Moldova elvtárs megint elmondta a magáét, bár sokan nem voltak kíváncsiak rá

2016. szeptember 24. szombat 10:21

Moldova elvtárs megint elmondta a magáét, bár sokan nem voltak kíváncsiak rá

Senkinek sem rándult egy arcizma sem, amikor Vajnai Attila, az Európai Baloldal nevű szervezet elnöke Moldova elvtársként mutatta be vendégét Pécsett a napokban, egy szálloda különtermében. Ahol a Kossuth-díjas író tartott író-olvasó találkozót, nem túl nagy érdeklődés mellett. 

Egykoron komoly sorok keletkeztek ott, ahol Moldva György könyveit elkezdték árusítani. A ma már felfoghatatlan mennyiség, 200 ezer példányok kinyomtatása után is csak „pult alól" lehetett hozzájutni munkáihoz. Egyszerűen komoly társadalmi igény mutatkozott tényfeltáró kötetei iránt.

Ez azonban meglehetősen régen volt, jelenleg alig harmincan érdeklődnek az iránt, amit képvisel. Ez kiderült abból is, hogy az egybegyűltek jó négy évtizeddel ezelőtt is ott lehettek volna egy hasonló eseményen. Vagyis a fiatalságot szinte teljesen hidegen hagyja a mai Moldova. 

Egyetemen is oktatják

Szállóigék is kapcsolódnak Moldova György munkásságához. A vasútról írt kötete komoly hullámokat gerjesztett Magyarországon. Egyetemen, a szociológus hallgatóknak oktatják, egyes jelentései kor-, illetve kórtünetek. A múlt lenyomatai, annak minden hibájával, gyengeségével együtt. Talán nem nagyon akad olyan magyar háztartás, ahol a több millió könyvből legalább egy ne lenne egy polcon.

Tehát, miután kiderült, hogy nagyobb tömeg nem várható, a publicista belekezdett meséjébe. Szépen, közérthetően fogalmazott. Természetesen a jelenleg vezető elit is kapott kritikát. De a beszélő legalább azok táborába tartozik, akik a rendszerváltás után sem váltottak köpönyeget.

Mohácstól Komlóig

Az 1932-ben, Reif György néven, Budapesten született író 1955-ben vette fel a Moldova nevet. Akkor, amikor első művei megjelentek. Attól kezdve számtalanszor megfordult Baranya megyében is. A mohácsi, illetve környéki kézművesekről, a komlói bányászokról szintén megemlékezett műveiben. Nem is túl régen pedig az Ormánság életét tanulmányozta, a leszakadás okait vizsgálta. Akkor Sellyén volt a főhadiszállása. Idős kora ellenére aktív, szellemileg egy cseppet sem tompult el a szerző. 

A hétköznapi aktualitásokon túl azért akadt egy másik apropója is az összejövetelnek. Ugyanis a riportkönyveiről ismert író könyvet készül írni a pécsi bányászatról. Ennek okán több napig a baranyai megyeszékhelyen tartózkodott. Felkeresett eredeti helyszíneket, kutatva a korabeli nyomokat, amikből egyre kevesebb létezik. Beszélt korosabb bányászokkal is, vagyis szorgalmasan gyűjtötte a háttéranyagot. Mert bárki bármilyen véleménnyel lehet Moldováról, azt senki sem róhatta fel neki egyszer sem, hogy ne lenne szorgalmas. A terepen igazán otthonosan mozog, ezt számtalanszor bizonyította.

A helyzetelemzés után bárki kérdezhetett a meghívottól, bár igazi aktivitásról ebben az esetben nem számolhatunk be. Ahogyan az egész elkezdődött, úgy is fejeződött be. Vagyis csendben, halkan ment mindenki a dolgára. Elmerengve a múlton, ami az elvtársak szerint sajnos, mások nézetei alapján ellenben szerencsére már nem térhetnek vissza soha.

 

 

Pucz P. - Fotó: Kálmándy Ferenc