Kevés az élő vesedonor Pécsett is

2009. július 20. hétfő 21:08

Évről évre növekszik a vesebetegek száma, kezelésük több milliárd forintba kerül az államnak, holott egy veseátültetés egyszeri költségével rengeteg pénz lehetne megspórolható, nem beszélve a jobb, a körülményekhez képest egészségesebb életkörülményekről - csak éppen nagyon kevés élődonor található.

Nálunk csak a dializáltak száma növekszik

Míg a krónikus, művesekezelésre szoruló betegek száma évről évre növekszik, sem a vesetranszplantáció, sem a várólistára kerülők száma nem növekedett immár évek óta, pedig mind gazdasági, mind egészségügyi szempontból jobb megoldás lenne a szervátültetés. Amíg a szervtranszplantációk (vese-, máj-, hasnyálmirigy- és szív-) száma Magyarországon fokozatosan csökken, addig a fejlett nyugati országokban folyamatosan emelkedő tendenciát mutat. Mindeközben az állam csak a művesekezelésekre több mint húszmilliárd forintot költ évente - már az Állami Számvevőszék is tudni akarja, hogy miért olyan kevés a transzplantáció. Ha csak gazdaságossági szempontokat veszünk figyelembe, akkor egyértelműen a veseátültetés a megfelelőbb, hiszen egy ilyen beavatkozás - amelyet az OEP is támogat - 4,2 millió forintba kerül, míg egy vesebeteg éves dialízis költsége hárommillió forint körül van. A veseátültetések és vesedialízisek összevetése képet adhat arról, hogy Magyarországon miért olyan kevés az élődonoros szervtranszplantációk száma. Szakemberek szerint ebben fontos szerepet játszik a felvilágosítás és tájékoztatás hiánya, a betegek műtéttől való félelme, a potenciális donorok és családtagjak ódzkodása, valamint az érintett központok más gazdaság(osság)i érdekeltsége.

A vesebetegségek nagy részét akut helyzetben fedezik fel. Ha kiderül a kór, akkor Pécsett a nephrológiai ambulancián vizsgálják ki a pácienst. A vese betegségétől függően lehet konzervatív módon kezelni a pácienst (gyógyszeresen, diétával, rendszeres ellenőrzéssel); amennyiben körzeti orvos utalja a beteget, akkor 3-4 hónap múlva kaphat időpontot. Így a betegség mértékének függvényében már lehet, hogy nem tudják konzervatív úton kezelni, ekkor rögtön dialízisre szorul a beteg.

A dialízisnek két formája van: hasi (peritoneális) dialízis, ebben az esetben a beteg otthon kezeli magát havi intézeti kontroll mellett, és a hemodialízis, ami már intézményi körülmények között történik.

Krónikus vesebetegség esetén jöhet szóba a vesetranszplantáció. Előtte a betegnek több vizsgálaton kell keresztül esnie, hogy megfelel-e a beültetésre (góckutatás, kísérő betegségek, stb.). Ha sikerül is transzplantációs listára kerülnie, akkor is várnia kell a donorra. Mivel az országban (így Pécsett is) minimális az élődonoros átültetés, gyakorlatilag marad a várólista.

Pécsett mintegy 150-160 beteget kezelnek - a kezelést az OEP teljes mértékben támogatja, egy beteg finanszírozása havonta 250 ezer forint körül mozog (ez változhat). A támogatás nem pontrendszerben történik, mint a kórházak esetén, hanem egy előre meghatározott keretből kell gazdálkodni országos szinten, így több dializáló cég verseng a „kalapért".

Információink szerint Pécsett idén eddig hat veseátültetést hajtottak végre az országos szinten elvégzett 63-ból.

Képünkön a II.sz. Belklinika és Nephrológiai Center épülete látható