Ez bizony nem kismiska: csaknem hetven éve nyílt meg Uránvárosban a Misi

Pont a lényeget nem sikerült kinyomozni! Mert a Misi cukrászda névadója lehetett akár egy szorgalmas kisdobos, netán egy életerős uránbányász is. Újmecsekalján, a Páfrány utca közvetlen környezetében már 1962-ben is állt a népszerű cukrászda, egy tömbház földszintjén. Aminek ezek szerint rengeteg élete akadhat, mert mindent túlélt eddigi létezése során a ma már Kismiska néven üzemelő egység. Egy tény sajnos bizonytalan, nem más, mint a hivatalos nyitás időpontja. Akad ellenben olyan forrás, ami tökéletesen igazolja a Misi cukrászda hosszú-hosszú történetét. A Dunántúli Naplóban már 1962. december 12-én...

Felföldi László püspök Úrnapján: Az Oltáriszentség a csodánk és az életünk

Krisztus Szent Teste és Vére ünnepe, Úrnapja estéjén, június 8-án Felföldi László megyéspüspök celebrált ünnepi szentmisét a pécsi Szent Péter- és Szent Pál-székesegyházban. Hagyományaink szerint ezen a napon nemcsak a templomokban, a szentmise közösségében ünnepeljük az Oltáriszentséget, hanem a templom falain kívül, körmenetben kísérjük és teszünk tanúságot hitünk valóságáról a világ előtt is.   Az úrnapi liturgián koncelebrált Máger Róbert püspöki irodaigazgató, a székesegyház plébánosa és Molnár Erik püspöki titkár.Szentbeszédében Felföldi László úgy fogalmazott, hogy Úrnapja a csodánk és az életünk, mert az Istentől kapott élet élni akar bennünk és általunk. A püspök kiemelte, az életre rámegy az életünk, de hogy az valóban szép, értékes, odaajándékozott vagy ellenkezőleg, eltékozolt élet lesz, rajtunk múlik.Hangsúlyozta, életünk gazdagsága, hogy a változás stabilitásában létezik. Nem egy probléma, amit meg kell oldani, hanem a valóság, amit meg kell tapasztalni. Az életünk most van, aki csak a múltba tekint vagy a jövőről ábrándozik, nem fog élni élni. Isten az élet ajándékát adta számunkra, rajtunk múlik, hogy megadjuk-e magunknak a jó élet ajándékát akkor is, ha nem minden teljes, ami körbevesz minket. Ajándékba kaptuk, ajándékozzuk is egymásnak...

Jöhet egy kis nosztalgia? Pécsi pereces, Mézes Mackó és még sok eltűnt emlék

Összegyűjtöttünk pár régebbi fotót Pécsről, melyekre Kiss Csaba fotóblogján találtunk rá néhány esztendeje. A pécsi perecestől kezdve, a még működő Zsolnay porcelángyáron át az emberektől nyüzsgő zöld Széchenyi teret is sikerült lekapnia a fotósnak, aki 2017-ben nagy örömmel mesélt emlékeiről a Pécsi Újság.hu-nak.   Kiss Csaba a kétezres évek elején került a városba, az általunk felfedezett emlékek 2004-2007 között készültek. Az akkori gépével állt neki fotózni, dokumentum fotózás céljából. Ezek a képek felidézik milyen volt Pécs a kétezres években, hiszen sokak nem láthatták akkori formájában. A fotós később létrehozott egy fotóblogot, amelyre kiposztolta képeit, mit sem sejtve, hogy azoknak később nagy sikerük lesz. Miután az emberek felfedezték a pécsi fotókat, folyamatos hozzászólásokba és nosztalgiázásba kezdtek.Az első kiválasztott fotók az akkori Zsolnay Negyedben készültek. A hatos út mellett volt a gyár sorompóval ellátott portája, melynek nyoma a mai Zsolnay híd alatti nagykapunál keresendő. Akkoriban még szó sem volt átalakításról - emlékezett vissza Kiss Csaba. Az alábbi fotón a Kossuth tér látható, ahol még parkolni is lehetett a pécsi zsinagóga és a szobor között, amely akkoriban még másfelé nézett. A Széchenyi tér volt Pécs egyik legszebb, virágokkal...