Horvát búcsút tartottak Máriagyűdön Szentháromság napján

A pünkösd utáni első vasárnapon, a Szentháromság vasárnapján ünneplik a Pécs környéki horvát ajkú hívek a búcsújukat, és éppen 30 esztendeje, hogy a horvát határ túloldalán lévő egyházközségek felújították az egykor hagyományos máriagyűdi zarándoklatukat.

A „Jedan u Boštvu s troj' si u Trojstvu...Oszthatatlan Istenség, Háromságban egy fölség..." kezdetű népénekkel köszöntötték a Szentháromság napi horvát nyelvű szentmisére az oltárhoz vonuló papságot a Pécsi Egyházmegye és a Donji Miholjaci esperesség területéről a hagyományos horvát búcsúra érkezett hívek a máriagyűdi kegyhelyen június 15-én.

Barics Gábriel atya az egy héttel ezelőtt ünnepelt Szentlélek csodájára hivatkozva köszöntötte a horvátországi vendég plébánost, Almási Róbertet, a Diakovár-Eszéki Főegyházmegye horvátországi magyarokért felelős referensét:

„Mindannyiunkat összeköt a közös hit és a közös nyelv. Bár a saját dialektusunkat beszéljük, de valósuljon meg köztünk pünkösd ünnepének a csodája, hogy mindannyian megértsük egymást és bátran hirdessük Isten szeretetét" - fogalmazott Gábriel atya.

A Szentháromság ünnepén megvalljuk a háromszemélyű egy Istent, úgy, hogy három különböző személyt imádunk egyetlen fönségben. Ez a hitvallás a mindennapi életünk része, hiszen gyakran mondjuk: „Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen".

A szentmise főcelebránsa, Almási Róbert atya a homíliában arra kereste a választ, hogyan magyarázhatjuk meg azt a hitigazságot, hogy egy Isten van három személyben? „Még nem tudjuk felfogni Isten létének titkát a Szentháromságban. Isten az embert szeretetből teremtette, és ezért akarja fokozatosan kinyilatkoztatni neki önmagát. Istenünk örömteli Isten, aki megsokszorozza az életet, megteremti a szépséget és a közösséget, folyamatosan van jelen az életünkben" - hangsúlyozta a szónok.

A máriagyűdi kegyhelyre érkező hívek minden alkalommal a Szűzanyát helyezik előtérbe, őrá tekintenek, hozzá imádkoznak és énekelnek. Tudják, tudjuk, hogy nagy ajándékot hoz mindannyiunknak - Jézust, „ezért az Egyház is Krisztust és az ő evangéliumát akarja elhozni nekünk. Mindannyian arra vagyunk hivatva, hogy ennek az örömhírnek a hordozói legyünk -folytatta prédikációjában Almási atya.

„Az Egyháznak Máriához kell hasonlítania, aki szeretetteljesen meglátogatta rokonát, Erzsébetet. Milyen az a szeretet, amit mi mutatunk, mi tanúsítunk mások felé? Jézus szeretetét közvetítjük vagy valami híg, önző szeretet? Mária arra akar ma tanítani bennünket, hogy szeretetben mindig egyesülnünk kell Jézussal, még akkor is, ha követnünk kell őt a kereszt útján" - emelte ki beszédében Almási Róbert plébános.

A Szentháromság napján egybegyűlt hívek Mária-tisztelete a szentmise előtt kezdődött rózsafűzér imádsággal, majd a baranyai települések énekkarai, dalkörei Szűzanyáról szóló népénekekkel várták a mise kezdetét, hogy aztán a Mária-szeretet végigvonuljon a szentmisén és a horvát Mária-himnusszal záruljon: „Rajska Djevo, Kraljice Hrvata, naša majko...Horvátok Királynéja, Égi Szűzanyánk..."

Barics Gábriel atya a szentmise végén megköszönte a közös ünneplést, mely keresztúti ájtatossággal fejeződött be. A máriagyűdi kegyhely kálváriája 1751-ben épült, a kegytemplomtól keletre található, a szabadtéri oltár mögött. A kálváriát 1949-ben szentelték fel. A stációk képei Zsolnay-kerámiából készültek.

Mindazokban, akik ezen a napon anyanyelvükön élték meg az ünnepet, tudatosult, hogy ünnepet az tudja jól megtartani, aki életének minden napját a Szentháromság és a Szűzanya tiszteletének szenteli.

Forrás: Pécsi Egyházmegye