Pécsi Arcok - Ágoston Zoltán: "Még tart a lendület"

- Mi volt az első nagy élménye a könyvekkel, az irodalommal kapcsolatban?- Édesanyám magyartanár volt, de egyben a falu könyvtárában is dolgozott. Így az óvoda, vagy az iskola után leggyakrabban én is a könyvtárban kötöttem ki - ez volt a második otthonom. Miután megtanultam olvasni, gyakorlatilag ezt olyan természetességgel tettem, mint ahogy más levegőt vesz. Később a történelem és a földrajz is érdekelt, olyannyira, hogy kezdetben ilyen szakra is akartam felvételizni, ám a pályaválasztás időszakában egyértelművé vált számomra: az irodalom az életem. Magyar-esztétika szakon...

Pécsi Arcok - Iványi Dalma: "Én már itt maradok!"

- A neve egybeforrott a pécsi kosárlabdával, de talán kevesen tudják, vagy emlékeznek rá, hogyan került a Viharsarokból Pécsre?- Alföldi, mezőberényi lány vagyok, ott élnek a mai napig a szüleim, de a középiskolát már Kecskeméten végeztem el. A hogyan tovább időszakában egyrészt felsőfokú testnevelési tanulmányaim miatt jöttem Pécsre, de a városi kosárlabda csapat is érdeklődött irántam. Úgy fogalmaznék, kölcsönösen egymásra találtunk. Nem maradtam ugyan sokáig a városban, hiszen a 94/95-ös szezon után az Államokban is megfordultam, nyolc éve azonban már...

Pécsi Arcok - Kamarás Iván: "Folyamatosan új ingerekre vágyom"

- Mindig egyértelmű volt, hogy az emberek szórakoztatásával keresi majd a kenyerét?- Olyannyira, hogy gyakorlatilag ötéves korom óta biztos voltam benne: színész akarok lenni. Egyedül az éneklés, a zeneművészet tántoríthatott volna el ettől, de végül a színművészetis irányra erősítettem rá. Szerencsésnek érezhetem magam ugyanakkor, hogy az elmúlt években az énekesi képességeimet is próbára tudtam tenni, a főcsapást persze mindig is a színészet jelentette.- Attól kezdve, hogy Pesten elkezdte a színművészetit, a vendégszerepléseket leszámítva folyamatosan a fővárosban játszik....

Pécsi Arcok - Rovó Attila:...

- Paksi születésű, s Dunaújvárosban élt, dolgozott - csak harminc éves fejjel került Pécsre.- A feleségemnek köszönhetem, hogy...

Pécsi Arcok: Háber Tamás -...

- Az egyik legjobb pécsi étterem tulajdonosa - hogyan indult a karrierje?- Nagyszüleim is vendéglátással foglalkoztak, előbb...

Pécsi Arcok - Aknai Tamás:...

- Budapesti születésű, az egyetemet is ott végezte. Hogyan került Pécsre? Dunapatajon volt könyvtáros, majd igazgató. - Ha van...

Pécsi Arcok - Bachmann Zoltán: "Az Eiffel-tornyot is szidták..."

- Internetes fórumokat olvasgatva, vagy az utca emberét hallgatva meglehetősen vegyes ítéleteket hallani a nevéhez köthető épületekkel kapcsolatban. Mennyire érinti érzékenyen az építészt, ha munkájának eredményét szidják?- El kell tűrni a negatív kritikákat is, még ha sokszor laikusok, hozzá nem értők szájából hangoznak is el. A maga idejében az Eiffel-tornyot közutálat övezte, s sokan gyűlölik mind a mai napig az ausztrálok közül a Sidney-i Operaház épületét is. Mégis mindkettő a városok egyedülálló szimbóluma. Az emberek olykor nehezen fogadják be azokat a...

Pécsi Arcok: Lehmann Antal, a zselici táj szerelmese

- Nem volt egyszerű a pályakezdése. Miért is?- Jezsuita gimnáziumban tanultam. Majd mikor elvégeztük a nyolcadik osztályt, csináltak az ilyen megbízhatatlan emberek számára Pécsbányán egy általános gimnáziumot, az utolsó évet viszont már a Nagy Lajosban végeztem, ahol a szuterénba tettek minket, ilyen se nem paraszt, se nem munkás gyerekeket. Az ELTE-re jelentkeztem, de az első értesítésben azt írták: hely hiányában nem vesznek fel, annak ellenére, hogy a második legmagasabb pontszámom volt. Miután megkaptam a levelet, Simor Ferenc tanárom is tett egy próbát, ám végül...

