Még Zsolnay is elsírná magát

A tábla hosszú, méltóságteljesnek szánt mondatokkal igyekszik a keramikus művész emlékét felidézni és megőrizni. Viszont nem annyira a szöveg bájáról fogja megjegyezni az emlékművet, aki egyszer ránézett, és beleolvasott, hanem az előzetes stiláris és formai ellenőrzés hiánya okán.

Arról jelen pillanatban nem állnak rendelkezésünkre információk, hogy a táblát mikor rendelték meg, mennyi ideig tartott a kivitelezés, ki a rajta található szöveg elkövetője vagy felelőse, és miért végzett ennyire slendrián munkát. A végeredmény mindenesetre pár napja áll kinn a kövezeten, olyan nyelvi gikszerekkel ékesen, amiken bármikor derülhetnénk egy jót. Ha történetesen nem a Zsolnay néven vernénk el ezzel áttételesen a port.

"Magas művészi színvonalú termékei között, számos technikai újítás szerepelt, mint például a fagyálló épületkerámia, a pyrogránit, vagy a híres eozinmáz." Így fest a táblán szereplő második mondat, amely még akkor is több sebből vérzik, ha a kriminális vesszőhiba fölött nagylelkűen elsiklunk. Nem Zsolnay-t, hanem a szöveg megfogalmazóját illeti kritika a "számos technikai újítás" szókapcsolat, és az utána következő stiláris bravúr miatt. Mivel a hozzáértők tudhatják, hogy a példaként említett három újítás valójában kettő - az első két elem, azaz a kifejtés, majd a találmány megnevezése megfeleltethető egymásnak.

Hogy ez ne legyen elég, a magyar nyelv jellegzetességeit mutatja be egy gyönyörű, iskolapéldának is beillő mondattal a következő szövegrész:

"Már halála napján, a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara rendkívüli közgyűlésén kezdeményezte, hogy szülővárosa köztéri szoborral rója le háláját nagy fia emléke előtt."
 
Ki? Maga Zsolnay?

Az állítmány egy elegáns sasszéval tér ki a könyörtelen egyértelműséget diktáló nyelvtan uralma alól.

Azt ugyan tudjuk, hogy Zsolnay halála napjáról van szó, és a józan paraszti ész természetesen azt diktálná, hogy az Iparkamara rendelkezésére bocsássuk ezt az állítmányt, a mondat szerkezete azonban ezt nem teszi egyértelművé. Rutinosabb korrektorok és szövegolvasók előtt egy végnapját élő hivatalos grémium, és egy halála napján saját örökségéről gondoskodni akaró iparos víziója egyaránt megjelenhet. Ilyen szarvashibát két perc gondolkodással ki lehetett volna küszöbölni.

A szöveg további részében csak néhány magasztosnak szánt, ám abszurdra, furcsára sikeredett szókapcsolaton keresztül navigálhat az olvasó szeme. "Artisztikus formájú" szoborról tesz említést a márványtábla - szobrászatban jártas szakemberre lenne szükség ahhoz, hogy kiderítsük, ez vajon mit is takarhat.

A szöveg alsó harmadánál robban a szemünkbe egy újabb stiláris dzsungel, amelyben menthetetlenül elveszünk:

"Az ülő figurák a Zsolnay Vilmos, és az általa irányított kerámiaüzem fő tevékenységi köreit felölelő mesterségek, művészetek, tudományok realisztikus felfogású, szimbolikus ábrázolásai."

Az egyébként makulátlan mondatba valami oknál fogva bekerült Zsolnay Vilmos neve, minden egyeztetést nélkülözve, így nem tudhatjuk, hogy az említett "fő tevékenységi körök", illetve a "szimbolikus ábrázolások" milyen nyelvi viszonyban állnak a nagy keramikus nevével.

Semmi más dolga nem lett volna a kivitelezőknek, csak megbízni egy szövegszerkesztésben, szövegírásban jártas szakembert, esetleg - urambocsá! - egy irodalom vagy nyelvészet szakon tevékenykedő oktatót, tanársegédet, PhD-st - és lehetőséget adni neki negyed óra békés meditációra, kettesben a szöveggel.

Vagy nem tették meg, vagy rossz emberhez fordultak. Az eredmény márványba vésve ékíti most már évekre, évtizedekre a felújított körforgalmat a város közepén.

Harci Andor