Százötven éves Pécs ikonikus iskolája, a Zsolnay - Tortacsatával is ünnepeltek

Százötven év hagyománya kötelez! A pécsi Zsolnay Technikum szombaton ünnepelte a kerek évfordulót. A rendezvényen részt vett Mattyasovszky-Zsolnay Zsófia és Viktor, a szakképzési centrum vezetői és az iskola igazgatói. Versenyek, előadások, pódiumbeszélgetések tették színessé az egész napos rendezvényt. Kicsit még rettegni is lehetett, ha valaki elég bátor volt ahhoz, hogy felmerészkedjen az épület padlásterébe. Oda, ahol hétköznapokon senki sem tartózkodik, legfeljebb a vendéglátás szellemei bolyonganak a gerendák között.

„Tudásvágy, önbizalom, kitartás, ... ez vezet a sikerhez", hangzik az iskola jelmondata.

A 150 éves múlt és az iskola jelenje e mottót igyekszik követni.

Élmény lehetett a diákoknak, hogy a város menő séfjei (Miseta Zoltán és Kosztolányi Zoltán, Skrut György, valamint Golyák Csaba) bemutató főzést tartottak a tankonyhán. Komoly ételkölteményeket alkottak. Nem csak az ízek kavalkádja kapott fontos szerepet, de a látványra is adtak a díjnyertes szakácsok.

Azért ez már nem egy panelkonyha „betonfőzeléke", legényember módjára, olcsó lecsókolbásszal feldobva. Úgy néztek ki a versenyművek, hogy a jól nevelt földi halandó egy modern tárlaton érezhette magát, ahol a kiállított tárgyakat megfogni nem illik.

Főleg nem megenni, bár végső soron mégis csak arra jöttek létre!

A vármegyeszékhely vendéglátóipari története szerencsére hosszú. Ráadásiul érdekes is. E témakörben tartott előadást Kehidai László, a dolgok titkainak tudója. Ő a kutatásai során a Zsolnay-gyár históriájával is részletesen foglalkozott, ezért az iskolai névadójával kapcsolatban jó „receptekkel" rendelkezik.

Bár a némafilmek hőskorának habostorta-dobálása nem számított versenyszámnak, a „tortacsata" nem maradt el. Az volt a kérdés, ki tud gyönyörűbb zamatbombákat elővarázsolni.

Itt már nem holmi sütésről, díszítésről lehet szólni, ez már a szakma kiemelkedő bemutatójaként írható le, ahol diákok és gyakorlati oktatóik mérték össze tudásukat. Ezekhez képest egy sima, háziasszonyok által „összedobott" csokitorta már-már kimerítené a szakmai becsületsértés fogalmát.

Ritka lehetőség adódott az elszántabbak számára. Ők a porral, lépcsőkkel, zárt ajtókkal dacolók csoportjait alkották, mivel fel lehetett lopkodni a hatalmas padlásra is. Természetesen nem magányosan, szólóban, hanem tanári vezetéssel, felügyelettel. De mégis vonzónak tűnhetett azoknak a program, akik nem csupán a szimpla kalandokra esküsznek.

A Baranya Vármegyei Szakképzési Centrum Zsolnay Vilmos Technikum és Szakképző Iskola tehát megadta a módját annak, miképpen lehet tisztelegni az elődöknek, miközben a legújabb irányzatoknak is teret enged.

A délelőtti eseményeket követően, délidőben érkezett el a várva-várt igazság pillanata. Ekkor adták át a tortadíjakat, az arra méltóknak. Természetesen, mint minden komoly vetélkedésre jellemző, itt is az volt a legnagyobb gond, kiket hagyjanak ki a felsorolásból. Mert annyi méltó jelölt vett részt a cukrászati kihívásban.

Pucz Péter