"Elsősorban pedagógus vagyok"

- Volt sejtése gyermekkorában arról, hogy egyetemi oktató, pártpolitikus és alpolgármester lesz egy személyben?
- Magyarországon 14 éves korban körülbelül el kell döntenie az embernek, hogyan képzeli el a jövőjét. Édesapám történelem szakos tanár volt, s én is ezt a pályát választottam; még ha édesanyám szerette volna is, hogy orvos legyen belőlem - nem vonzott ugyanis a fizika. Komlóról így Szegedre kerültem magyar-történelem szakra. Közéleti szerepeket már egészen korán vállaltam, mozgalmár voltam, KISZ-es, s szerettem is a politikát. A főiskolán a marxizmus tanszéken tanítottam, s innen mehettem Moszkvába. Éppen a peresztrojka idején éltem ott több évig aspiránsként, így testközelből élhettem meg az átalakulás folyamatát.

- Onnan visszatérve éppen rendszerváltás kellős közepén találta magát, amikor is a szocialista párt egyben tartása, megreformálása kötötte le. Most ismét bajban van az MSZP.
- Mivel magam végigkísértem a szovjet változásokat, a városi elnöki feladatok ellátására kértek fel. Jobban fel tudtam vállalni a reformokat, a megújulási folyamatok kezelését, éreztem, hogy tudok segíteni; láttuk, hogy a baloldalra szükségük van az embereknek, s néhány éven belül ez a választási eredményekben is tükröződött. A jelenlegi helyzet egészen más, hiszen akkor megoldási javaslatai is voltak az MSZP-nek, manapság viszont csak a problémákat ismerjük, képtelenek vagyunk a válaszok megfogalmazására. Ilyetén kézenfekvő, hogy az emberek egy régi-új politikai garnitúrával képzelik el a jövőt. Tragikus mindenesetre, hogy azt hiszik a választók, hogy a politikusok képesek irreális elvárásaikat teljesíteni, s minden problémáikra megoldást találni.

- Politika, városvezetés, oktatás. Melyik oldalát érzi a legerősebbnek?
- Elsősorban pedagógus vagyok, így megkerülhetetlen számomra, hogy az élet más területein, minden szituációban ilyen minőségemben szerepeljek.

- Alpolgármesterként azonban két időszakban is dolgozhatott: a Toller László vezette testületben egy nagy, homogén többség állt ön mögött, míg Páva Zsolt mellett egy jobboldali városvezetés biztosított szerepet. Mennyiben más ilyen környezetben ugyanazt a tisztséget betölteni?
- Ég és föld a különbség a 2002-2006 és a 2009 tavaszától tartó időszak között. Toller Lászlóval nagyon jól együtt tudtunk dolgozni, s személyében egy nagyszerű vezető politikust tisztelhettünk, aki mögött felsorakozott egy erős többség. Sok kérdésben a Városháza kapujában is meg tudtam vele egyezni, sokkal egyszerűbb volt a dolgom, nagyobb mozgásterem volt, koncepcionálisan tudtunk előre menni. Jelen helyzetemben, Páva Zsolt mellett, azokat a pontokat kell megkeresnünk, amelyekben egyet tudunk érteni, a amelyekben főleg a két politikai erő közös álláspontot tud képviselni.

- Kevesen tudják, mivel érdemelte ki az újabb alpolgármesteri széket.
- A politikában a nagy csaták nem a pártok között zajlanak, hanem az egyes pártokon belül. Az alpolgármesteri hely kapcsán is hatalmas harc volt az MSZP-ben, amely egyesekből még sértődöttséget is kiváltott; az igazat megvallva még sérüléseket is szenvedett a szervezet. Végül azért esett rám a választás, mert a korábbi alpolgármesterek közül nem akart választani a pártvezetés, s talán az is szempont volt, hogy nőként kompromisszumkészebb vagyok.

- A ciklus jövőre véget ér, s a politikai közhangulatot nézve aligha lesz önből újra alpolgármester. Mihez kezd a következő években?
- A választókon múlik, én mindenesetre szeretnék ismét a közgyűlésben dolgozni. Az alpolgármesterségnek azonban kicsi az esélye, hiszen a szocialisták esetében a listás helyek lesznek döntőek a választásokon, s az elérhető 6-8 hely nagy valószínűséggel nem elég ahhoz, hogy tisztségviselőt adjunk. Többen ugyanis aligha jutnak be a pécsi közgyűlésbe az MSZP-ből. Biztosabb tehát, ha azt mondom: egyetemi oktatóként a politikatudományi tanszékre korlátozódik majd a tevékenységem.

Kép és szöveg: Korb Zoltán