Pécsi Arcok - Frank Adél: "Rabul ejtett a város hangulata"

- Hogy mit jelent nekem a város? Egyértelműen mindent. Az itteni hangulat, az illatok, az emberek, az épületek gyermekkorom óta életem részét képezik. Éppen ezért csak időlegesen, s akkor is nyomasztó honvágy mellett hagytam el Pécset - mondja Frank Adél, divattervező, akinek ruhakölteményeit már a világ legrangosabb bemutatóin is megcsodálhatta a szakma és a közönség.Autodidakta módon sajátította el a "tudományát", mert sohasem szerette volna, hogy az élet különböző irányokba terelgesse. Mérnök édesapja, és jogász édesanyja indította el a művészi vonalon, de a szolfézs,...

Pécsi Arcok - Körtvélyesi...

- Csak nekem tűnik úgy, vagy tényleg kevésbé van a középpontban mostanság?- A fotográfia nem az a fajta hivatás, amely kapcsán...

Pécsi Arcok - Ujvári Jenő:...

- Júliustól nem vezeted már a társaságot, holott talán életed legfontosabb eredménye, hogy segítségeddel lehetett része Pécs a...

Pécsi Arcok - Sramó Gábor:...

- Megkerülhetetlen kérdés: honnan a vonzalom a bábszínház iránt?- Gyerekként nem voltam lelkes rajongója a bábszínháznak, még...

Pécsi Arcok - Stenczer Béla: „Nagyon megfelel a pécsi lépték"

- Nem rögtön a színjátszással kezdett, egészen más pályán indult el. Hogyan keveredett mégis a színpad közelébe?- Gépipari technikumot végeztem, és tengerész szerettem volna lenni. Jelentkeztem is az odesszai egyetemre, ahova csak azért nem vettek fel, mert nem volt elég jó az orosz tudásom. Másodikként azonban a miskolci egyetemet jelöltem meg, ahova azonban már be is jutottam. Egy év múlva viszont átjelentkeztem a Pollackra. A miskolci egy év meghatározó volt, hiszen itt ismerkedtem meg a színpad világával, és azonnal tudtam, hogy ezt a pályát választom. Mikor visszajöttem...

Pécsi Arcok - Herczeg Adrienn: új védjegy lenne születőben?

- Közkedvelt színművész, imádja a közönség. Hat darabban játszik Pécsett ebben az évadban és Sas Tamás is rendezte már két sikeres filmben. Van valami titka?- Sok munka. Meg kell dolgozni a sikerekért, hiszen egyik jó szerep adja a másikat. A folyamatos jó teljesítmény mindig továbblendíti az embert - talán ennek is köszönhetem, hogy ebben az évadban hat darabban játszhatok. A filmeknél szerencsém volt , hiszen vidékről meglehetősen nehéz, sőt, szinte lehetetlen bekerülni a pesti mozis klikkbe. Sas Tamás bizalmat szavazott, s úgy tűnik, a továbbiakban is lehet közös...

Pécsi Arcok - Bárdi László: "Már az egyetemen elbűvöltek"

- Honnan táplálkozik a Kelet, s Kína iránti vonzalma?- Nem lehet egyetlen eseményhez kötni: tizenhárom éves lehettem, mikor vendég érkezett oskolánkba, s később derült csak ki, hogy Baktay Ervin, a híres orientalista járt nálunk. Kőrösi Csoma Sándor első indiai útjáról szóló előadása előtt az iránt érdeklődött, hogy hol tudna olyan pálcát vágni, amivel a vetítése alatt mutogathatna. Míg a többiek csak törték a fejüket, én és az egyik barátom - mi lókötők - tudtuk, hogy hol találunk ilyen vessző vágására alkalmas bokrot a gimnázium udvarában. Attól kezdve úgy éreztem, hogy a...