Pécsi Arcok - Krippl Zoltán: "Ez egy nehéz ipar"

- Mindig is Pécsett élt?- Csak addig voltam távol, míg a katonaságot töltöttem, de viszonylag sokat utazom. Remélem, hogy ezek során nemcsak néztem, hanem láttam is. Annak nagyon örülök, hogy európai vagyok, hiszen másnak kontinenseket kell utaznia, hogy lássa Krakkót, Velencét, vagy Dubrovnikot. Szeretek olvasni, a történelmi dokumentumoktól a prózán át a versig mindent. Napi tíz órát dolgozom, így olvasásra esténként úgy másfél óra jut, a hétvége felé pedig már egyre kevesebb erőm van rá - de hiányzik, ha nem tehetem meg. - Jogász végzettségű, de mintha a bölcsészet közelebb...

Pécsi Arcok - Garadnay Balázs: "Az igehirdetés nem magunk hirdetése"

- A papokra ki-ki világszemlélete szerint másként tekint. Összefoglalná röviden, hogy melyek azok az alaptulajdonságok, amelyek mindenképpen szükségesek a szolgálat ellátásához?- Jézus hívta meg és küldte minden emberhez az apostolait, hogy elvigyék világszerte az általa hozott Örömhírt. Tanítani küldte őket és tanulságot tenni, ennek a szeretet üzenetnek a tarthatóságáról. Mi, ma élő papok is az ő meghívására és küldetése nyomán teljesítjük szolgálatunkat, ami ma is ugyanaz, mint korábban: hírül adni mindenkinek Isten jóságát, emberszeretetét, és ami ebből fakad - azaz, hogy az...

Pécsi Arcok - Ágoston Zoltán: "Még tart a lendület"

- Mi volt az első nagy élménye a könyvekkel, az irodalommal kapcsolatban?- Édesanyám magyartanár volt, de egyben a falu könyvtárában is dolgozott. Így az óvoda, vagy az iskola után leggyakrabban én is a könyvtárban kötöttem ki - ez volt a második otthonom. Miután megtanultam olvasni, gyakorlatilag ezt olyan természetességgel tettem, mint ahogy más levegőt vesz. Később a történelem és a földrajz is érdekelt, olyannyira, hogy kezdetben ilyen szakra is akartam felvételizni, ám a pályaválasztás időszakában egyértelművé vált számomra: az irodalom az életem. Magyar-esztétika szakon...

Pécsi Arcok - Kamarás Iván:...

- Mindig egyértelmű volt, hogy az emberek szórakoztatásával keresi majd a kenyerét?- Olyannyira, hogy gyakorlatilag...

Pécsi Arcok - Rovó Attila:...

- Paksi születésű, s Dunaújvárosban élt, dolgozott - csak harminc éves fejjel került Pécsre.- A feleségemnek köszönhetem, hogy...

Pécsi Arcok: Háber Tamás -...

- Az egyik legjobb pécsi étterem tulajdonosa - hogyan indult a karrierje?- Nagyszüleim is vendéglátással foglalkoztak, előbb...

Pécsi Arcok: Tremmel Flórián - „Mint a komputer processzor nélkül"

- Miért választotta a jogi pályát? - Nagyon vonzott a kriminalisztika, vagyis a bűncselekmények felderítésével foglalkozó tudomány, ám abban, hogy a tanszéken maradtam, nagy része volt elődömnek is. Dr. Vargha László volt az, aki hazánkban elsőként szerzett tudományos fokozatot kriminalisztikából. A pécsi egyetemnek nagy hagyományai vannak e téren, hiszen Irk Albert 1912-ben itt írta meg az első magyar kriminológiai könyvet. Ez a vonal meg is maradt, és nem csak büntetőeljárás jogi, de kriminalisztikai tankönyv is készült. Ez utóbbi ráadásul egyedülálló a világon,...

