Tényleg beelőzte már Szekszárd Villányt? - Bormustra a régióban - Érdemes-e borászatba fektetni?

Lassan véget ér a szüreti időszak, a termésből bor lesz, a bortól pedig jókedv. Munkatársunk két hozzáértő pécsi-baranyai borkedvelő -szakértő, Mészáros József és Győrffy Zoltán (montázsunkon balról Mészáros - a szerk.) segítségével kereste a választ a villányi és a manapság egyre divatosabb szekszárdi borok közötti különbségről, valamint arról, érdemes-e bekapcsolódni a borbizniszbe manapság. Még mindig egyeduralkodó a villányi borvidék, vagy hamarosan letaszíthatják a trónról az ottani borokat? Esetleg már meg is történt a trónfosztás?  

A Lánchíd Rádió Must és mindörökké című bormagazinjának szerkesztője, az egyébként siklósi illetőségű Mészáros József mostanában a szekszárdi borokat már őszintébbnek titulálja - bár hozzátette, nem tartja magát szakértőnek (mások annak tartják - a szerk.), csak nagyon szereti a jó bort.

- Először is el kell különítenünk három dolgot amit külön-külön lehet csak értékelni: a borvidéket, a borászt és a bort. Mindkét borvidék más, ám közeli fekvésük miatt a borturizmus szempontjából konkurenciát jelenthetnek egymásnak. Személy szerint nekem, ha Szekszárdra megyek, ott több bor ízlik egy adott pince tételsorából, mint Villányban, de ez ízlés dolga, mindenkinél más a helyzet. Azt vettem észre az utóbbi időben, hogy Szekszárdon jobban igyekeznek, presztízsben viszont Villány vezet, ez a piacon tagadhatatlan. Ezért is szeretnének a szekszárdiak néha "szkanderozni" velük, hisz a borok minőségét abszolút értéken nézve nincsenek lemaradva, egy szikrányival sem tehetségtelenebb borászok, mint a déli szomszédban termelők. Az épített adottságokon nem tudnak változtatni, hiszen amíg Villány egy pici, körülbelül kétezerötszáz lakossal rendelkező városka, ahol könnyebb megteremteni a hangulatot, Szekszárd egy harminckétezres megyeszékhely, s hiába jó borvidék, más a légköre. Privát véleményem szerint Villány, mint terroár mindent tud - fehéret, vöröset, édeset -, Tokaj után a legjobb, viszont Szekszárd borkészítésben már fel tudja venni vele a versenyt prémium kategóriában is, mind árban, mind minőségben. Mindaddig, amíg Villány nem kap észbe, és nem elégszik meg a vélt trónon csücsüléssel.

Ez a versengés leginkább a borbarátoknak kedvez. Arra a kérdésünkre, hogyan változtak a szokások az elmúlt években, a következő választ kaptuk:

- Tény, a fehérbor egyre népszerűbb. Villány jó termőhely ezen a téren is, Szekszárd még nem igazán. Lassan helyreáll a "régi rend", amikor a kocsmáros csak azzal a feltétellel vehetett bort a pincében, ha vesz mellé tíz liter vöröset is... Egy szónak is száz a vége - ha már a két borvidék összevetése a kérdés-kérés -, személy szerint engem az utóbbi két-három évben Szekszárdon kevesebb kellemetlen meglepetés ért.

Győrffy Zoltán, a Pécsi Borozó főszerkesztője úgy látja, sok múlik az aktuális trenden. Nem lehet megkérdőjelezni a villányi borvidék vezető szerepét, viszont a jelenlegi divat Szekszárdnak kedvez.

- Az utóbbi öt-tíz évben a szekszárdi borvidék jelentős fejlődésen ment keresztül. Az erős összefogásnak köszönhetően a média is kiemelten kezeli. Nem mellékesen október 8-12-ig Moszkvában szekszárdi borok képviselték Magyarországot. Ez persze Villány sikereiből mit sem vesz el, nekik kevésbé van szükségük újításokra, hiszen az alapok már megvannak, elegendő, ha megtartják a jól bevált hagyományokat. Eddig a testes vörösborok voltak a közkedveltebbek, ma már a gyümölcsösebbek is nagyon népszerűek, ez a szekszárdi adottságoknak kedvez. Azt gondolom, hogy most a szekszárdi stílusnál az előny.

Többször előfordult már, hogy más területen sikeres emberek (például Wekler Ferenc, egykori SZDSZ-es parlamenti alelnök, vagy Matyi Dezső, az ismert könyvkereskedő) próbáltak eredményeket elérni a borászat terén is. Van, akinek sikerült, van, akinek nem.

Győrffy Zoltán szerint eléggé telített a magyar piac, „berobbanni nem egyszerű."

- A nagy nevek, régi családi pincészetek mellett nagyot tud lendíteni egy-egy új vállalkozó. A Matias pincészetben is a pécsi borok a legsikeresebbek, ez jót tesz a vidéknek és a városnak is. Leginkább kis presztízs pincészettel érdemes beszállni, ami jól mutat az üzleti portfólióban vagy nagy területen - bár ez jóval nehezebb - gazdasági sikerekre törekedve.

Mészáros József szerint a borász személye a kulcskérdés, hiszen „lélek nélkül nem lehet borászatot csinálni." 

- Mostanában nagy divat lett borászatot kreálni. Először is célszerű eldönteni, pénzügyi vagy szakmai befektetőként szeretne belefogni valaki, utóbbinál nagyobb az esély a sikerre. Pénzügyi befektetőként kicsi, hacsak az illető pénzember nem talál egy olyan borászt, aki zseni, nem akarja látni a nevét a palackon, ráadásul beéri havi kétszázötven fixszel.

Horváth P. - Fotó: Dittrich Éva