Máshova nem sorolt kurválkodás

A pécsi prostitúciót bemutató sorozatunk harmadik, befejező részében a hatóságok álláspontjára voltunk kíváncsiak. A Pécsi Városi Rendőrkapitányság részéről dr. Murai Ágnes sajtófelelős adott írásban választ a feltett kérdéseinkre.

Mivel Pécsett nincs kijelölt türelmi zóna, ezért a prostituáltak tevékenységüket gyakorlatilag bárhol űzhetik az úgynevezett védett zónákon kívül – olvasható ki a válaszokból. Ezeket a helyeket az 1999. évi 75. törvény pontosan definiálja és a rendőrség is csak ez alapján tud élni hatósági hatalmával.

Védett övezet kijelölésére a települési önkormányzatnak is van jogköre, de a törvény már eleve megnevez ilyeneket: például iskolák, óvodák, bíróságok, szociális intézmények, pályaudvarok, templomok, temetők, a honvédség intézményei illetve a közterületek és az azoktól számított 300 méter távolságon belüli terület.

Különös, hogy a törvény ide sorolja az egyszámjegyű főúttól számított 100 méteren belüli területet is. Eszerint a 6-os út száz méteres környezetében elvileg nem szabadna strichelő lányokat látniuk az autósoknak – ami ennek ellenére mindennapi jelenség. Bár konkrét eseteket Murai Ágnes nem írt le, okunk van feltételezni, hogy a rendőri intézkedések éppen ezen a területen fordulnak elő.

– A város területén összesen nyolcvan alkalommal tettünk feljelentést prostituálttal szemben az idén, ebből 35 alkalommal vettük őrizetbe az elkövetőt – árulta el a sajtófelelős az idei év eddigi mérlegét, kiegészítve azzal, hogy vannak jellemzően renitens lányok is, hiszen az eljárás alá vontak száma jóval kisebb, mint nyolcvan. A prostituáltak zöme többször kerül a rendőrség látókörébe, némelyikükkel szemben az év folyamán akár tíz esetben is történt intézkedés.

– A rendőrség bűnmegelőzési munkatársai néhány éve kezdték el azt a gyakorlatot, hogy a prostituáltakat felkeresik és elbeszélgetnek velük, illetve tájékoztatást nyújtanak számukra egyrészt a rájuk leselkedő egészségügyi és egyéb veszélyekről, másrészt a kitörés lehetőségeiről. Amennyiben igénylik, segítenek nekik munkaközvetítő irodákkal kapcsolatba kerülni és egyéb lehetséges módokon segítséget nyújtani, hogy változtathassanak életvitelükön – írja Murai.

Az APEH-nál az iránt érdeklődtünk, hogy vajon miként lehet legálisan űzni egy ilyesfajta tevékenységet. „Máshova nem sorolt egyéb személyi szolgáltatás” – adóhatósági körökben csak így nevezik a kurválkodást.

Kiváncsiak voltunk rá, mi a helyzet a „bentlakók” piacával, akik lakáson fogadják kuncsaftjaikat és online hirdetésekben kínálják testüket.

– Ez a fajta tevékenység nem törvénybe ütköző – mondta Murai Ágnes, azt azért hangsúlyozva, hogy van kivétel: ha a tevékenységgel kapcsolatban bűncselekmény valósul meg, például kerítés, kényszerítés vagy kitartottság.

Emlékeztetőül: a „bentlakók” piacán legalább ötszáz szorgos-dolgos lány van jelen Európa Kulturális Fővárosában, ők további mintegy háromszáz stricinek nyújtanak megélhetést. (Lásd kapcsolódó írásainkat jobbra – a szerk.) A mi „bentlakó” riportalanyunk is jót kacagott a lebukás veszélyének felvetésén: ugyanis ahhoz az APEH-ellenőrnek el kellene jutnia a számlakérésig, ami köztudottan csak a szolgáltatás igénybevétele után következhet.

A történet lezárásaként el kell árulnunk az olvasóknak, hogy sorozatunkban nem publikálhattunk minden információt. Részint a bizonyíthatóság hiányában, részint a prosti-alvilág szereplőinek kérésére.

S. B.