Irodalom a Páholyból (6.)
2008. február 16. szombat 13:39
Hajnali
-nagypénteken mossa holló a fiát-
Betonnal és fémmel álmodom.
Minden éjjel rövidre vágom a hajam, mert
-az egész világ kígyót békát rámkiált-
mert rettegek a sötétben
mióta elmúltam húsz.
Egyszerre csak többet tudok szeretni,
de mindig ugyanazt, akkor
-mondja meg hát ez a világ a szemembe-
akkor kimegyek a kertbe üvöltözni,
néha pofozkodom is a fákkal,
és számolom hangosan
-mit vétettem én egész életembe-
A galambon túl
Tegnap azt mondtad,
apád beteg,
és miközben ezt mondtad,
én egy döglött galambot
temettem el
az árnyékommal.
Kereszt is került fölé,
a nyelvemmel rajzoltam
a szájpadlásomra. Ma meg
az jár a fejemben,
szegény autós nem is sejti,
a galambon túl minket
gázolt halálra.
Akt
Megrajzolom a szemem
a szám az orrom
pont és vesszőcske
és egyenlőszárú
háromszög a lelkem.
Huszonhét órája nincs
rajtam tiszta bugyi
csak ceruza a kezemben.
Mikuli Vera
Facebook box
Megosztás
Kapcsolódó írások
Mások most ezeket a cikkeket olvassák
- Hatalmas kígyóhoz riasztották a...
- Marad a napsütés, de még nem tér...
- Két óra alatt hét jogsértést követett...
- Beleszédülünk, úgy megvariálják...
- MÁV: szombaton lép életbe a nyári,...
- A Kúria szerint jogosan tiltottak meg...
- Schőnberger Krisztián lett idén az Év...
- Két autó ütközött Pécsett, mentőre is...
- Az esztendő legrövidebb éjszakája áll...
- Orbán Viktor: Ukrajna uniós tagsága a...