Skandináv zenével tölti meg a belvárost Szekeres Atilla, aki maga készíti a hangszereit

2018. december 01. szombat 11:19

Skandináv zenével tölti meg a belvárost Szekeres Atilla, aki maga készíti a hangszereit

A Ferencesek utcája és környéke nemcsak a köd és a hideg miatt áraszt skandináv hangulatot manapság, hanem egy fiatal utcazenész, Szekeres Atilla játéka révén is. Egy viszonylag kevésbé ismert - saját készítésű - északi hangszert, a talharpát szólaltatja meg.

 

Az egyszerűsége miatt kedvelte meg a talharpa (a finnek számára jouhikko) elnevezésű hangszert Szekeres Atilla, aki lényegében minden nap megtalálható a Ferencesek utcájában, a villamos közelében.

- A talharpa egy vonóval megszólaltatott líra, amely Skandináviából származik. Eredete egészen a vikingek koráig visszavezethető - adott némi történeti áttekintést a fiatal utcazenész. - Kifejezetten kedvelem az egyszerűségét, és azt, hogy nem szól olyan tisztán, mint például egy hegedű, ám számomra pont ebben rejlik a különlegessége - tette hozzá.

Az észtországi svédek kedvence

A talharpa - bár eredetileg Skandináviából származik - napjainkban leginkább Észtországban elterjedt, a balti országban élő svédek ugyanis a 13. század óta előszeretettel játszanak ezen a hangszeren. Az észtek egyébként hiiu kannel néven emlegetik, a húrokat pedig hagyományos módon lószőr felhasználásával készítik.

A hangszer nem csak azért számít egyedinek, mert az emberek túlnyomó többsége még csak nem is hallott a talharpáról, hanem azért is, mert Szekeres Atilla saját maga készítette azt.

- Sokan jönnek oda hozzám megkérdezni, hogy milyen eszközt szólaltatok meg. Játszani rajta, illetve az elkészítését is magamtól tanultam meg, ehhez az internet nyújtotta lehetőségeket, videókat, leírásokat használtam segítségül. Más hangszereket is alkottam, mint például a szlovák fujarát, a szintén fúvós, ausztráliai didgeridoot és további furulyákat, fuvolákat PVC-csövekből - fogalmazott.

Egy-egy hangszer - árulta el - nagyjából két-három nap alatt készül el.

A fiatalember immár öt éve zenél a pécsi belvárosban, mostanában csak ezzel, illetve a hangszerek készítésével foglalkozik. Mint azt munkatársunk érdeklődésére elmondta, leginkább az ősi sámánisztikus, illetve a népzene áll hozzá a legközelebb. Ennek megfelelően a talharpa mellett manapság leggyakrabban a dorombot szólaltatja meg.


Képünkön: sokan megállnak a talharpa hangjára. 

Palotás Péter - Fotó: Dittrich Éva