Beszélgetéseink során érdekelt bennünket az is, miként tudják garantálni a lányok biztonságát, hogyan tudják kiszűrni a kockázatos „vásárlókat”.

– Aki egy „bentlakó” lány szolgáltatásainak igénybevételére szánja el magát, számoljon vele, hogy rögtön bekerül a futtatók „adatbázisába” – árulta el az általunk megkérdezett strici, aki nevének közlését, érthetően, megtiltotta munkatársunknak. Azt azonban elmesélte, miként működik ez.

– Miután a potenciális ügyfél telefonon felkeres egy ilyen lányt, az megkéri, hogy a lakásához közeli, lehetőleg nem túl forgalmas helyen parkoljon le és szálljon ki a kocsijából. Mi biztos helyről megfigyeljük az ipsét, s ha rendben találtuk, felhívjuk és megkapja a várt címet.

Aki egyszer belép egy „rendelőbe”, arról azonnal felvétel készül. Biztonsági kamera rögzíti. Ezután kötelező zuhany következik, majd irány a hálószoba. A felajzott ügyfél mit sem sejt arról, hogy az akció közben a szomszéd szobában egy izmos, legalább viperával felfegyverzett férfi ücsörög, készen arra, hogy közbeavatkozzon, ha netán a kuncsaft „nem bírna magával”.

– Meglepően sűrűn fordul elő az extremitás – lep meg minket válaszadónk, s néhány példát is említ. – Egy korosabb úr például egyik alkalommal kislánynak öltözve szerette volna, ha kényeztetik a lányok. Aztán volt olyan, aki csak annyit kért: meztelenül simogassák őt, amíg ő „lerendezi” saját magát. Ilyen esetekben nyilvánvalóan nem avatkozunk be. Előfordult viszont már olyan, hogy nem kellett segítségért kiáltania, mert hallottuk, ahogy üvöltözik vele a kuncsaft. Egyesek azért fizetnek be egy menetre, hogy kiélhessék dominancia iránti vágyukat, uralkodni, kiabálni, káromkodni és utasítani akarnak. Nagyfiúból aztán nagyon hirtelen kisfiúvá válik a delikvens, amikor rárontunk – beszél átélt élményeiről a lányok biztonságát garantáló férfi.

Az út szélén dolgozók biztonsága azonban már kevésbé biztosított, bár állítólag közeli mellékutakról figyelik őket a „tulajdonosaik”. Amikor kint jártunk, hogy riportunkhoz anyagot gyűjtsünk, tüzetesen körbejártuk a környéket - a saját biztonságunk érdekében -, de sehol nem találkoztunk sötét ablakos autóval.

Ezeknek a lányoknak az esetében indokolt azt mondani: „tulajdonosaik” vannak. A mi strici-interjúalanyunk állítja, őket viszont nem csak az anyagi helyzetük kényszeríti prostitúcióra.

Gyakran ugyanis valóban valakinek a tulajdonává válnak, egy-egy tartozás zálogaként, vagy az emberkereskedelem áldozataként. Azt is megtudtuk, hogy a baranyai útszéli piacot három (cigány származású) „boss” (azaz főnök) tartja kezében. Ezért aztán a lányok is 99%-ban romák, amiről bármelyik autós meggyőződhet, aki a 6-os úton közlekedik Szigetvár irányába, vagy a nyugati elkerülőn kocsikázik.

Ezeket a lányokat csak az a rendőr nem veszi észre, amelyik vak. Hogy mit és főleg mit nem tesz a rendőrség, arról a következő részben olvashatnak, ahogyan arról is, hogyan lehet az APEH irányában, megrendelőként és szolgáltatóként legálisan elszámolni egy ilyesfajta tevékenységet.

S. B.