Nyári egyetem Pécsett: a bábeli forgatagban a diákok számára a magyar a közös nyelv

Pár napja érkeztek meg Pécsre a 16. Magyar Nyelv és Kultúra Nyári Egyetem programjaira a hallgatók. A húsz országból érkező, különböző életkorú „diákok" két-, illetve négyhetes kurzusokon sajátítják el vagy tökéletesítik magyar nyelvismeretüket.

A heti negyven órás tanfolyamot - ahol a kiscsoportos, élményközpontú órákat az új, négykötetes MagyarOK tankönyvcsalád is segíti a tizenöt tanáron kívül - változatos programok egészítik ki, amelyek lehetővé teszik, hogy a diákok számos területen ismerkedjenek a magyar kultúrával, közélettel, múltunkkal és jelenünkkel egyaránt.

Mi egy délutáni Ritmus klubban jártunk, ahol a nyelvünkben fellelhető ritmusokra hívta fel a figyelmet a tanár az igen nagy érdeklődést kiváltó foglalkozáson. Nemes Nagy Ágnes verse nyomán dalra is fakadtak a hallgatók, és számos olyan magyar szóval ismerkedtek, amelyek kiejtése, tartalma egyaránt fejtörést okozott sokuknak.

A sok derűs pillanat utáni kis szünetben kettőjüket rövid beszélgetésre kértük, hiszen igazán izgalmas a kérdés, hogy a világ sok pontjáról érkezett vendéghallgatók miért pont a magyart választják, amikor az köztudomásúan igen nehezen elsajátítható, teljesen egyedülálló nyelv.

Nakayama Yuka Japánból érkezett. A húszéves egyetemista Tokióban népzene szakra jár az egyetemen, és felkeltette érkelődését a magyar népdal-, valamint népzenekincs, amikor szüleivel két éve rövid időt Magyarországon töltöttek.

- Egyetemünkön sokat foglalkozunk a magyar zenekultúrával, s engem ezen belül is a népzene érdekel. Mi csodálattal figyeljük már régóta a magyar zenei oktatás magas színvonalát. Szeretném megismerni a nyelvet és a kultúrát is, hogy jobban megértsem mindazt, amit a zene, a népdalok közvetítenek. Itt pedig még találkozhatok olyan barátokkal is, akiket szintén a magyar kultúra érdekel.

Slabbekoorn Martin holland, az a hír járja róla, hogy folyton vándorol az európai országokban. Ő kiválóan beszél már magyarul.

- Tolmácsként dolgozom, jelenleg a felségemmel Németországban lakom, előtte éveken át Franciaországban éltünk, mert baptista lelkipásztor is vagyok. Mi gyakran látogatjuk egymás gyülekezetét, többek között ezért ez a sok vándorlás.

Pécsett először jár, eddig Debrecenben vett részt az ottani nyári egyetemi kurzusokon, így még összehasonlítási alapja is van.

- Pécs gyönyörű, örülök annak, hogy nagyon jók itt a tanárok. A nyelvkönyvek nagyon hasznosak, mert a legnagyobb kincs és gond is a szókincs fejlesztése, s ezek nagy segítséget adnak ehhez.

- Miért tanul magyarul?
- Mi, tolmácsok, folyton új nyelvekkel ismerkedünk, de ennél is fontosabb volt számomra, hogy Magyarország, Hollandia és Franciaország között meghatározó és régi kapcsolatok vannak. Így például 1956 után sok magyar ment ki Franciaországba, Párizsban egész magyar kolónia él, a magyarok és hollandok között pedig régi teológiai kapcsolatok is vannak. A református teológiai egyetemeken számos magyar diák tanult a múltban, s a jelenben is jók a kapcsolataink, kedveljük egymást.

- Milyen a magyar nyelv?
- Nehéz. Jó hosszú idő kell, ha szeretnénk „nem túl rosszul" beszélni - nevet Martin. - Ehhez sok gyakorlatra is szükség van, és sajnos nem mindenhol élnek magyarok, ezért igyekszem velük mindenütt találkozni, a legjobb alkalom, kellemes a hasznossal a nyári egyetem. Nagyon szép nyelv a magyar, gazdag, igényes, mindent ki lehet fejezni vele, érzelmeket, udvariasságot, hangulatokat, külön szeretem a dallamát.

Tizenhárom éve tanul magyarul, nyelvtanilag pontosan szerkesztett mondatokkal, szép kiejtéssel beszél.

- A tolmácsok szokása, hogy igyekeznek szépen ejteni a szavakat - válaszol szerényen Martin.

A beszélgetés után derül ki, hogy nem másutt, mint Luxemburgban, az Európai Unió Bíróságán szinkrontolmács. Célja, hogy két év múlva magyarról is fordíthasson a munkahelyén, bizonyára sokat segít majd a pécsi tanfolyam is ebben a törekvésében.

Képünkön: Nakayama Yuka

Hárságyi Margit - Fotó: Dittrich Éva