Magyarországon az első, a világon a 29. legzöldebb egyetem a PTE

Ismét kimagasló eredményt ért el a Pécsi Tudományegyetem (PTE) a fenntarthatóság szempontjai alapján összeállított UI GreenMetric World University Rankings nevű nemzetközi rangsorban, amely szerint 105 ország 1745 egyeteme közül a 29., Magyarországon pedig az első helyen végzett az intézmény.  A PTE hétfői, MTI-hez eljuttatott közleményében kiemelték, hogy az eredmény tovább erősíti az intézmény a fenntarthatóság iránt elkötelezett egyetemek között betöltött vezető szerepét, és alátámasztja az egyetem fenntarthatóság irányába mutató törekvéseit.A közleményben Szili Katalint, a PTE-t fenntartó...

Nem adtam borravalót a postásnak, jól el is küldött a csudába - Olvasói levél

Nem hiszem, hogy mindig, mindenkinek köteles vagyok borravalót adni egy olyan szolgáltatásért, amiért egyébként is fizetek, írta olvasónk.   A borravaló arra szolgál, hogy a "köszönöm" mellett külön is kifejezzem vele az elégedettségemet valamilyen szolgáltatásért cserébe, és egyáltalán nem hiszem, hogy az automatikusan, mindig, mindenkinek járna.Esetemben elsősorban a fodrászok és a pincérek játszanak ilyen szempontból, de nekik is csak akkor adok, ha úgy gondolom, valóban megérdemlik. Ezzel szemben például a benzinkutakon - ahol lényegében az autós végzi el a munkát a kezelők helyett, és szerencsére már az is egyre ritkább, hogy az alkalmazottak erőszakosan nekiesnének a szélvédő lemosásának - szinte egyáltalán nem divat a jatt - miért is kellene adni mondjuk egy százast annak, aki csupán elveszi a pénzt a kasszánál.Ebbe a körbe tartoznak nálam a postások is. Leveleket, csomagokat, pénzt visznek ki, s ezért kapják a fizetésüket (annyit, amennyit, hogy az kevés vagy sok nem az én dolgom megítélni). Tudom, igen tudom, hogy hóban, fagyban, esőben, kánikulában ez a munka nem éppen leányálom, de hát ugye, ki, mire szegődött.Szóval én nekik sem szoktam borravalót adni, s eddig ezt egyikük sem vette zokon, legalábbis nem tette szóvá.Történt azonban, hogy a...

De hova tűnt a Mikulás? Nyoma veszett Baranyában, majd egy busz volánjánál bukkant fel

A Mikulás nyomait kezdtük kutatni, évszázados időtávlatban, a korabeli sajtó segítségével. Gazdasági, politikai, ideológiai okokból egy darabig bizony csak üldözni sikerült a jóságos öreget. Aztán mégis megleltük, ám jó lesz ügyelni idén is, nehogy valaki elszalassza a találkozást.    Száz évvel ezelőtt, 1920 decemberében, a Dunántúl című napilapban egyszerűen nyoma veszett a Mikulásnak. Mai szemmel, ésszel olvasva a régi lapokat, megdöbbentő, hogy a korabeli újság címlapján az áll, Európa nagy problémája a kivándorlás. Amúgy meg a szerkesztőség felhívta a figyelmet arra, hogy egy szegény helyi hivatalnok szerette volna eladni két, Egyiptomból, pontosabban Kairóból származó, elefántcsontból készült legyezőjét, aminek származását hitelesen tudta igazolni is. A pénzre a gyerekei iskoláztatása, ruháztatása miatt volt szüksége. Tegyük hozzá, az első nagy világégés után nehéz évek jártak egyesekre. A nagyszakállúnak ellenben nem látszott a lábnyoma sem a hóban.Negyed évszázaddal később, 1945 utolsó havában sem került elő a puttonyos. Legfeljebb egy-egy hirdetés erejéig bukkant fel, de semmi komolyabb cikk nem emlékezett meg róla. Ezzel szemben megjelent egy felhívás. Jelentkezőket vártak, akik tudhattak valamit a garnizon orosz parancsnokának elveszett...