A kertvárosi káplán, Péter fut és focizik - vagy éppen stoppol

Január óta végzi hivatását a kertvárosi Szent Erzsébet templomban Cseh Péter Mihály atya. A mindössze huszonnyolc éves pap érdekes személyiség: gyakran feltűnik az utak mentén, három éve szinte csak stoppolással közlekedik, szigorúan papi reverendában. Focizni és futni viszont bármilyen öltözékben hajlandó a hívőkkel, de - mint mondja - ezt nem marketingfogásként teszi. A káplán egy OKJ-s képzésen a halász szakmát is kitanulta és szeretné is hasznát venni a mesterségnek. Célja, hogy minél több embert kihalásszon a kertvárosi „láthatatlan tömegből". Ők azok, véli,...

Pécsett élő Hamerli-leszármazott: a kommunisták elvettek mindent

A híres pécsi családok képzeletbeli versenyében a Zsolnay mellett talán a Hamerli név cseng a legjobban. A kommunizmus időszaka alatt nincstelenné tett, korábban meglehetősen gazdag família ma élő tagjai azon fáradoznak, hogy a dinasztia (és ezzel együtt a pécsi kesztyű) visszanyerje régi dicsőségét. Az - egyébként a Pécsi Újságnak évek óta videóriportokat készítő - Hamerli Endre a gyáralapító egyenes ági leszármazottja, és bár saját bevallása szerint a kesztyűkhöz nem sokat konyít, a maga módján ő is hozzátesz a családi hagyomány ápolásához: Pécsről készít...

Pécsi Arcok: Pozsgai Zsolt

- Talán nem véletlen a színház világához, a művészethez való kötődése?-Apám és apai nagyapám révén, családi örökségként egyértelmű volt, hogy valamilyen szinten én is a színházi világ része legyszek. A Nagy Lajos Gimnáziumba jártam, délutánonként a társakkal sokszor átjártunk a Nádor Kávéházba kocsonyára. Esténként az ember mindig találkozhatott olyan íróval, művésszel, aki közismert alakja volt a városnak. Akkoriban elképesztő kulturális pezsgése volt Pécsnek, szerencsém volt, hogy ennek részese lehettem. A gimnáziumban volt egy Hegónia nevű amatőr színjátszókör,...

Pécsi arcok: Dr....

- Egy meghatározó gyermekkori tapasztalat miatt választotta az orvosi pályát. Mik voltak ennek a lépcsői?- Gyermekéveim a II....

Pécsi Arcok - Varga Jenő:...

- Hazajár még alföldi szülőfalujába?- Máig nagyon szeretem Páhit, édesanyám ma is ott él, sűrűn járok haza. Érdekes...

Pécsi Arcok - Dr. Kollár...

-Két nagybátyja is orvos volt, édesapja pedig egyik alapítója a Sztomatológiai Klinikának Pécsett. Felmerült valaha,...

Pécs Arcok - Csordás Gábor: "Nagyon nehezen, lassan írok"

- Hogyan került közel az irodalomhoz?- Először természettudós akartam lenni, hiszen kitűnő tanáraim voltak, a gimnáziumban a fizika, a kémia és a matematika is érdekelt. Az irodalom szeretetét viszont otthonról hoztam: édesanyám irodalomtanár volt, gyermekkoromban sokszor olvasott fel, s én is, egészen kicsi koromtól fogva sokat olvastam. Nagyon korán elkezdtem saját műveket írni, tizenhat évesen jelent meg az első versem a Jelenkorban. - Ilyen előzmények után miért választotta mégis az orvosi pályát?- Nem gondoltam komoly foglalkozásnak az irodalommal való munkálkodást,...

Pécsi Arcok - Dr. Kiss Endre: "Kötelességem a város szeretete"

- Lassan húsz éve dolgozik bankvezérként, de tudomásunk szerint nem erre készült fiatalabb korában, s felmenői sem a bankszakmában dolgoztak.- Bármilyen furcsa, egészen a pályázatom benyújtásáig nem gondoltam arra, hogy a pénzügyi szférában fogok dolgozni. Lehetnek szerencsés véletlenek az ember életében. Ilyen volt az elnöki tisztségért való indulással kapcsolatos felkérés is. Egyébként rosszul tudják, a családban ugyanis volt bankár, de ez nagyon sokáig nem volt publikus: anyai ágon nagyapám Szatmárnémetiben, míg nagynéném férje Pesten a Nemzeti Banknál dolgozott....