Pécsi Arcok - Aknai Tamás: "Drámának élem meg a folyamatot"

- Budapesti születésű, az egyetemet is ott végezte. Hogyan került Pécsre? Dunapatajon volt könyvtáros, majd igazgató. - Ha van műveltségem, akkor ez döntően annak köszönhető, hogy ebben a falusi könyvtárban töltöttem el három évet. Szerettem az Alföldet, s természetes volt, hogy ott vállalok az egyetem után munkát, legalábbis addig, amíg Pécsett nem lesz üresedés a múzeumban. Ugyanis mindenképpen Pécsre szerettem volna jönni, nagyon nagy lehetőséget láttam az akkoriban kialakuló modern magyar pécsi művészeti gyűjteményben. Olyan kortárs művészeti programok indultak, melyek...

Pécsi Arcok - Bachmann Zoltán: "Az Eiffel-tornyot is szidták..."

- Internetes fórumokat olvasgatva, vagy az utca emberét hallgatva meglehetősen vegyes ítéleteket hallani a nevéhez köthető épületekkel kapcsolatban. Mennyire érinti érzékenyen az építészt, ha munkájának eredményét szidják?- El kell tűrni a negatív kritikákat is, még ha sokszor laikusok, hozzá nem értők szájából hangoznak is el. A maga idejében az Eiffel-tornyot közutálat övezte, s sokan gyűlölik mind a mai napig az ausztrálok közül a Sidney-i Operaház épületét is. Mégis mindkettő a városok egyedülálló szimbóluma. Az emberek olykor nehezen fogadják be azokat a...

Pécsi Arcok - Frank Adél:...

- Hogy mit jelent nekem a város? Egyértelműen mindent. Az itteni hangulat, az illatok, az emberek, az épületek gyermekkorom...

Pécsi Arcok - Körtvélyesi...

- Csak nekem tűnik úgy, vagy tényleg kevésbé van a középpontban mostanság?- A fotográfia nem az a fajta hivatás, amely kapcsán...

Pécsi Arcok - Ujvári Jenő:...

- Júliustól nem vezeted már a társaságot, holott talán életed legfontosabb eredménye, hogy segítségeddel lehetett része Pécs a...

Pécsi Arcok - Andrásfalvy Bertalan: "Nem bosszút akartunk"

- Sopronban született, majd az ELTE-re iratkozott be. Miért választotta szűkebb hazájának Pécset, Baranyát?- Édesapám erdélyi volt. Én még ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik hitt a Duna-menti népek konföderációjában, s azért is felvételiztem annak idején magyar-román szakra, hogy egy szomszédos nép kultúrájával megismerkedhessem. De már az első évben hallgattam néprajzot, s harmadikban váltottam, és leadtam a tanári szakot. Sopronban, a világháborús bombázások ideje alatt a Feketebokor-majorba költöztünk, itt ismerkedtem meg közelről az uradalmi cselédség életével, a...

Pécsi Arcok - Sramó Gábor: "Nem bábosnak készültem"

- Megkerülhetetlen kérdés: honnan a vonzalom a bábszínház iránt?- Gyerekként nem voltam lelkes rajongója a bábszínháznak, még ha Vitéz Lászlót imádtam is. Ezzel szemben a színház érdekelt: már alsó tagozatosként gyakran kiálltam az osztály elé, s előadtam magam, ami előre vetítette, hogy valamilyen előadóművész leszek. A Nagy Lajosban irodalmi-drámai osztályba jártam: itt csiszolhattam tudásomat. Az érettségin vetődött fel az az ötlet, hogy szerencsét próbálhatok egy bábszínészképző stúdióban - bár nem rajongtam az ötletért, azért belevágtam. Innentől pedig már nem volt...

Pécsi Arcok - Stenczer Béla: „Nagyon megfelel a pécsi lépték"

- Nem rögtön a színjátszással kezdett, egészen más pályán indult el. Hogyan keveredett mégis a színpad közelébe?- Gépipari technikumot végeztem, és tengerész szerettem volna lenni. Jelentkeztem is az odesszai egyetemre, ahova csak azért nem vettek fel, mert nem volt elég jó az orosz tudásom. Másodikként azonban a miskolci egyetemet jelöltem meg, ahova azonban már be is jutottam. Egy év múlva viszont átjelentkeztem a Pollackra. A miskolci egy év meghatározó volt, hiszen itt ismerkedtem meg a színpad világával, és azonnal tudtam, hogy ezt a pályát választom. Mikor visszajöttem...