Ma 135 éve szentelték fel a pécsi székesegyházat

135 éve, 1891. június 22-én szentelték fel a neoromán stílusban újjáépített pécsi székesegyházat. Az évforduló kapcsán összefoglalóját adta közzé a Pécsi Egyházmegy a 10 évig tartó újjáépítési munkálatoknak, valamint az I. Ferenc József osztrák császár és magyar király látogatásával egybekötött ünnepélyes felszentelési ceremónia és szentmise eseményeinek. Az összeállítás Dr. Schmelczer Pohánka Éva levéltár- és könyvtárvezető korábban közölt írása alapján készült.

A pécsi székesegyház renoválásának gondolatát már a 19. század közepétől a pécsi püspökök központi feladatuknak tekintették, ám a terveket jó ideig nemigen követték tettek. Az épület egyre romló állapota azonban sürgetőbbé tette a felújítási munkálatok megkezdését. A restauráció végleges tervezete Dulánszky Nándor püspök (1877-1896) támogatásával valósulhatott meg 1882 és 1891 között.

1891 tavaszának végére a székesegyház restaurálási munkálatai a végéhez közeledtek. Június 9-én megkezdődtek a felszentelési ünnepség dekorációs munkálatai. Az íveket és a pillér-árkádokat tölgyfaleveles girlandokkal, fáklyákkal és lampionokkal díszítették fel.

Az 1891. június 22-ére tervezett templomszentelési ünnepre Pécs városába látogatott Ferenc József magyar király. Az uralkodó kíséretével előző nap, június 21-én, vasárnap reggel 7 órakor, érkezett Pécsre külön vonattal. Vonulásának útvonalán [Indóház út (ma Szabadság utca) - Ország út (ma Rákóczi út) - Széchenyi tér - Iskola utca (ma Janus Pannonius utca)] a város három pontján állítottak fel a tiszteletére diadalkaput. Egy kisebbet az érkezési pontra, az Indóház út végére, a főkaput - amely egy városkaput ábrázolt felvonóhíddal - a Széchenyi térre, a harmadikat pedig a „káptalani terület bejáratánál" (ma a Rózsakert mellett).

Mindenhol fogadóbizottság és a város polgárai várták. Az újjáépített Székesegyházat a püspöki palotában eltöltött pihenés után, 14 órakor tekintette meg Dulánszky Nándor püspök és az építészek társaságában.

A felszentelési ceremónia, az ünnepi szentmisét megelőző nap este vette kezdetét, amikor elvégezték a szent vértanúk officiumát.

A templomszentelésre 1891. június 22-én, hétfőn reggel és a délelőtt folyamán került sor. A római katolikus szertartási törvény szerint az eseményén csak a papok vehetett részt, akik reggel 6 órakor elénekelték a mindenszentek litániáját. A Minden gonosztól ments meg Uram minket!! részhez érve Dulánszky püspök háromszor megkerülte a székesegyházat, és meghintette szentelt vízzel. Visszaérkezve a nyugati kapuhoz, háromszor megzörgette a templom ajtaját.

Ennek a rítusos kopogtatásnak szimbolikus jelentése volt: a mennynek ajtaja nyíljon meg az igazak számra. Eközben az egyházfő az alábbi szavak kíséretében lépett be a templomba: Ecce signum crucis, fugite, adversae potestates! (Íme a kereszt szent jele, távozzatok ellenséges hatalmak!) Majd ekképpen folytatta: Pax huic domui! (Béke e hajlékkal!). A diakónus erre felelte. In introitu tuo (A Te belépteddel.). Ezután az összes felszentelésen résztvevő pap a Veni creator Spiritus kezdetű himnuszt énekelve bevonult a templom közepére.

