Pécsi Arcok - Gyura Barbara: "A Szemem Fénye misszió"

- Sokan csak annyit tudnak, hogy elveszítette egyik gyermekét, de azt nem, hogy milyen szenvedésen ment keresztül.- 1999-ben született meg második gyermekem, Nail. Tizennégy hónaposan került be a gyermekkórházba. 2000 március 20-án új időszámítás kezdődött az életünkben. Húsz napig nem is tudták diagnosztizálni a betegségét, majd később lekerült a klinika onkológiai osztályára. Hat hónapig vele voltam, a vállalkozásunkkal így nem tudtam foglalkozni, csődbe is ment. Olyankor eltűnik a hagyományos időszámítás, amikor az emberrel azt közlik, hogy a gyermeke súlyos betegségben...

Pécsi Arcok - Magda József: „Szeretni kell a munkát"

- Miért választotta ezt a szakmát? - A szakmunkásiskola után mélyfúró technikumba jelentkeztem. Kutató szerettem volna lenni, de másodikban közölték, hogy az iskolából bányászati technikum lesz. Nagymamám ekkor azt mondta: ne menjek, mert a bányán nincs ablak. Féltett. Akkoriban nem jártak túl jó idők: sokan annak is örültek, hogy ha zsíroskenyérre futotta. Mamám pedig úgy vélte, ha szakácsnak megyek, akkor bármi is lesz, éhezni biztosan nem fogok. 1957-ben aztán felmentem Pestre, de előtte három hónapig dolgoztam a Nádorban, a Corvin és Balaton étteremben is. Fizetést nem kaptam,...

Pécsi Arcok - Tarrósy István: beépült már a város szövetébe

- Nem tősgyökeres pécsi, hiszen Pesten született. Miként került Pécs a látómezejébe?- Családilag kötődöm a városhoz, hiszen édesapám nagybátyja pécsi. Gyermekkoromban többször voltam itt nyaralni, s mivel nagyon megszerettem Pécsett, a középiskola után pedig mindenképpen el akartam hagyni a fővárost, egyértelmű volt, hogy merre kell orientálódnom. Bár kezdetben nem gondoltam arra, hogy itt élem le az egész életemet, egyre inkább bedolgoztam magam az egyetem és a város szövetébe, ráadásul a feleségem is pécsi - kezd tehát egyértelművé válni itt maradásom.- A kilencvenes évek...

Pécsi Arcok - Kiss Tibor:...

- Vasasi gyerek volt - egyenes út vezetett a bányaiparba?- Nem egészen, hiszen érdeklődésem már az általános iskola alsó...

"Van még tennivalóm, bőven"

- Mikor döntötte el, hogy a távközlésben fog dolgozni?- Alapvetően tanárnak készültem, ezért is végeztem műszaki tanárként...

Pécsi Arcok - Krippl...

- Mindig is Pécsett élt?- Csak addig voltam távol, míg a katonaságot töltöttem, de viszonylag sokat utazom. Remélem, hogy ezek...

Pécsi Arcok - Garadnay Balázs: "Az igehirdetés nem magunk hirdetése"

- A papokra ki-ki világszemlélete szerint másként tekint. Összefoglalná röviden, hogy melyek azok az alaptulajdonságok, amelyek mindenképpen szükségesek a szolgálat ellátásához?- Jézus hívta meg és küldte minden emberhez az apostolait, hogy elvigyék világszerte az általa hozott Örömhírt. Tanítani küldte őket és tanulságot tenni, ennek a szeretet üzenetnek a tarthatóságáról. Mi, ma élő papok is az ő meghívására és küldetése nyomán teljesítjük szolgálatunkat, ami ma is ugyanaz, mint korábban: hírül adni mindenkinek Isten jóságát, emberszeretetét, és ami ebből fakad - azaz, hogy az...

