt felsőfokú testnevelési tanulmányaim miatt jöttem Pécsre, de a városi kosárlabda csapat is érdeklődött irántam. Úgy fogalmaznék, kölcsönösen egymásra találtunk. Nem maradtam ugyan sokáig a városban, hiszen a 94/95-ös szezon után az Államokban is megfordultam, nyolc éve azonban már...