Ez így nem mehet tovább!

Az iskolai agresszió nem új keletű jelenség, ám a médiának köszönhetően egyre többet foglalkoznak vele. A téma bonyolultságát mutatja, hogy számtalan értelmezési kísérlet és javaslat született már a megoldása érdekében - eddig nem sok sikerrel.

Az tény, hogy a gyerekek családi háttere befolyásolja leginkább egy közösségbe való beilleszkedésének folyamatát. Az otthonról hozott viselkedési minta (van-e normarendszer, és ha van, egységes-e) és megfelelő nevel(tet)és meghatározó egy adott közegbe kerüléskor.

Ha az otthonról hozott viselkedésminta nem fér bele az iskolai tanítási gyakorlatába, szemléletébe, akkor keletkeznek kisebb-nagyobb konfliktushelyzetek, amelyek megoldása a pedagógusok feladata (lenne). A tanár-diák között kialakuló legapróbb konfliktushelyzet például, amikor a nebuló nem figyel az órán, zavarja a többieket, vagy éppen a telefonján játszik. Ennél azonban jóval komolyabb szituációk is előfordulnak, mostanában többször lehetett hallani tanárverésről vagy szülői önkény megnyilvánulásáról az iskolákban.

Ezt erősítette meg munkatársunk kérdésére egy - pont a lehetséges pellengérre állítástól tartó - neve elhallgatását kérő, gyakorló pécsi pedagógus is, aki szerint majdhogynem mindennaposak az erőszakos cselekedetek az iskolákban. Példájában elmondta, van olyan tanulójuk, aki minden ok nélkül vert szét egy szekrényt a tornateremben, nemrég pedig tanárára rontott rá, aki a helyzetnek megfelelően kezelte az esetet, és akit csak hosszadalmas procedúra után sikerült megmenteni, hogy ne hurcolják meg.

Manapság - egyelőre?, szerencsére? - a diák-diák elleni agresszió a jellemzőbb, amikor is például verekedő nebulókat kell szétválasztania a tanárnak úgy, hogy a fizikai bántalmazás legcsekélyebb jele nélkül oldja meg a kialakult konfliktushelyzetet.

Tapasztalható, hogy egy esetleges fegyelmi vagy büntetőeljárás során sohasem a diák húzza a rövidebbet, mindig a pedagógust marasztalják el, így a tanárok bizony sokszor ódzkodnak attól, hogy akármilyen mérvű beavatkozást hajtsanak végre, holott azt mindenki elvárja tőlük - világított rá a helyzet ellentmondásosságára megszólaltatott informátorunk.

Mit tehetnek a tanárok mindezek ellen? Sajnos a jelenlegi szabályozás erősen köti a pedagógusok kezét a fegyelmezés terén, hiszen a normaszegőkkel szembeni lehetséges eljárásokat különböző szintű jogszabályokban rögzítik. Az iskolában alkalmazható fegyelmező-büntető intézkedések egy részét (fizikai agresszió, óráról való kiküldés) a közoktatási törvény formálisan és világosan tiltja, míg a verbális agressziót elméletileg zárja ki - olvasható az Oktatási Jogok Biztosának Hivatala oldalán fellelhető egyik tanulmányban.

A szabályozás gyengeségeit mutatja, hogy az idei választási kampány során majdnem mindegyik párt programjában szerepel a közoktatás valamilyen szintű megújítása, az általános iskolától kezdve egészen az egyetemi szintű oktatásig.

A reformtervek egyike, hogy adott esetben egy tanköteles korú tanulót is el lehessen küldeni az iskolából és magántanulóként végezze tanulmányait, ha nem képes beilleszkedni a közösségbe - vagy hogy bizonyos támogatásokat csak szülői együttműködés fejében nyújtsanak.

A pedagógusok most csupán abban reménykedhetnek, hogy a jelenlegi helyzetnél már csak jobb lesz.

Képünk illusztráció.

HLB