Különleges szobrokat állítanak ki a Múzeum Galériában

Kőbe született címmel nyílik meg Nagy Sándor szobrászművész kiállítása a Múzeum Galériában (Pécs, Káptalan u. 4.) kedden 15 órakor. A tárlaton a Janus Pannonius Múzeumnak ajándékozott művei mellett bemutatjuk a BTM Kiscelli Múzeumában az elmúlt hónapokban kiállított munkák többségét is.

Nagy Sándor 1923. május 28-án született a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Buj községben. Ifjúkorában földműveléssel foglalkozott, majd kőműves lett. 1947 és 1949 között a nyíregyházi Bessenyei György Képzőművészeti Szabadiskolában kezdte meg tanulmányait, mestere Berky Nándor és Diószegi Balázs volt. 1949 és 1954 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, mestere Pátzay Pál, Kisfaludi Strobl Zsigmond és Mikus Sándor volt. 1952-ben feleségül vette évfolyamtársát, Gádor Magda szobrászművészt.

Budapesten él, 1960 óta feleségével a Százados úti művésztelep tagja. 1970 és 1976 között a hajdúböszörményi Hajdúsági Művésztelepen, 1976-ban a szlovákiai Vysné Ruzbachy művésztelepén, 1978-ban a németországi Reinhardtdorft szobrászati művésztelepén dolgozott. 1952 óta kiállító művész, számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt. A Janus Pannonius Múzeum által szervezett Országos Kisplasztikai Biennálék rendszeres résztvevője. Számos köztéri alkotása található országszerte. Munkácsy-díjas (1979) szobrászművész, 1993-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét. 1997-ben a Magyar Szobrásztársaság Koszorús szobrász díját kapta.

„Szobrászatában szinte egyedülálló a következetesség: ahogy makacsul bontja ki kőből emberalakjait. Anyaga a minél keményebb kő: andezit, gránit, bazalt, márvány és persze a magyarországi mészkövek. Ez a tudatos anyagválasztás alapvetően függ össze a művészi intencióval: kevés beszéddel sokat elmondani. A szabolcsi művész korai szobrai az alföldi parasztvilág erőteljes figurái, melyeken a kevés vésett vonal és a tömegek összjátéka határozza meg az emberalakot. A tömbszerű, lényegre törő formálás ugyanakkor az őskori idolok világát is megidézi, és az örökkévalóság aurájával vonja be az esendő, napi munkától megfáradt parasztfigurákat. A hetvenes évektől megjelenik egy erőteljes formai redukció: frontális nőalakjairól eltűnnek a kezek és a lábak, figurái leginkább arctalanok és mindig idolszerűek. A folyamatos szobrászi megújulás egy lényeges állomása, amikor a kilencvenes években ezekből a női (néha férfi) idolokból Nagy Sándor gúlaszerű együtteseket hoz létre. Kései munkáin kő helyett fát farag, de szobrain ugyanaz a késztetés jelenik meg: a legkevesebb beavatkozással előhívni az anyagban rejtező ősi formákat."

2015-ben 46 alkotását ajándékozta a Janus Pannonius Múzeumnak. Az október 18 - november 13. között, a Múzeum Galériában látogatható tárlaton az ajándék művek mellett bemutatjuk a BTM Kiscelli Múzeumában az elmúlt hónapokban kiállított munkák többségét is. A kiállítás keddtől vasárnapig 10 és 18 óra között tekinthető meg.

Forrás: Janus Pannonius Múzeum