Irodalom a Páholyból (6.)
2008. február 16. szombat 13:39
Hajnali
-nagypénteken mossa holló a fiát-
Betonnal és fémmel álmodom.
Minden éjjel rövidre vágom a hajam, mert
-az egész világ kígyót békát rámkiált-
mert rettegek a sötétben
mióta elmúltam húsz.
Egyszerre csak többet tudok szeretni,
de mindig ugyanazt, akkor
-mondja meg hát ez a világ a szemembe-
akkor kimegyek a kertbe üvöltözni,
néha pofozkodom is a fákkal,
és számolom hangosan
-mit vétettem én egész életembe-
A galambon túl
Tegnap azt mondtad,
apád beteg,
és miközben ezt mondtad,
én egy döglött galambot
temettem el
az árnyékommal.
Kereszt is került fölé,
a nyelvemmel rajzoltam
a szájpadlásomra. Ma meg
az jár a fejemben,
szegény autós nem is sejti,
a galambon túl minket
gázolt halálra.
Akt
Megrajzolom a szemem
a szám az orrom
pont és vesszőcske
és egyenlőszárú
háromszög a lelkem.
Huszonhét órája nincs
rajtam tiszta bugyi
csak ceruza a kezemben.
Mikuli Vera
Facebook box
Megosztás
Kapcsolódó írások
Mások most ezeket a cikkeket olvassák
- Napos, késő nyárias napunk lesz vasárnap
- Három hónapja nem találnak egy...
- A Mecsekről száguldott Pécs...
- Még mindig él a pécsi vásár mítosza,...
- Százmilliókat fizettek meg önként a...
- Mellár Tamás bejelentette, nem indul...
- Mohács könyékén is erdőlátogatási...
- Így ünnepelték Szent István...
- A Pécsi Egyházmegye alapításának...
- Mentesítő busz is közlekedik a Pécsre...