Trombitásból lett igazgató

2009. szeptember 05. szombat 19:50

Trombitásból lett igazgató
A tavasszal Liszt-díjjal kitüntetett Neumayer Károly mindig is zenei pályára készült. A Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának docense oktatóként már több, mint 30 éve részese Pécs város zenei életének, a Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekart pedig szinte pályája kezdetétől, immáron huszonhat éve dirigálja.

- Azt tudja mindenki, hogy Neumayer Károly élete a zene. Azt ugyanakkor kevesebben, hogy mi is vitte rá a zenélésre...
- Vasutas édesapám zene iránti szeretete volt rám nagy hatással, hiszen ő az akkori fúvószenekarban szárnykürtön játszott, majd később a zenekar karnagyi teendőit is ellátta. Tehetséges muzsikus lévén szeretett kottaolvasásra, zeneelméletre tanítgatni gyermekeket, köztük engem is az akkori MÁV-bérházban. Szerencsére nekem könnyen ment a játék, örömmel gyakoroltam hangszeremen. Kezdetben több hangszerrel, például klarinéttal és harmonikával is próbálkoztam, de végül a számomra legszebb hangszert, a trombitát választottam, melyben döntő szerepet játszottak kedves tanáraim, Decleva László és Galambos János, akiknek ezért köszönettel tartozom.

- Volt-e valaha olyan terve, hogy professzionális zenekarban játsszon?
- Hogyne, János bácsi mindig bíztatott: "Gyere fiam, jössz mellém a rádiózenekarba!". Arra készültem, hogy én leszek a magyar Maurice André; a világ legjobb trombitása akartam lenni. Klasszikus- és jazz-vonalon is a legkiválóbb zenészekkel játszhattam együtt, tehát meglett volna a lehetősége annak, hogy hangszeres pályám így alakuljon. Mégis örülök, hogy a tanítás hivatása mellett döntöttem.

Névjegy

Az 1954-es születésű Neumayer Károly Pécsett látja meg a napvilágot; általános és középiskolai tanulmányait is Pécsett végzi.
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen trombita kamaraművész-tanári képesítést szerez, majd a kilencvenes években fúvószenekeri karnagy diplomáját kitüntetéssel veszi át. A hetvenes évek második felétől oktat az egyetemen, 2007-től a PTE MK Zeneművészeti Intézet igazgatójaként dolgozik. A magyar és a nemzetközi fúvószenei élet kiemelkedő alakja, a Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekarnál 1983 óta karnagy. Tevékenységét hazai és nemzetközi sikerek kísérik. Idén márciusban megkapta a zeneművészek legnagyobb szakmai kitüntetésének számító Liszt-díjat.

- Közben mindvégig a Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekarnak is tagja volt, 1983-tól pedig az együttes karmestere. A tanári vagy a dirigensi munkája felé nagyobb az elhivatottsága?
- Én vagyok mind a kettő, s egyformán szeretem mindkettőt. E két tevékenység nagyszerűen kiegészíti egymást, megfér bennem. Minden energiámmal azon vagyok, hogy mindekét területen a legjobbat nyújthassam. Igyekszem időbeosztásomat ennek megfelelően alakítani.

- A Zeneművészeti Intézet igazgatását néhány éve vállalta el. Miért?
- A zenei felsőoktatás ezekben az években az átalakulását éli. Úgy éreztem, fontos idők és tennivalók elé néz a Zeneművészeti Intézet. Intézetünk tanári karát kiváló művésztanárok alkotják, akik tehetséges hallgatóink pályáját segítik. Volt egy elképzelésem, egy programom, melyet szerettem volna megvalósítani. Ehhez segítő kari vezetésre és kiváló munkatársakra találtam.

- Mihez kezd, ha beérik a munkája, s nem kell már az adminisztrációs feladatokkal bíbelődnie?
- A munka jól halad és akkor leszek elégedett, ha megtalálom fiatal utódomat e felelős poszton. Tanítani továbbra is szeretnék s egy álmom is megvalósításra vár még. Van egy olyan szándékom, hogy egy professzionális, civil alapon szerveződő hivatásos fúvószenekar alapításában részt vegyek. Nálunk nincs még ilyen, ám a nagyvilágban ennek óriási kultúrája van. Ha tudok ennek érdekében tenni, fogok is. Nem titkolt tervem az is, hogy előadóművészként, karnagyként a lehető legtöbbet tegyek a fúvószenekari kultúra felemelkedéséért.

- A Vasútnál ugyan nem hivatásosok zenélnek, mégis hatalmas eredményeket értek el hazai és nemzetközi szinten is. Jelenleg a kulturális főváros program zenei nagykövetei. Mi a siker titka?
- A siker egyik titka, hogy a koncert minőségű fúvószene játéka okozza a legnagyobb örömöt számunkra szabadban és teremben egyaránt. Próbáinkat a lehető legkomolyabban vesszük, s a hosszú évtizedek óta folytatott műhelymunka érik eredménnyé minden koncertünkön, versenyünkön. Zenekarunk tagjai sokat tesznek egyéni fejlődésük érdekében, inspirálják őket a közönségtől és a szakmától kapott visszajelzések. A másik az, hogy a háttérben komoly erőfeszítések zajlanak a zenekari munka anyagi feltételeinek előteremtéséért. Ezért köszönettel tartozom a VOKE Vasutas Művelődési Háznak, a Fúvós Expressz Alapítványnak, és a zenekar Baráti Körének. Végül azt is nagyon fontosnak tartom, hogy zenekari életünket nem csupán a lelkiismeretes szakmai munka jellemzi, hanem szívesen vagyunk egymás társaságában akkor is, amikor hangszereink pihennek.

- Nemrégiben, a koncertfúvósok teljesítményének köszönhetően is, megkapta a zeneművészeknek járó legnagyobb szakmai kitüntetést, a Liszt-díjat.
- Igen, ez részben így igaz. A hosszú évtizedek eredményei, szakmai sikerei benne vannak ebben a díjban, amit köszönök minden zenésztársamnak. Másrészt pedagógiai munkám elismeréseként is kaptam.

- Az egész családja zenél?
- Feleségem, Ica zongora szakos tanár és a zenekarban is játszik billentyűs hangszereken. Gyermekeink, Márk, Dávid és Ági szeretnek zenét hallgatni, örömmel járnak hangversenyeinkre. Az ő érdeklődési területük a tenisz, az irodalom, a kerámia, az idegennyelvek és a fotográfia.

Kép és szöveg: Korb Zoltán