Népszerű volt a pécsi Mindszenty-kiállítás

Nemrég véget ért a Fidelissimus pastor - Mindszenty bíboros fehérvértanúsága című kiállítás, amely május 16. óta volt megtekinthető a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályán. Nemcsak maga a tárlat, hanem az ahhoz kapcsolódó számos kísérőrendezvény is rengeteg érdeklődőt vonzott az előadásoktól a szubjektív tárlatvezetésig.

A Janus Pannonius Múzeum (JPM) egy jelentős nemzeti-egyházi évforduló, Mindszenty József bíboros (1892-1975) születésének 120. évfordulója, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc 2013. évi megünnepléséhez csatlakozott a tárlat megrendezésével. A kiállítás teljes képet adott Mindszenty életútjáról, az élményt a kétnyelvű, információgazdag molinók mellett kuriózumnak számító tárgyak, ereklyék, illetve hang- és képinstallációk tették tökéletessé.

A JPM Néprajzi Osztályán azonban nem érték be ennyivel: az elmúlt fél év során számos kísérőrendezvényt szerveztek. Június 22-én Gesztesi András plébános tartott szubjektív tárlatvezetést a kiállításban, október 23. előtt egy nappal pedig Rozs András ny. főlevéltáros előadását hallhatták az érdeklődők A bíboros lyukas zászlót lenget címmel Mindszenty József az 1956-os forradalomban betöltött helyéről és szerepéről.

Szeptember 20-án az országos Ars Sacra Fesztivál pécsi programsorozatának részeként tartott előadást Kovács Gergely posztulátor. Szeptemberben és októberben egy-egy alkalommal gyalogtúrát szerveztek a keleti Mecsekben Püspökszentlászlóra, ahol a hercegprímás 1955-ben hat hónapot töltött fogságban. November 8-án a Néprajzi Múzeumban Nagy Norbert atya, Ágoston téri lelkész áldotta meg a termelők által hozott borokat, melyeket egyedi, az alkalomra készített matricával láttak el. A nedűket alkalmi tárlaton mutatták be a látogatóknak.

A Mindszenty-kiállításhoz kapcsolódó kísérőprogramok közül a legnépszerűbbnek Udvardy György tárlatvezetése bizonyult december 6-án. A pécsi megyéspüspök gondolataira olyan sokan voltak kíváncsiak, hogy a Néprajzi Múzeum épülete megtelt érdeklődőkkel; akik későn érkeztek, már csak az előtérben hallhatták a püspök atya szavait.

Az elmúlt hónapok során folyamatosan telt a vendégkönyv is. A sok elismerő, támogató, gratulációt kifejező bejegyzés közül talán az egyik nemrégen keltezett, leginkább szívszorító vallomást idéznénk: "Ezúton is bocsánatot kérek a Bíboros Úrtól, hogy annak idején középiskolásként nem volt elég bátorságom megtagadni az iskola igazgatója által elém tett elítélő nyilatkozat aláírását. Ma 80 éven felül még mindig szégyellem akkori gyávaságomat. Imádkozom boldoggá avatásáért. Egy 1949-ben érettségizett volt KERISTA diáklány".