Százhét éves korában, a napokban elhunyt Pécs legidősebb asszonya, Ica néni

2017. október 20. péntek 17:31

Százhét éves korában, a napokban elhunyt Pécs legidősebb asszonya, Ica néni

Adyt, József Attilát, sőt, akár Kun Bélát is ismerhette volna Ürge Gyuláné, Ica néni, aki Pécs legidősebb asszonyaként élte mindennapjait, egészen a közelmúltig. A napokban ugyanis 107 korában örökre megpihent, értesült a szomorú hírről lapunk. 

Ica néniről nyáron közöltünk írást:

Két világháború, meg ami előtte, illetve utána történt. Nagyobb vonalakban ennyi fért bele Pécs város legidősebb asszonyának életébe. Azonban a hosszú élet titkát sajnos akkor már nem tudhattuk meg, mert a hallása nagyon megromlott.

Ennek ellenére azért még jól volt, testbeszéddel ki is fejezte érzelmeit. Mindezt Hofekker Mónika intézetvezető mondta el, aki öt esztendeje ismerte a hölgyet. Akkor még, 102 évesen, részben önellátó volt a néni, az utolsó időszakban jobbára fekve, meg tolókocsiban ülve teltek a napjai.

- Teljesen bizonyos, hogy a megyeszékhely legidősebb személyéről van szó - nyilatkozta akkor Hofekker Mónika, Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata Integrált Szociális Intézményének vezetője, a Zipernowsky Károly utcai otthonban. - Bizonyos adatoknak utána néztünk, amikor hozzánk került Ica néni. A dokumentumok hitelesek, bőven az Osztrák-Magyar Monarchia létezésének idején született.

A vasút vonzásában

Ürge Gyuláné születési dátuma 1910. június 15-e, helye Szolnok.
Négyen voltak testvérek, ő a legfiatalabb. Négyéves volt, amikor kitört az első világháború 1914-ben, kilencévesen csöppent bele a tanácsköztársaság forgatagába. Felnőttként élte meg a második világháborút. Az 1944-es nagy bombázások idején Szolnokról Tiszavárkonyba menekültek. Onnan járt be dolgozni Szolnokra, kerékpáron, ahol vasúti tisztviselő volt, az is maradt egész életében. A háború szétszórta a családot. Később, még 1948-ban, állást ajánlottak neki a pécsi MÁV igazgatóságán. A Magyar Államvasutak kötelékében szolgált hosszú évtizedeken keresztül, adminisztratív munkakörben, onnan ment nyugdíjba. Egy rokona él Érden.

- Alig túl a százon még tudtunk vele beszélgetni, ezért egyes dolgok nem maradtak homályban élete eseményei közül. Például a világégésekről nem szeretett még hallani sem. Mindig azzal zárta le röviden a dolgot, hogy arról felesleges elmélkedni, azt bizony csak átélni lehetett. Komoly traumák érhették ezzel kapcsolatban, ezért ezt tiszteletben tartottuk. Amúgy kedves, nyitott volt, felelevenítette sok-sok emlékét.

Például azt, hogy ifjabb korában nagyon szeretett túrázni. Bizonyára ez is oka lehetett annak, hogy ennyire hosszú lét jutott neki itt, a Földön. Utazgatott belföldön is, meg eljutott Olaszországba, az ottani élményeiről szívesen társalgott mindenkivel. Amikor a születésnapjára tortát szokott kapni, akkor „érezte", róla van szó, miatta kerekedett kisebb ünnepi ceremónia. Természetesen neki már nem a csillogásra volt szüksége.

Sokkal fontosabb, ki hajolt az ágya fölé. A szeméből pedig látszott, hálás mindenért, amit megkapott. Nem csak az ételt, a tiszta ruhát, de a kedves közeledést is jól fogadta.

 

EQM - Fotó: Dittrich Éva (archív)