A Nádorban tanulta ki a szakmát

2009. november 28. szombat 17:17

A Nádorban tanulta ki a szakmát
A Danubius Zrt. pécsi szállodáinak egy évvel ezelőtt kinevezett igazgatója, Danka András már a középiskolában is a vendéglátó szakot választotta a gimnázium helyett, s később is tudatosan készült a pályára, mígnem az egykori Nádor komplexum igazgatójává nem lett. A vakációi alatt a szállók helyett gyakran apartmanokat választó vezetőt eddigi munkájáról kérdeztük.

- Danka Imre, a Pécsi Dózsa kitűnő focistája a legendás Aranycsapat tagjaként őrizhette néhányszor a magyarok kapuját. Ennek tudatában meglepő, hogy fia soha nem érzett motivációt a labdarúgás iránt.
- Megszállott sportrajongó vagyok, s a labdajátékok iránt is különös vonzalmat érzek, a focit azonban nem szerettem soha. Mély tiszteletet éreztem mindig is a futball miatt édesapám iránt, ám rólam már kisgyerekkoromban tudták a rokonok: nem fogok felmenőm nyomdokain járni. A felém guruló bőrt például rendre kézbe vettem, ahelyett, hogy belerúgtam volna. Voltak próbálkozások, vittek focimeccsekre, de ezek nem voltak kellemes élmények. Sok minden akartam lenni gyermekkoromban, de focista semmiképpen.

- Például szállodás?
- A szüleim hatására vendéglátósnak indultam a Jókai utcai általános iskola tanárainak legnagyobb megrökönyödésére, hiszen angol szakosként gimnáziumra voltam predesztinálva. Megszerettem a szakmát, s egyenes út vezetett a pesti szakirányú főiskolára. Egy gyakorlat alatt kerültem a Nádorba, Kiss Karcsi bácsi kezei alá, s ekkortól datálható, hogy a szállodás irányba fordultam. A ranglétrát végigjárva voltam portás, étteremvezető, üzletvezető, mígnem tavaly a Danubius Zrt. pécsi szállodáinak igazgatójává ki nem neveztek.

- Számított a felkérésre?
- Második számú vezetőként, annak tudatában, hogy két évig voltam a harkányi gyógyszálló vezérigazgatója, no meg, hogy Krausz György elődömet ideiglenesen helyezték csak Pécsre Budapestről, számítottam a felkérésre. A széket ugyan nehéz időszakban örököltem meg, de reményekkel teli évek elé nézünk.

- Mostanság nincs jó passzban a szállodaipar, ugyanakkor nemsokára lesz autópályánk, s kulturális főváros lesz Pécs. Látják már a fényt az alagút végén?
- Már megláttuk, hiszen a mi szállodánk biztosította a ételeket az M6-os sztráda alagútátadó ünnepségén. De komolyra fordítva a szót, a 2010-es és az azt követő évektől fellendülést várunk. Ugyan a meghirdetett programok iránti érdeklődés nagyságát még nem ismerjük, de a szervezők és az ide látogató konferenciázók komoly forgalomnövekedést jelenthetnek szállodáinknak.

- Vagy mások szállodáinak. Nem tartanak az új versenytársaktól?
- Fel vagyunk rá készülve, hogy az új szállodákkal versenyeznünk kell, s teszünk is azért, hogy szolgáltatásainkkal magunkhoz csábítsuk a Pécsre érkezőket. Az biztos, hogy csak amiatt nem fogunk plusz csillagot felvenni, hogy mutogassuk; továbbra is tartani kívánjuk a színvonalat, s minden olyan szolgáltatásunkat oly szinten nyújtjuk, ahogy az elvárható.

- Ha már szolgáltatás, hol alszik egy szállodaigazgató, amikor elutazik otthonról?
- Az utazás típusa válogatja: nyaralások alatt szívesebben választjuk az apartmant, míg városlátogatások alkalmával természetesen hotelekben alszunk.

- Két fia van, de ha jól tudom, a szakmát önnek sem sikerült tovább örökítenie.
- Való igaz, hiszen egyikük jogásznak készül, míg az idősebbik közgazdász. Lelkes kosárlabdázók ugyanakkor, így a nagyapai gének valamelyest tetten érhetők bennük.

Kép és szöveg: Korb Zoltán