Irodalom a Páholyból (5.)

A tudat két énje

A férfi és a nő együtt, a szerelemben túlhaladnak önmagukon az Abszolútum felé. Olyanok, mint Erosz és Agapé. A nemi vágyakozás burjánzó kéje és a beteljesült csendes boldogság, az együttlét békéje. Ez a férfi és a nő. Két külön világ, amely egymásból fakad és egymásba is ér vissza. A különbözőségek harmóniája. A mozi filmvalósága és az élet filmbe illő abszurduma. Mint a tudat két énje: animus és anima. Skizofrénia.

Férfi és nő közötti különbség, mint az állat és a növény között. A férfit inkább az állat dinamizmusa, a nőt a növény csendes kiteljesedése jellemzi. A férfi a mozgás, a nő az érzés. A férfi a nap heve, az izzadtságos munka megfeszülése, a nő a biztonságos pihenő árnyékmenedéke.
A férfi az elemi erő robbanása, a nő a szálkás szikárság kitartása.
A férfi az áradás, a tájra zúduló özönvíz mindent elsöprő ereje, a nő a csendes, méltóságteljes csobogás, a forrás hűsítő vize.
A férfi a biológiai ösztön, a nő a matematizált szexualitás.
A férfi az áradó próza, a több szálon futó nagyregény vaskos intellektualizmusa, a nő a metafora, a költőiség, a könnyed képek szövevénye.
A férfi a hús rágóssága, a fogak ereje, a nő a sütemény elomló édessége, a roppanó gyümölcs frissessége, a desszert.
A férfi a zuhogó áprilisi eső szelessége, a nő az előrelátó ernyő védelme.
A férfi az elcsábulás, a vágy ereje, a test a fán. A nő a kárhozat fája, Éva és Magdolna szeplője, s az üdvösség fája, Mária szeplőtlen hite.
A férfi Krisztus vőlegénysége, a nő az Egyház készülődő mennyasszonysága.

A férfi és a nő együtt Isten képmása és munkatársa. Csak, amíg a nőnek megadatott, hogy a gyermekszülésen keresztül részt vegyen a teremtésben, mint a legcsodálatosabb alkotásban, addig a férfinak mindezért keményen meg kell küzdenie. S az eredmény még így is kétséges.

Bartusz-Dobosi László