"Mindenkitől csak jót kaptam"

-Hogyan telt az ifjúsága?-Szüleimnek nagyon zaklatott élete miatt sokfelé sodort minket, gyerekeket a sors. Nem tudtunk együtt maradni. Szétszóródtunk az országban, én a nagymamámhoz kerültem, egy budafoki sváb szőlőtermelő lányához, aki öt gyermeket nevelt, s még hatodikként engem is. Aztán 1945-ben kibombáztak minket a fővárosból. - A háború után rendeződött a sorsa?- Pesterzsébeten az árva gyermekeket gyűjtötte össze az idén kilencvenhárom éves római katolikus pap, Regőczi István. Három évig nevelt, apám helyett apám volt. Az árvaházunkat mi, gyerekek építettük fel, a...

Pécsi Arcok - Dr....

- Budapesti születésű, Szegeden végzett, de hogyan került Pécsre?- Mindenképpen tanár szerettem volna lenni. Szegedre...

Pécsi Arcok - Vicze Csillát...

- Az elmúlt években nagy elszántságról tett tanúbizonyságot a civil mozgalom, ahogy maga Vicze Csilla is. Ez a kitartás,...

Pécsi Arcok - Balikó Tamás:...

- Hogyan került Miskolcról Baranyába?- Édesapám evangélikus lelkész volt, Miskolcon a diósgyőri vasgyár gyülekezetének...

Pécsi Arcok - Horváth Orsolya, aki őskönyveket támaszt fel

- Feltételezem, nem óvodás korában döntötte el, hogy többszáz éves, málladozó dokumentumok megmentése lesz később a munkája.- Azt akkor még nem, de egyértelmű volt, hogy - már csak a családi hagyomány folytatása miatt is - a művészeti pályán indulok el. Ugyan üres könyveket már gyermekkoromban is kötöttem, a Budapesti Művészeti Szakközépiskolában ragadott magával a könyvműves szakma, s alkalmam volt a könyvrestaurálást is megismerni. Ezt követően több évig a Baranya Megyei Levéltárban dolgoztam, s elvégeztem az országban csak egyetlen helyen, a Széchenyi Könyvtárban működő könyv-...

Pécsi Arcok - Mikuli János: "Közösséget épít a diákszínház"

- Honnan eredeztethető a színészet iránti, immáron több évtizedes vonzalma?- Sárbogárdon születtem, s a település középiskolájában tanított Leszkovszki Albin, a hatvanas-hetvenes évek középiskolai színjátszásának apostola. Amikor én tagja lettem a Petőfi Színpadnak, az együttes már országosan ismert volt. Megnyerte például a „Ki Mit Tud?"-ot. Mivel a csapat folyamatosan változott - az érettségizők elmentek - újakra volt szükség. Nekem, ha jól emlékszem, a tanár úr szólt, hogy nincs-e kedvem beszállni. Volt, persze, hiszen vonzott a játék, a sok utazás lehetősége, a...

Pécsi Arcok - Simon István: "A génekben már kódolva volt mindez"

- Hogyan került a színházhoz?- Teljesen véletlenül. A főiskolán az egyik magyar tanárom szólt, hogy a teátrum pályázatot hirdetett művészeti titkári állásra. Nekem mindenképpen munka kellett, hiszen akkor született meg Krisztina lányom. Jelentkeztem is húszévesen. Nógrádi Róbert igazgató ki is kérte magának: hogy képzelem azt, hogy ilyen fiatalon jelenkezem. Elég rendesen leszúrt. Két hét múlva aztán kaptam egy telefont Bükkösdi Lacitól - akkoriban ő volt a színház főtitkára -, hogy menjek be. Nem értettem a dolgot, de visszamentem, s Nógrádi Robi...