Pécsi Arcok - Ágoston Zoltán: "Még tart a lendület"

- Mi volt az első nagy élménye a könyvekkel, az irodalommal kapcsolatban?- Édesanyám magyartanár volt, de egyben a falu könyvtárában is dolgozott. Így az óvoda, vagy az iskola után leggyakrabban én is a könyvtárban kötöttem ki - ez volt a második otthonom. Miután megtanultam olvasni, gyakorlatilag ezt olyan természetességgel tettem, mint ahogy más levegőt vesz. Később a történelem és a földrajz is érdekelt, olyannyira, hogy kezdetben ilyen szakra is akartam felvételizni, ám a pályaválasztás időszakában egyértelművé vált számomra: az irodalom az életem. Magyar-esztétika szakon...

Pécsi Arcok - Iványi Dalma: "Én már itt maradok!"

- A neve egybeforrott a pécsi kosárlabdával, de talán kevesen tudják, vagy emlékeznek rá, hogyan került a Viharsarokból Pécsre?- Alföldi, mezőberényi lány vagyok, ott élnek a mai napig a szüleim, de a középiskolát már Kecskeméten végeztem el. A hogyan tovább időszakában egyrészt felsőfokú testnevelési tanulmányaim miatt jöttem Pécsre, de a városi kosárlabda csapat is érdeklődött irántam. Úgy fogalmaznék, kölcsönösen egymásra találtunk. Nem maradtam ugyan sokáig a városban, hiszen a 94/95-ös szezon után az Államokban is megfordultam, nyolc éve azonban már...

Pécsi Arcok - Bertók László...

- Milyen díszpolgárnak lenni? - Nem volt ez benne az én látókörömben, meglepetésként ért a polgármester levele a nyár...

Pécsi Arcok -...

- Elektronikai műszerész végzettséggel hogyan vált a könyvek szerelmesévé? - Az iskola elvégzése után kiállításokat,...

Pécsi Arcok: Tremmel...

- Miért választotta a jogi pályát? - Nagyon vonzott a kriminalisztika, vagyis a bűncselekmények felderítésével foglalkozó...

Pécsi Arcok - Aknai Tamás: "Drámának élem meg a folyamatot"

- Budapesti születésű, az egyetemet is ott végezte. Hogyan került Pécsre? Dunapatajon volt könyvtáros, majd igazgató. - Ha van műveltségem, akkor ez döntően annak köszönhető, hogy ebben a falusi könyvtárban töltöttem el három évet. Szerettem az Alföldet, s természetes volt, hogy ott vállalok az egyetem után munkát, legalábbis addig, amíg Pécsett nem lesz üresedés a múzeumban. Ugyanis mindenképpen Pécsre szerettem volna jönni, nagyon nagy lehetőséget láttam az akkoriban kialakuló modern magyar pécsi művészeti gyűjteményben. Olyan kortárs művészeti programok indultak, melyek...

Pécsi Arcok - Bachmann Zoltán: "Az Eiffel-tornyot is szidták..."

- Internetes fórumokat olvasgatva, vagy az utca emberét hallgatva meglehetősen vegyes ítéleteket hallani a nevéhez köthető épületekkel kapcsolatban. Mennyire érinti érzékenyen az építészt, ha munkájának eredményét szidják?- El kell tűrni a negatív kritikákat is, még ha sokszor laikusok, hozzá nem értők szájából hangoznak is el. A maga idejében az Eiffel-tornyot közutálat övezte, s sokan gyűlölik mind a mai napig az ausztrálok közül a Sidney-i Operaház épületét is. Mégis mindkettő a városok egyedülálló szimbóluma. Az emberek olykor nehezen fogadják be azokat a...

Pécsi Arcok: Lehmann Antal, a zselici táj szerelmese

- Nem volt egyszerű a pályakezdése. Miért is?- Jezsuita gimnáziumban tanultam. Majd mikor elvégeztük a nyolcadik osztályt, csináltak az ilyen megbízhatatlan emberek számára Pécsbányán egy általános gimnáziumot, az utolsó évet viszont már a Nagy Lajosban végeztem, ahol a szuterénba tettek minket, ilyen se nem paraszt, se nem munkás gyerekeket. Az ELTE-re jelentkeztem, de az első értesítésben azt írták: hely hiányában nem vesznek fel, annak ellenére, hogy a második legmagasabb pontszámom volt. Miután megkaptam a levelet, Simor Ferenc tanárom is tett egy próbát, ám végül...