Pécsi Arcok - Kamarás Iván: "Folyamatosan új ingerekre vágyom"

- Mindig egyértelmű volt, hogy az emberek szórakoztatásával keresi majd a kenyerét?- Olyannyira, hogy gyakorlatilag ötéves korom óta biztos voltam benne: színész akarok lenni. Egyedül az éneklés, a zeneművészet tántoríthatott volna el ettől, de végül a színművészetis irányra erősítettem rá. Szerencsésnek érezhetem magam ugyanakkor, hogy az elmúlt években az énekesi képességeimet is próbára tudtam tenni, a főcsapást persze mindig is a színészet jelentette.- Attól kezdve, hogy Pesten elkezdte a színművészetit, a vendégszerepléseket leszámítva folyamatosan a fővárosban játszik....

Pécsi Arcok - Bertók László csak a dolgát tette

- Milyen díszpolgárnak lenni? - Nem volt ez benne az én látókörömben, meglepetésként ért a polgármester levele a nyár elején, amelyben gratulált a címhez. Úgy éreztem hirtelen, hogy nem tettem én semmi különöset, csak a dolgomat végeztem a legjobb tudásom szerint, íróként, szerkesztőként, s korábban könyvtárosként is - máshoz igazán sohasem értettem. A politikával sem foglalkoztam. Úgy érzem, hogy a város polgáraitól kaptam ezt a címet, akiket a képviselők az önkormányzatban képviselnek. S hogy az én elismerésem a helyben születő irodalom kitüntetése is. Próbálom továbbra is...

Pécsi Arcok - Rovó Attila: Mit sem fog rajta a kor

- Paksi születésű, s Dunaújvárosban élt, dolgozott - csak harminc éves fejjel került Pécsre.- A feleségemnek köszönhetem, hogy a városban kötöttem ki, hiszen neki Siklós térségében van a szigorú értelemben vett hazája. Amint lehetőségünk volt el is költöztünk Pécsre, amely számomra már csak azért is volt pozitívum, mert így egy nagy kulturális múlttal rendelkező település lett az otthonom. Kezdetben az "uránnál" voltam kutatómérnök, majd a bánya bezárása után az ÁNTSZ sugárfizikusaként dolgoztam.- Hogyan lett önből táncos, koreográfus?- Nem gyakori eset az...

Pécsi Arcok: Háber Tamás -...

- Az egyik legjobb pécsi étterem tulajdonosa - hogyan indult a karrierje?- Nagyszüleim is vendéglátással foglalkoztak, előbb...

Pécsi Arcok - Aknai Tamás:...

- Budapesti születésű, az egyetemet is ott végezte. Hogyan került Pécsre? Dunapatajon volt könyvtáros, majd igazgató. - Ha van...

Pécsi Arcok: Lehmann Antal,...

- Nem volt egyszerű a pályakezdése. Miért is?- Jezsuita gimnáziumban tanultam. Majd mikor elvégeztük a nyolcadik osztályt,...

Pécsi Arcok - Frank Adél: "Rabul ejtett a város hangulata"

- Hogy mit jelent nekem a város? Egyértelműen mindent. Az itteni hangulat, az illatok, az emberek, az épületek gyermekkorom óta életem részét képezik. Éppen ezért csak időlegesen, s akkor is nyomasztó honvágy mellett hagytam el Pécset - mondja Frank Adél, divattervező, akinek ruhakölteményeit már a világ legrangosabb bemutatóin is megcsodálhatta a szakma és a közönség.Autodidakta módon sajátította el a "tudományát", mert sohasem szerette volna, hogy az élet különböző irányokba terelgesse. Mérnök édesapja, és jogász édesanyja indította el a művészi vonalon, de a szolfézs,...

Pécsi Arcok - Bellyei Árpád hobbija az élet

- Beregszászon született, hogyan került át Magyarországra?- Édesapám a helyi sajtóban sokszor szót emelt a magyarság mellett, majd a háború alatt, 1945-ben édesanyám tartva attól, hogy ebből még bajunk lehet, úgy gondolta: áthoz minket két testvéremmel együtt Magyarországra. Így kerültünk Kaposvárra. Ott is végeztem el a gimnáziumot. Bár a kinti, kárpátaljai rokonság is elhagyta azóta Ukrajnát, máig tartom a kapcsolatot a szülőföldemmel. Egy harmincfős orvoscsoporttal, egy karitatív szervezettel ugyanis rendszeresen járunk vissza gyógyítani Beregszász, Ungvár és Munkács...

