"Krisztus fénye világítson"

- Kisdorogon született, egy főleg katolikusok által lakott községben. Mennyiben volt ez, és a családi háttér meghatározó pályaválasztásában?
- Amikor az életünkről tanúságot teszünk, akkor nem lehet elvonatkoztatni a családi háttértől, hiszen családmodell híján érték és irányultság nélkül élnénk. Kisdorog 1945-ig teljesen katolikus, német falu volt, csak 1948-ban érkeztek reformátusok a Felvidékről, illetve az Alföldről a Tolna megyei községbe. Gyermekkoromtól kezdve a keresztény vallás, s hogy imádkozunk, templomba járunk, hittant tanulunk, természetese volt. Gimnazista koromban is vallásos maradtam, s amikor a pályaválasztás előtt álltam, a papi hivatás mellett döntöttem. Édesapám lakatosmester volt, édesanyám otthon dolgozott, s ő volt az, aki összefogta a családot, tartást adott neki. Két testvérem van, egy öcsém és egy húgom. Édesapámat nagyon fiatalon, 29 évesen malenkij robotra hurcolták az oroszok, ahol hastífuszban halt meg. Apám öccse vette el édesanyámat, s lánytestvérem már édesanyám második házasságából született.

- 1959-ben érettségizett, s bár a sötét Rákosi-korszaknak akkor már vége volt, ebben az időszakban sem volt könnyű hivatás a papi.
- A gimnázium vége felé egy pedagógus azt kérdezte, mégis mit akarok, hiszen hamarosan bezárják a templomokat, a papok pedig nem kellenek. Mégsem így lett. Az iskolák államosítása csak 1948-ban történt meg, 1956-ig pedig csak nyolc év telt el, ennyi idő alatt pedig nem lehet egy népet megváltoztatni. Megjegyzem, egy 1947-ben szentelt, a Tolna megyei Murga község templomának falán lógó Mária-kép szerint még a kommunisták sem üldözték a vallást, hiszen ezen a képen szerepel, hogy a „Murgai Kommunista Párt adományozta" a templomnak.

- A rendszerváltás előtti évben, 1989-ben nevezik ki püspökké. Az azóta eltelt két évtizedben milyen változást tapasztalt a hívek lelkületében?
- Az emberek megtapasztalták a marxista ateizmus ingoványos talaját, ezért a fordulat után azonnal felmerült az igény a felekezeti iskolák iránt, s azokban ma is rendszeres a túljelentkezés. Ez azt mutatja, hogy az értékekre nagy szükség van. Sokan ugyan a kisegyházak felé fordultak, de úgy gondolom, hogy lassan rájönnek az emberek: a történelmi felekezetek szilárd alapot nyújtanak.

- Hogyan sikerült a Pécsi Egyházmegye ezeréves fennállását megünneplő eseménysorozatuk?
- Szellemileg és lelkileg is gazdagabbá tette a püspökséget a millenniumi év: egyháztörténeti konferenciákat rendeztünk, tankönyvcsaládot készítettünk. Janus Pannonius reneszánsz költő, püspök verseskötetét és evangéliumos könyvét is kiadtuk, koncerteket tartottunk, illetve a horvátországi djakovói egyházmegyével közös kötetet is létrehoztunk. Kiemelkedő esemény volt az augusztus 23-án, az alapítás napján megtartott mise, amelyen a pápai legátus, hatvan püspök, és közel 120 pap is részt vett a több mint tízezer hívő mellett. Ez csupán néhány villanás az egész évi bőséges kínálatból. Azt tapasztalom, hogy nagyon sokan tévesen egyházira és profánra választják ketté a kultúrát. Ezért van az, hogy létezik az ünnepi, vasárnapi kereszténység és a hétköznapi pogányság. Egységesíteni kellene a kettőt, erre pedig jó alkalom volt az ezeréves jubileum megünneplése, és ugyanilyen jó alkalom lenne a 2010-es Európa Kulturális Fővárosa év. Tudatosítani kell, hogy az európai kultúra nem létezik a vallási kultúra nélkül.

- Milyen feladatok állnak az egyház előtt?
- A következő évben a plébániákra kell nagy hangsúlyt fektetni, és itt nem elsősorban az épületekre gondolok és nem is a hívekre. Nagyon kevés papunk van az egyházmegyében: a világháború előtt még 480-en voltak, 1989-ben már csak 140-en, ma pedig alig százan. Tőlük ugyanazt várják el az emberek, mint a korábbi félezertől. Nagyon fontos terület az oktatás, miután a kormány a felekezeti iskoláknak idén sem fizetett ki ötmilliárd forintot, így e téren komoly feladataink vannak. Nagy gondot jelent a szociális otthonaink fenntartása is a csökkenő finanszírozás miatt.

- Van kedvelt időtöltése?
- Kevés szabadidőm van, de szívesen olvasok, vagy hallgatok zenét. Ezekre is nagyon kevés idő jut, hiszen a püspökségi teendőim mellett rengeteg eseményen kell részt vennem.

- Karácsony ünnepén mit üzen a pécsieknek, az itt élőknek?
- Vallásos embereknek, kereső embereknek, minden állampolgárnak azt kívánom, hogy Karácsony ne csupán egy ünnepnap legyen a sok közül. A keresztény ember meg akarja élni azt a szeretetet, amely „felülről" jön. A hívő ember „oldalra" is tekint, hogy át tudja adni a szeretet. Meglátja a másik embert, igyekszik őt is szeretetben fogadni. A keresőknek hiányzik valami az életükből: nekik azt kívánom, hogy találjanak rá arra az Istenemberre, Jézus Krisztusra, akinek a jászolából fakad a fény. Ez a fény világítsa be a keresőket, hogy megtalálják a helyes utat. A nem hívőknek pedig azt üzenem: ha nem is tudatosan élik meg azt, hogy a szeretet egy isteni ajándék, mégis merjék, akarják továbbadni a szeretetet, s legyen bennük előlegezett bizalom és szeretet a másik ember felé. Ha e téren a vallásos és nem vallásos emberek között nem lenne távolság - ami politikusoknál szekértáborokként jelentkezik -, akkor kevesebb lenne az ellentét a világban. Így azt is szeretném, hogy ha a magyar politikai életet nem csupán egyéni- és lobbi érdekek határoznák meg, hanem végre a szeretet és a közérdek is fontos szempont lenne.

B. M. - Fotó: Dittrich Éva