Pécsi Arcok - Lipics Zsolt: "Pest soha nem vonzott"

- Mikor jutott el odáig, hogy kijelentette magában, színész lesz?- Gyermekként abszolút nem járt ilyesmi a fejemben. Csak később - amikor a gimnáziumi éveim alatt többször nagyközönség előtt szerepeltettek, ünnepi beszédeket, verseket mondattak velem - jöttem rá, hogy ez az én világom. Harmadikos koromban viszont már tudtam, hogy a színművészetire fogok jelentkezni.- A főiskola után nem került rögtön Pécsre - minek köszönhető, hogy mégis itt horgonyzott le?- Öt helyről kaptam ajánlatot friss diplomásként, és az első évadomat a szegedi társulatnál töltöttem el. A sors hozta a...

Pécsi Arcok - Krippl Zoltán: "Ez egy nehéz ipar"

- Mindig is Pécsett élt?- Csak addig voltam távol, míg a katonaságot töltöttem, de viszonylag sokat utazom. Remélem, hogy ezek során nemcsak néztem, hanem láttam is. Annak nagyon örülök, hogy európai vagyok, hiszen másnak kontinenseket kell utaznia, hogy lássa Krakkót, Velencét, vagy Dubrovnikot. Szeretek olvasni, a történelmi dokumentumoktól a prózán át a versig mindent. Napi tíz órát dolgozom, így olvasásra esténként úgy másfél óra jut, a hétvége felé pedig már egyre kevesebb erőm van rá - de hiányzik, ha nem tehetem meg. - Jogász végzettségű, de mintha a bölcsészet közelebb...

Pécsi Arcok - Garadnay Balázs: "Az igehirdetés nem magunk hirdetése"

- A papokra ki-ki világszemlélete szerint másként tekint. Összefoglalná röviden, hogy melyek azok az alaptulajdonságok, amelyek mindenképpen szükségesek a szolgálat ellátásához?- Jézus hívta meg és küldte minden emberhez az apostolait, hogy elvigyék világszerte az általa hozott Örömhírt. Tanítani küldte őket és tanulságot tenni, ennek a szeretet üzenetnek a tarthatóságáról. Mi, ma élő papok is az ő meghívására és küldetése nyomán teljesítjük szolgálatunkat, ami ma is ugyanaz, mint korábban: hírül adni mindenkinek Isten jóságát, emberszeretetét, és ami ebből fakad - azaz, hogy az...

Pécsi Arcok - Iványi Dalma:...

- A neve egybeforrott a pécsi kosárlabdával, de talán kevesen tudják, vagy emlékeznek rá, hogyan került a Viharsarokból...

Pécsi Arcok - Bertók László...

- Milyen díszpolgárnak lenni? - Nem volt ez benne az én látókörömben, meglepetésként ért a polgármester levele a nyár...

Pécsi Arcok -...

- Elektronikai műszerész végzettséggel hogyan vált a könyvek szerelmesévé? - Az iskola elvégzése után kiállításokat,...

Pécsi Arcok: Háber Tamás - "Még két napot sem töltenek itt..."

- Az egyik legjobb pécsi étterem tulajdonosa - hogyan indult a karrierje?- Nagyszüleim is vendéglátással foglalkoztak, előbb Szentlászlón dolgoztak, majd az ötvenes években kerültek Szentlőrincre, onnan Pécsre. Édesapám több mint 10 évig dolgozott a pécsi Aranybika vendéglőben, majd a Szliven étteremből ment nyugdíjba. A szülői háztól hoztam a szakma szeretetét, de nem volt családi elvárás, hogy nekem is ezt kell folytatnom. Sokat jártam be a szüleimhez az üzletbe, és láttam, mit és hogyan csinálnak, így hát, amikor pályát kellett választanom, egyértelmű volt, hogyan döntök....

