Kardot ugyan nem ragad, de tekintélyes gyűjtemény birtokosa Pereszlényi Gyula

Szerényebb vármúzeumok gyűjteménykezelői elpirulnának, esetleg sárgák lennének az irigységtől, Pereszlényi Gyula kardgyűjteményének láttán. Pedig a pécsi férfi nem is minden darabot tart a laskásában, csak pár érdekesebb „vasat" őriz ott. Úgy nyolcat-tízet, a legszebbeket, legértékesebbeket. Meg amiket éppen felújít, tartozékokat keres hozzájuk a világhálón. Akadnak közöttük hegyesek, élesek, laposak, fényesek, de patinásat is fel lehet fedezni közöttük.

- Amikor a kézifegyverekről, tőrökről, késekről szokott beszélni, érződik a vonzalma, egyben a szakértelme is.

- Ne vicceljen! Az ember a hobbijára áldozni szokott, időt is, pénzt is - válaszolta a felvetésre a fegyverbarát. - A kardok nem csak harceszközök, díszek, katonai kellékek, de szimbólumok is egyben. Ezekkel nem árt megismerkedni, ha valaki elmerül a témában.

- Egy veretes fajta komoly értéket is képvisel?

- Érdemes nyomon követni a világhálós árveréseket. Ott akár sok százezer forintot is adnak némelyikért. Természetesen itt senki se gondoljon Napóleon egyik tárgyára, mert annak nincsen kifejezhető ára. De léteznek sorszámozott példányok, azokért többet kell adni licitáláskor.

- A tartozékok nélkül az egész semmit sem ér?

- Azt azért nem mondanám, de én csupán a komplett darabokat gyűjtöm. Hüvellyel, csatlékkal, bojttal, ahogyan a rend megkívánja. Az ilyenekre ügyelni kell, mert egyes markolatokat például rája- vagy cápabőrrel vontak be. Azt meg nem illik valami mással kipótolni, mert szakmaiatlanságra utal.

- Akadnak itt a szemnek kissé furcsa formák is.

- A kozák szabja, a saska névre hallgató fajta elég veszélyes „szerszámnak" számít, ha értő kézbe kerül. A nepáli gurkhák által forgatott darab szintén hasznos fegyver. Kicsi, de hatékony. Igaz, nem túlságosan drága, mivel most is használatos.

- Képes valaki eltörni egy ilyen fémet?

- Semmi sem lehetetlen, de nagyon nem jellemző az ilyen malőr. Ezek komoly, edzett kovácsmunkák, amik valós használat esetén halálos sebeket tudnak ejteni.

- Az amúgy elegáns párbajtőrt bárki megragadhatta?

- Egyáltalán nem. Nemesség, tiszti rendfokozat, bizonyos katonai fegyvernemekhez tartozás, esetleg érettségi nélkül, a második világháború előtt senki sem hívhatott ki ellenfelet, ha komoly sérelem érte. Pontos szabályok közé szorították az ilyen ügyeket. Úri társaságba, hölgyek közé végképp nem illett belépni hasonló tárgyakkal. Léteznek például olyan hibák a hüvelyeken, amiket lakájhorpadásnak hívnak. Ez azt jelenti, hogy bemenetkor az inas néha rácsukta az ajtót a kardviselőre. Az említett „lyukakat" utólag sem szoktuk kijavítani. A penge patináját sem mindig csiszoljuk le, az növeli az eszmei értékét.

- Tudja a kardforgatás rejtelmeit?
- Nem, mert vívó soha nem voltam. A katonai vezényléseket azonban ismerem. Korábban sokszor teljesítettem díszelgő szolgálatot, onnan származnak a tapasztalataim. Összevissza nem lehet hadonászni, nem cséphadaró a kard, tisztelni kell a mozdulatokat. Aki nem így tesz, az könnyen válhat nevetség tárgyává.

Pucz Péter - Fotó: Dittrich Éva