Az uránvárosi stadionban járt már sir Ferguson csapata, a United is

A magyar futball a világháborúk utáni időszakban, majd a szocialista rendszer vaskezei alatt: szárnyalt. Egy kis ország mélyről feltörő ereje, elfojtott ambíciói részben a sportban teljesedtek ki, a sportolók számára is kitörési lehetőséget jelentett nem csak a labdarúgás, hanem más sportágak is. Ebbe illeszkedik a pécsi foci története is.

A szétszórt salakpályák időszaka után azonban szükség volt egy saját stadionra is. Nem volt kérdés, hogy az akkor félig megépült, de egyre népesebb uránvárosi lakótelepen fog állni a pécsi aréna.

„A sport is egy vonás az ország arcán" - írja néhai Kamondi Imre a Pécsi Dózsáról szóló könyvében - „nagyon mélyről kellett kezdeni".

Egy olyan társadalmi, politikai légkörben formálódott ekkor a magyar sport, amely egyszerre nehezítette - gondoljunk, az alacsony életszínvonalra, a nyugati technika kizárására -, és egyszerre segítette, hiszen a társadalmi megbecsültség sosem kerülte el a sportolókat. A szocializmus idején még utazhattak is más országokba, ami erősen korlátozott volt hazánkban.

A foci rövid idő alatt a legnépszerűbb sporttá vált, Pécsett sem volt ez másként. Bár az első világháború után is már 10 csapat rúgta a bőrt az akkori, számos más sportszakosztállyal is bíró PMSC-ben - amelyből később törölték a munkás jelzőt, majd ismét betoldották. Az ötvenes években Uránváros is elkezdett kiépülni, és több ezren költöztek idővel az új lakótelepre.

„A rengeteg ideérkező gyermekes család és fiatal, valamint a bennük lévő futballszeretet és a már meglévő játékosközeg létrehozta a komolyabb foci iránti igényt" - meséli a Pécsi Újságnak Bérczy Balázs, az 1995-ben PMFC-re keresztelt futball klub jelenlegi ügyvezetője. 

- Magam is Uránvárosban nőttem fel, ahol részese voltam a lakótelep gyors változásainak. A stadion helyén előtte a Ho Shi Mhin vietnámi főtitkárról elnevezett játszótér - a későbbi Bóbita Park - és salakos pálya volt. A kovácstelepi utánpótlás központban lettem labdarugó, a megépült stadionban már felnőttként játszottam.

1973-ban ugyanis megalakult a Pamacsként is emlegetett Pécsi Munkás Sport Club, a város központi - a pártállam által erősen pártolt - sportegyesülete, amelyben a labdarúgók az NB I-ben játszhattak. Ekkor a focisták a PVSK salakpályája helyett új stadionjukban edzhettek, ahol nemzetközi meccsekre is sor került.

- A mérkőzések nagy események voltak a város életében, több ezer ember járt ki, ami a szórakozás egyik formáját jelentette. A nemzetközi kupák pedig óriási érdeklődést váltottak ki. A holland Feyenoorddal 1986-ban, a sir Alex Ferguson, a világ jelenleg leghíresebb edzője által dirigált Manchester United-del 1990-ben, a Stuttgart ellen pedig 1991-ben vívott meccset a a Pécs, az első kettőn magam is játszottam" - emlékezik vissza Bérczy Balázs.

Az akkor 8000(+) férőhelyes stadion városi színtérré vált, ahova „tíz-tizenegyezer, olykor tizenkétezer ember is befért, ha népszerű meccs volt, például a Ferencváros ellen vagy nemzetközi mérkőzéseken" - eleveníti fel a Stadion első gondnoka, Schlapp István.

- 1968-69-ben kerültem oda a Pécsi Dózsától, akkor még az északi oldal nem volt kész. Az uránércbánya bányászai társadalmi munkában építették fel."

Hét-nyolc év után ismét az akkor már PMSC labdarúgóinak segítőtársa lett a gondnok, aki a háttérben felelt a meccsek sikeréért.

- Ha rossz volt a pálya, rossz volt a meccs - meséli Schlapp István, akivel nyilván viccelődtek egy-egy rosszul sikerült mérkőzést követően, hogy nem volt jó a pálya, azért nem ment a foci. „Jó élet volt, jobbak voltak a meccsek, többen jöttek el. Az egyik emlékezetes mérkőzés számomra, amikor a nyolcvanas évek végén, Garami József idején, ezüstérmes lett a pécsi csapat a magyar bajnokságon."

Akkoriban minden állami irányítás, felügyelet alatt állt. A szocialista Magyar Népköztársaság számára a labdarúgás sikere kiemelt cél volt.

Az azóta a többi szakosztálytól önállósult futball klub már másként működik. Három és fél éve Matyi Dezső pécsi könyvterjesztő tulajdonában van a PMFC labdarúgó csapatát működtető Kft., az üzletember a sportpálya felett is haszonélvezeti jogot szerzett a várostól. Az ötvenéves padléceket 2008-ban műanyag székekre cserélték, műfüves edzőpályát építettek - azonban a stadion, a jelenlegi állapotát tekintve, épphogy megfelel a szükséges követelményeknek.

Bérczy Balázs szerint a cél részben az, hogy visszahozzák a pécsi foci és a mérkőzések társadalmi szerepét és régi hangulatát.

T. T. - Fotó: Dittrich Éva