Már az is felmerült, lehetne-e vasúti híddá is alakítani a mohácsi Duna-hidat

A mohácsi Duna-hídról kérdezte Rózsahegyi Áron Vitézy Dávid közlekedési és beruházási minisztert az azonnali kérdések során a parlamentben, többek között azt tudakolva, lehet-e vasúti híddá is alakítani az építményt. Úgy tudjuk, Hargitai János is kérdezte volna hétfőn a minisztert a beruházás további sorsáról, ám arra már nem maradt idő, így a kereszténydemokrata képviselő a jövő héten intézhet kérdést a tárcavezetőhöz. A "túlárazott gigaberuházások" megfékezése érdekében tett kormányzati intézkedésekről kérdezte Rózsahegyi Áron, a Tisza mohácsi képviselője a közlekedési és beruházási...

Nézze meg, ki volt egykoron Pécs legboldogabb, legszerencsésebb embere - Videó!

Gigászi összeget, egészen pontosan 408 ezer 673 forint 75 fillért nyert egy pécsi vasalónő, Kiss-Ander Károlyné a totón. A pénz átadását a korabeli filmhíradó is megörökítette.  A filmhíradóban elhangzó tudósítás szerint Pécs legboldogabb embere e totószelvény tulajdonosa, Kiss-Ander Károlyné, a Patyolat vasalónője. [#video:3471]A nyeremény 408 ezer 673 forint 75 fillér. A hatalmas összeget az utolsó fillérig kifizették.A legnagyobb címlet akkor a százforintos volt, így abban számolták le a nyereményt.S hogy mekkora pénz is volt 1955-ben négyszázezer forint?Óriási.A havi átlagkereset 1141 forint volt, egy liter tej 1,60-ba került, egy mozijegy két forintba. A hentesnél egy kilogramm sertéshúsért 13 forintot kellett fizetni, egy kilogramm kenyér egy forintba került. Az összegből autóra is futotta volna, mindjárt többre is, ugyanis akkor egy Skoda Oktávia 65 ezerbe, egy Moszkvics 407-es 69 ezerbe, egy Simca Aronde 75 ezer forintba került. Sőt, házat is vehetett volna a nyertes, szintén, akár többet is.

A pécsi alagút helyett majdnem felüljáró épült az Aradi vértanúk útján

Élénk fantázia szükséges hozzá, de egykoron, majdnem fél évszázaddal ezelőtt úgy volt, hogy Pécsett, alagút helyett egy felüljárót építenek az egykori Vak Bottyán utca, illetve az Aradi vértanúk útja közé, ami átívelte volna a Hunyadi János utat. Mindez 1976-os történet, végül hosszú-hosszú vajúdás után született meg az alagút.   Kicsivel több, mint negyvennyolc esztendővel korábban, 1976. február 9-én az akkori Dunántúli Napló a régió tervezett hídjairól közölt egy összefoglalót. Az pedig azért érdekes, mert az egyébként nem túl szép, ám roppant hasznos közúti alagút helyett akkor még egy felüljáró szerepelt a pécsi elképzelések között.Ami aztán lassan, de biztosan egy alagúttá mélyült, formálódott át. Sem az alakváltozás, sem a megvalósítás nem ment gyorsan. De a Kálvária-domb környékére kétségkívül jobban illett az utóbbi megoldás. Ráadásul a városfal, meg a dombtetőn lévő bástya műemlékvédelmi megóvása szintén indokolttá tette a hatalmas fordulatot.Egykoron a közúti közlekedés egyik mai, helyi jelképe mellett torkollott a Vak Bottyán utca a Hunyadi útba. Előbbi rendkívül meredek, macskaköves utcácska volt, nedvesen úgy csúszott, mint a banánhéj. Helyi buszok nem jártak rajta, olyan azonban előfordult, hogy turistákat szállító társasgépkocsi ereszkedett le rajta....