Szörnyűség a Tettyén: egy nyolcéves kislány volt az utolsó pécsi halálraítélt áldozata

Az elmúlt százhúsz év talán legszörnyűbb baranyai gyilkossága ötvenegy évvel ezelőtt történt. A 1974-es szörnyűség tettesét, Nyéki Oszkárt felakasztották. Ő volt az utolsó Pécshez közvetlenül köthető elvetemült elkövető, akit törvényes keretek között végeztek ki.  A példátlan bűnügyre 1974. május 10-én, pénteken került sor. A történtekről a Dunántúli Napló a 12-i lapszámban adott hírt, rendőrségi közlemény alapján. Abból tudták meg az emberek, hogy a nyolcesztendős M. Éva (családneve ismert, de kegyeleti okokból illendő nem leírni - a szerk.) volt az áldozat. A Tettye környékén, a kőbányához közel...

El se tudtuk képzelni, hogy szabadságvágyunkat vérbe fojtják - Dr. Debreczeni Lászlóra emlékezünk

1956-ban a Mecsek volt az utolsó hadszíntér, ahol a szabadságharcosok heteken át nem tették le a fegyvert. A pécsi események egyik vezéralakjára, a három éve elhunyt dr. Debreczeni Lászlóra 2012-ben készített interjúnk felelevenítésével emlékezünk. Élete például szolgálhat napjainkban is.  - Mit jelentett egyetemistaként a sorsdöntő napok részesévé válni?- Sokat gondolkodtam azon, hogy mi lett volna, ha 56-ban nem vagyok egyetemista, és arra jutottam, hogy akkor valószínűleg nem sodródom bele a forradalomba. De október 22-e egy döntő nap volt - a szabadságharc pécsi nyitánya -, amikor kijelöltek az Egyetemi Diákparlament levezető elnökének és ezzel elindultam egy úton, ahonnan már nem lehetett visszalépni. Mindazonáltal minden sejtem amellett volt, hogy nekem ott a helyem. Hiszen azok az eszmények: a szabadság és a nemzeti függetlenség olyan szent dolgok, amelyek az én értékrendem szerint valók.- Miben reménykedtek a pécsi forradalmárok?- Nagyon gyanútlanok és naivak voltunk. Hiába jöttek a hírek, a vészjelzések a záhonyi vasutasoktól telefonon, hogy "Gyerekek, ezek az oroszok inkább befelé jönnek, mint kifelé, vigyázzatok!", szinte el se tudtuk képzelni, hogy a szabadságvágyunkat vérbe fojtják. Volt egy halvány remény, hogy ezt nem hagyja majd a...

Tizenhárom éves fiúra is lőttek 1956-ban a baranyai megyeszékhelyen, 21-en haltak meg

Az '56-os forradalmi események pécsi történései egyrészt jól követhetőek, másrészt viszont akadnak benne kevésbé ismert mozzanatok is. A Szabad Dunántúl ugyanis október 31-i számában olyan lövésekről számolt be, amelynek egyik sebesültje egy 13 éves fiúcska, a másik egy általa addig nem ismert férfi volt.    A Dunántúli Napló helyett 1956. október 31-én már a Szabad Dunántúl jelent meg. Annak 3. oldalán adott hírt az újságíró a fegyveres akcióról. Kissé nehéz összerakni a mozaikos mozzanatokat, azok alighanem csupán azok számára voltak világosak, akik abban a korban éltek. Az Államvédelmi Hatóság, a rettegett belügyi alakulat már nem létezett a leírt néven, de mindenki úgy emlegette őket. A fegyveresek a Széchenyi téren, vélhetően tömegoszlató célzattal adtak le lövéseket. Azok elöl többen a Megye utca irányába menekültek. Közöttük lépdelt Gyenge Antal, a Finommechanikai Vállalt munkatársa, egyes visszaemlékezések szerint egy órás. Hozzá csatlakozott Farkas Zoli, Péter utcai legényke, mivel ő félt egyedül hazamenni. Azonban a börtön (ma büntetés-végrehajtási intézet) egyik ablakából valaki kikiabált, hogy forduljanak vissza. Mert a Kulich Gyula (napjainkban már ismét Papnövelde utca) felé haladva szerettek volna eljutni a Hunyadi (korábban Sztálin)...