Mennyi az ára ma a tanulásnak?- Eladósodott PTE-hallgatókkal beszélgettünk

2013. október 29. kedd 21:33

Mennyi az ára ma a tanulásnak?- Eladósodott PTE-hallgatókkal beszélgettünk

"Tanulni, tanulni, tanulni!"De miből és mennyiért? Az elmúlt években egyre kevesebb hallgatót támogat az állam, előtérbe került a költségtérítéses forma. A tandíj egyes karokon százezer forint körül mozog, de van ahol eléri az egymilliót is. Ha valakinek otthonról nem adottak az anyagi feltételek, felveheti az alacsony kamatú diákhitelt, ami valamelyest mentesíti a tanuló szüleit - viszont később, a családalapításnál igencsak megnehezítheti a helyzetet. Munkatársunk arról beszélgetett jelenlegi és volt pécsi hallgatókkal - akik felvették a diákhitelt -, hogyan látják a jövőjüket.

N. Miklós, ötödéves joghallgató, tanulmányai második évében vette fel először a diákhitelt. Mivel állami képzésre nem sikerült bekerülnie, úgy döntött, költségtérítéses formában próbálja teljesíteni a nappali jogász szakot.

- A szüleim az első évben finanszírozták a tandíjamat, de tovább nem akartam ilyen költséget a nyakukba akasztani, ezért másodéven már felvettem a diákhitelt. A maximum összeget igényeltem (havi  ötvenezer forintot), hogy ne csak a tanulmányaimat, a hétköznapi kiadások egy részét is én fizessem. Az iskola mellett nem igazán találtam olyan munkalehetőséget, amivel meg tudtam volna keresni ezt az összeget, ezért az első évet leszámítva végig igénybe vettem a Diákhitel 1-et.



Miklós még nem tudja, hol szeretne elhelyezkedni. Összesen kétmillió forint tartozása lesz, plusz a kamat.

- Ha találnék kedvező lehetőséget külföldön, akkor biztos bevállalnám annak érdekében, hogy minél hamarabb törleszteni tudjak. Nem szeretném a hátralévő éveimet úgy leélni, hogy ne tudjak félretenni, márpedig kezdő jogászként jó pár évig fizethetném a törlesztőket. Ha úgy számolunk, hogy az első három évben minimálbért keresek, abból havi 12 ezret visszafizetek, 360 ezer forinttal kevesebb lesz a tartozásom, utána pedig - szerencsés esetben - megkeresem a minimálbér dupláját és kétszer ennyit fizetek vissza, akkor is még nyolc éven át kell törlesztenem. Összesen 11 év, tehát 34 éves koromra - ha minden jól megy - hitelmentes lehetek.

Egy közgazdaságtudományi karra járó másodéves lány a Diákhitel 2-t vette fel, de a mesterképzés tekintetében már külföldi egyetemeken is gondolkodik.  

- A gimnázium utolsó évére sikerült eldöntenem, hogy a pécsi közgázon szeretnék tanulni, gazdálkodást és menedzsmentet angol nyelven. Ez volt az az év, amikor sok változás történt a felsőoktatásban és kiderült, hogy a szak, amit választani szeretnék, csak költségtérítéses formában lesz elérhető.

Szülei nem tudták volna kifizetni a tandíjat, ezért felvette a Diákhitel 2-t. Szerencsére Pécstől nem messze lakik, ezért albérletre és hosszú hazautakra nem kell költenie.

- Az egyetem után két lehetőséget látok, az egyik, hogy egy külföldi egyetemen csinálom végig a mesterképzést. Ez elég nehéz lenne, mert mellette mindenképp munkát kellene vállalnom. A másik verzió, hogy az egyik családtagunk cégénél helyezkedek el és szépen lassan visszafizetem a tartozást.

T. Szabolcs a Pollack Műszaki egyetemen végzett, ma Németországban dolgozik és mellette futballozik. Mivel egyetemi tanulmányai után hamar külföldre került, - lassan öt éve kinn él - egy-két éven belül szeretné teljesen visszafizetni a felvett összeget.

- Már az iskola alatt is vállaltam munkát, de hol édesanyám, hol édesapám maradt munka nélkül, így nem volt más lehetőségem, fel kellett vennem a diákhitelt, hogy továbbtanulhassak. Miután megszereztem a diplomám, rögtön munkát vállaltam, de úgy éreztem, így soha nem érek a végére.

Egy barátja segítségével kiment focizni Németországba, mellette alkalmi munkákat vállalt, mára pedig biztos helye van egy építkezési vállalkozásnál.

- Harminc éves vagyok, eddig próbáltam megalapozni az életem és segíteni a családomnak, úgy érzem kezdek biztos lábakon állni, ezért hamarosan szeretném visszafizetni a tartozásom. Egymillió-kétszázezer forintot kell törlesztenem, ezt két éven belül igyekszem megvalósítani.


Horváth P. - Fotó: Dittrich Éva