Eközben egy pap a templom jobb sarkától a bal sarkáig, majd a bal sarkától a jobb sarkáig a talapzatot hamuval beszórta, mintegy a bűnbánat szimbólumaként. Dulánszky püspök a bal sarokból a jobba haladva pásztorbotjával a hamuba írta a latin abc-t, utalva ezzel Szent Pálra: Nincs sem zsidó, sem görög - azaz nincs senki sem kizárva az egyházból, Isten előtt nemzetiségre nézve sincsen különbség. Majd vizet, bort, sót és hamut szentelt, szimbólumaként az emberi és isteni természetnek, a romlatlanságnak és a bűnbánatnak.

A szentelések lezárásaképpen Dulánszky egy kereszttel megjelölte az egyház ajtaját. Ezt követően az ereklyékhez ment, ott homíliát tartott a templom magasztos rendeltetéséről, egyúttal megkenve az ajtókat krizmával, mintegy felavatva a magasabb szellemek színteréül. Ekkor az egész papság bevonult a templom főhajójába.

Innentől vette kezdetét az oltárszentelés, amikor az ereklyét a számára az oltárba vágott szent kriptába helyezték el. A püspök öt gerezd tömjént tett az oltárra, a négy sarokra és egyet középre. Négy vékony, kereszt alakban tett tömjéngyertyát gyújtott, amelyeket Isten dicsőségére elégetett. Majd a 12 apostol tiszteletére is keresztet alakított és tömjént égetett. Ezzel az oltárszentelés, mint a templom felavatása befejeződött.

A templomszentelés ½ 12-ig tartott, ezalatt az eső ellenére a templom előtti téren, valamint a Sétatéren és a környező utcákban is hömpölygött az ünneplőbe öltözött emberek sokasága. A belépőjeggyel rendelkezőket ¾ 12-kor engedték be a nyugati kapun a „tömjénfüsttől kékes levegőjű" főhajóba. Megérkeztek az udvari, katonai és egyéb méltóságok, államhivatali és törvényhatósági elöljárók, akik a szentélyben kaptak helyet. A szentély mellett jobbra és balra eső hajókba a világi hölgyek és a hírlapírók foglaltak helyet, a templom alsó részében pedig a nagyközönség várta az ünnepi szentmisét.

Ferenc József pontban 12 órakor lépett be - az eső miatt - a Corpus Christi kápolnába. Innen indult a díszes menet, amelyet a székesegyház ajtónállója és négy püspöki huszár vezetett fel, mögöttük a dóm építészei, majd dr. Szeredy József és dr. Wurster József kanonokok. Őket a püspöki titkár, a szentszéki jegyző, és egyéb egyházi méltóságok, kanonokok, prépostok és apátok, továbbá diakónusok és archidiakónusok követték. Mögöttük a meghívott püspökök sora, majd a püspök oldalkanonokja, Troll Ferenc és Dulánszky ordinárius következett. Utána Luigi Galimberti pápai nuncius és papjai haladtak. A királyi apostoli keresztet Fesztl Károly, választott püspök vitte, végül közvetlen mögötte az uralkodó és kísérete zárta a sort.

A szentélyben Dulánszky püspök a püspökszék előtt megállt, és a király felé lépve, meghajolt, majd a szentély elején álló oltárhoz fordult, majd remegő hangon kezdett bele a Te Deumba. Ezt követően a Gregorián-énekkar halk zsoltárénekei mellett csendes misébe kezdett.

Az uralkodó az úrfelmutatásig állva hallgatta a misét, onnantól az áldozásig térdelt, majd ismételten állva maradt. A pápai brévét Szauter Antal görcsönyi plébános hirdette ki, mely szerint az örömnap emlékére XIII. Leo pápa (1878-1903) búcsút engedélyezett, és felhatalmazta Dulánszky püspököt, hogy apostoli áldást adhasson. Ezután egy, a királyért való könyörgés hangzott el, majd a pécsi ordinárius feladta a pápai áldást, amelyet Ferenc József térden állva fogadott. Az áldás után, kb. 13 órakor a király kivonult a templomból. A szentmise végeztével kinyitották a kint várakozó közönség előtt a nagykapukat. Ezzel 10 év után ismét a hívek számára is látogathatóvá tették a Pécsi Székesegyházat.

Forrás: Pécsi Egyházmegye