Pécsi Arcok - Kamarás Iván: "Folyamatosan új ingerekre vágyom"

2008. szeptember 19. péntek 20:27

Pécsi Arcok - Kamarás Iván:

- Mindig egyértelmű volt, hogy az emberek szórakoztatásával keresi majd a kenyerét?
- Olyannyira, hogy gyakorlatilag ötéves korom óta biztos voltam benne: színész akarok lenni. Egyedül az éneklés, a zeneművészet tántoríthatott volna el ettől, de végül a színművészetis irányra erősítettem rá. Szerencsésnek érezhetem magam ugyanakkor, hogy az elmúlt években az énekesi képességeimet is próbára tudtam tenni, a főcsapást persze mindig is a színészet jelentette.

Névjegy

Balett-táncos szülők gyermekeként hároméves korától a színpad közelségében nevelkedett. 1991-1995 között volt a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója. 1995-től 1997-ig Budapesti Kamaraszínházban játszott. 1997-től a Vígszínház tagja. Huszonhárom évesen, alighanem minden idők legfiatalabb Othellójaként robbant be a színházi köztudatba. Látványos, nagyszínpadi sikert, a pályáján mérföldkövet jelentett A revizor Hlesztakovjának alakítása. 2007-ben Sóhajok címmel mutatták be a Filmszemlén saját készítésű mobilfilmjét, melyet ő rendezett, ő volt az operatőr, a forgatókönyvíró és az egyik főszereplő is.
Eddig megjelent CD-i: Bombajó (2000) - önálló album; Így énekelünk mi (2003) - közreműködő Revelation (2005) - kis példányszámban kiadott maxi album.
Díjai: Színkritikusok Díja - 1996. Ajtay Andor-díj, Hegedűs Gyula-díj, Súgó Csiga-díj, Jászai-díj - 2006.
Az év férfi színésze POSZT - 2007.

- Attól kezdve, hogy Pesten elkezdte a színművészetit, a vendégszerepléseket leszámítva folyamatosan a fővárosban játszik. Feltételezem, az ok prózai.
- Be kell látni, hogy Magyarország egyik betegsége a főváros-centrikusság. Budapestről indulnak ki, és itt végződnek a dolgok, így sajnos igaz az a közkeletű megállapítás, hogy aki a fővárosban játszik, könnyebben befut. Itt sokkal több a lehetőség, több a színház, vegyesebb a közönség, egyszóval jobbak a feltételek.

- Ettől függetlenül vidéken is megfordul, Pécsett azonban mégsem látni valami gyakran...
- Már nagyon sok vidéki színháznál megfordultam vendégművészként, s akárhová hívnak, igyekszem is eleget tenni a meghívásoknak. Pécsett is nagyon szívesen fellépnék. Ha hívnának, bizonyosan azon lennék, hogy szülővárosom közönségének is örömet szerezzek.

- Több díjat is nyert eddigi karrierje során, bravúros alakításai voltak és vannak, Ön volt a legfiatalabb Othelló. Mi motiválja még?
- Nehéz fenntartani a folyamatos ösztönzést, de a rendszeresen érkező újabb és újabb szerepek átlendítenek a holtponton. Emellett igyekszem magam mindig kipróbálni új dolgokban, mint az éneklés, a film vagy akár az utóbbi filmes kísérlet kapcsán a rendezés vagy a fényképezés. A lényeg, hogy mindig érjenek újabb és újabb ingerek, legyenek kihívások, nehéz szerepek.

- Egy új moziban is felbukkan októberben. Kiknek ajánlaná a Para című filmet?
- A Parában egy epizódszerepet osztott rám Fazekas Péter. Ez egy vígjátékelemekkel tarkított krimi, amolyan új hullámos megoldásokkal. Az általam alakított karakter egy maffiózófőnök embere - ez, a kemény fiús szerepkör ragadt rám az idők során. Éppen ezért kezdetben el sem akartam vállalni a munkát, de megtudtam: Viktor kicsit mafla, és szerethető figura lesz. A filmen szerintem a fiatal felnőttektől felfelé minden korosztály jól szórakozik majd.

Korb Zoltán - Fotó: Dittrich Éva