Pécsi Arcok - Körtvélyesi László lett a kulturális főváros szeme

- Csak nekem tűnik úgy, vagy tényleg kevésbé van a középpontban mostanság?- A fotográfia nem az a fajta hivatás, amely kapcsán minden percben dolgozni kell, hogy az ember jelen lehessen a szakmában, de való igaz, hogy az idők során talán némileg visszavettem a munkatempóból - nem szaladgálok már mindenfelé fényképezőgéppel a nyakamban, próbálok célirányosan dolgozni.- Feltételezem, több idő jut kedvenc hobbijára, a vadászatra is, legkedvesebb témája is egyben a természet?- Azt szokták mondani, vadászok között én vagyok a legjobb fotós, a fotósok között pedig a legjobb vadász....

Pécsi Arcok - Ujvári Jenő:...

- Júliustól nem vezeted már a társaságot, holott talán életed legfontosabb eredménye, hogy segítségeddel lehetett része Pécs a...

Pécsi Arcok - Sramó Gábor:...

- Megkerülhetetlen kérdés: honnan a vonzalom a bábszínház iránt?- Gyerekként nem voltam lelkes rajongója a bábszínháznak, még...

Pécsi Arcok - Herczeg...

- Közkedvelt színművész, imádja a közönség. Hat darabban játszik Pécsett ebben az évadban és Sas Tamás is rendezte már...

Pécsi Arcok - Bárdi László: "Már az egyetemen elbűvöltek"

- Honnan táplálkozik a Kelet, s Kína iránti vonzalma?- Nem lehet egyetlen eseményhez kötni: tizenhárom éves lehettem, mikor vendég érkezett oskolánkba, s később derült csak ki, hogy Baktay Ervin, a híres orientalista járt nálunk. Kőrösi Csoma Sándor első indiai útjáról szóló előadása előtt az iránt érdeklődött, hogy hol tudna olyan pálcát vágni, amivel a vetítése alatt mutogathatna. Míg a többiek csak törték a fejüket, én és az egyik barátom - mi lókötők - tudtuk, hogy hol találunk ilyen vessző vágására alkalmas bokrot a gimnázium udvarában. Attól kezdve úgy éreztem, hogy a...

"A Rákból mentünk nulladik órára"

- Mi tagadás, meglehetősen nehéz elérni Önt. Két hónapja jelentkeztünk be egy interjúra, s mostanra kaptunk lehetőséget.- Az az igazság, hogy az utóbbi időben igencsak megszaporodtak a médiamegkeresések, ezért igyekszem beosztani úgy az interjúkat, hogy ne kelljen napjában négyszer riportot adnom. Tudni kell azt is, hogy rengeteget dolgozom, s ritkán jut időm még magamra is.- Nemrég az olaszok legnagyobb zenei fesztiváljának háziasszonya volt, de tudjuk, hogy folyamatosan forgat is. Ezek mellett is akad munka?- Eddig főként olasz nyelvű filmekben osztottak rám szerepet, de nem...

Pécs Arcok - Hamar Zsolt: "Nem vagyok tüke, sőt..."

- Karmesternek lenni nem átlagos foglalkozás.- Zongorázni hatévesen kezdtem, de utána a zeneszerzés irányába indultam el. Bár nagybátyám is karmester, nem gondoltam rá, hogy nekem is ezt a pályát kellene választanom. Huszonéves koromban azonban írtam egy - nem könnyen előadható - művet, s mivel vezénylését senki nem vállalta, nekem kellett kiállnom a pódiumra. A hangverseny után a tanáraim nem a darabot, hanem a dirigálást dicsérték elsősorban. Ekkor eldőlt a dolog, tíz évig nem is írtam semmit. Az elmúlt egy-két évben viszont...