Pécsi Arcok: Tremmel Flórián - „Mint a komputer processzor nélkül"

- Miért választotta a jogi pályát? - Nagyon vonzott a kriminalisztika, vagyis a bűncselekmények felderítésével foglalkozó tudomány, ám abban, hogy a tanszéken maradtam, nagy része volt elődömnek is. Dr. Vargha László volt az, aki hazánkban elsőként szerzett tudományos fokozatot kriminalisztikából. A pécsi egyetemnek nagy hagyományai vannak e téren, hiszen Irk Albert 1912-ben itt írta meg az első magyar kriminológiai könyvet. Ez a vonal meg is maradt, és nem csak büntetőeljárás jogi, de kriminalisztikai tankönyv is készült. Ez utóbbi ráadásul egyedülálló a világon,...

Pécsi Arcok - Aknai Tamás: "Drámának élem meg a folyamatot"

- Budapesti születésű, az egyetemet is ott végezte. Hogyan került Pécsre? Dunapatajon volt könyvtáros, majd igazgató. - Ha van műveltségem, akkor ez döntően annak köszönhető, hogy ebben a falusi könyvtárban töltöttem el három évet. Szerettem az Alföldet, s természetes volt, hogy ott vállalok az egyetem után munkát, legalábbis addig, amíg Pécsett nem lesz üresedés a múzeumban. Ugyanis mindenképpen Pécsre szerettem volna jönni, nagyon nagy lehetőséget láttam az akkoriban kialakuló modern magyar pécsi művészeti gyűjteményben. Olyan kortárs művészeti programok indultak, melyek...

Pécsi Arcok: Lehmann Antal,...

- Nem volt egyszerű a pályakezdése. Miért is?- Jezsuita gimnáziumban tanultam. Majd mikor elvégeztük a nyolcadik osztályt,...

Pécsi Arcok - Bellyei Árpád...

- Beregszászon született, hogyan került át Magyarországra?- Édesapám a helyi sajtóban sokszor szót emelt a magyarság mellett,...

Pécsi Arcok - Lakner Tamás:...

- Honnan a vonzalom a zene iránt?- Otthonról hoztam a muzsika szeretetét, édesanyám énektanár volt, így természetes volt,...

Pécsi Arcok - Ujvári Jenő: "Nem vonulok vissza"

- Júliustól nem vezeted már a társaságot, holott talán életed legfontosabb eredménye, hogy segítségeddel lehetett része Pécs a világörökségnek. Valóban ez volt a csúcs?- Való igaz, hogy nagy munka, óriási küzdelem volt, amíg Pécs kivívta a címet, s ezért is szerettem. Ennek ellenére életem más időszakaira is jó szívvel gondolok vissza, ahol szintén sok erőfeszítésre volt szükség: a tanárképző főiskola közművelődési tanszékének egyik alapítójaként azon fáradoztunk, hogy kimozdítsuk az embereket a szellemi eltunyulásból. Aztán a megyei múzeumhálózat vezetőjeként, éppen abban az...

Pécsi Arcok - Andrásfalvy Bertalan: "Nem bosszút akartunk"

- Sopronban született, majd az ELTE-re iratkozott be. Miért választotta szűkebb hazájának Pécset, Baranyát?- Édesapám erdélyi volt. Én még ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik hitt a Duna-menti népek konföderációjában, s azért is felvételiztem annak idején magyar-román szakra, hogy egy szomszédos nép kultúrájával megismerkedhessem. De már az első évben hallgattam néprajzot, s harmadikban váltottam, és leadtam a tanári szakot. Sopronban, a világháborús bombázások ideje alatt a Feketebokor-majorba költöztünk, itt ismerkedtem meg közelről az uradalmi cselédség életével, a...

Pécsi Arcok - Sramó Gábor: "Nem bábosnak készültem"

- Megkerülhetetlen kérdés: honnan a vonzalom a bábszínház iránt?- Gyerekként nem voltam lelkes rajongója a bábszínháznak, még ha Vitéz Lászlót imádtam is. Ezzel szemben a színház érdekelt: már alsó tagozatosként gyakran kiálltam az osztály elé, s előadtam magam, ami előre vetítette, hogy valamilyen előadóművész leszek. A Nagy Lajosban irodalmi-drámai osztályba jártam: itt csiszolhattam tudásomat. Az érettségin vetődött fel az az ötlet, hogy szerencsét próbálhatok egy bábszínészképző stúdióban - bár nem rajongtam az ötletért, azért belevágtam. Innentől pedig már nem volt...