Benéztünk a hírhedt Lánc utcai tömbházakba, ahol állítólag már disznót is vágtak

A hírhedtsége messziről figyelve sokkal rosszabb, mint a valóság. Viszont közelebb lopakodva a pécsi, Lánc utcai „gettóhoz",  az állapotok cseppet sem hasonlítanak az ideálishoz, főleg este, meg segélyfizetés idején.

Csak sértődés lenne belőle, ha bármelyik dél-amerikai település lakótelepéhez hasonlítanánk a látottakat. Mindenki kikérné magának, a magyarok, meg a távoli indiánok sem lennének büszkék a párhuzamra.

A Lánc utca 2-es, illetve 4-es számú tömbház környezete minden, csak nem bizalomgerjesztő. Az egykor fiatal házasoknak épült garzonház a régi küldetését már réges-régen elveszítette. Ma egyrészt erőszakos, önkényes lakásfoglalók tanyája, másrészt gyanús alakok hajléka, minden jogcím nélkül.

- Jó 15 éve kezdődtek a komoly bajok, de nem egyik percről a másikra - jelentette ki a fejét csóválva egy férfi, aki évtizede nyugdíjas. - Érkeztek az új beköltözők, máskor betolakodók, egyik a másik után. Senki sem tett ellenük semmit. Aki idejében „ébredt", az már elment innen. Szerintem az én életemben ez a probléma nem oldódik meg!

A lépcsőházakba betérve a látvány taszító: a falak kopottak, a vakolat mállik. Egy korabeli csekélyke felújítás nyomaként akkora a cementfolt az egyik külső faldarabon, hogy arra egész Ázsia részletes térképe ráfért volna, az egykori Szovjetunióval az élen.

A levelesládák között két egyforma nem akad, a döntő többségét már felfeszítették. Sokat el is vittek, ezért most mini szeméttárolóként működnek a rések keretei.

Fönn, a felsőbb emeleteken meg a tetőtérben a folyosók fény nélkül a börtönöket idézik. Pár ajtó viszont fel van feszítve, ott ömlik be az őszi fénysugár. Egyes lakások bejárata viszont be van deszkázva.

A sarkokból itt-ott drótok lógnak ki. Fázisceruza nélkül azért hiba lenne a végeket tapogatni, mert megrázó élmény lehetne a kíváncsiság vége. Az ablakok között sok a törött, az erélyeken hegyekben állnak a lomok.

A levegő kifejezetten áporodott, néhol dohos, máshol meg penészes.

Keringenek olyan hírek, amelyek alapján vágtak már disznót a fentebbi szintek egyikén. Más legendák szerint csirkét simán neveltek a betontömbök között.

- Engem nem érdekelnek a szomszédok, nem foglalkozom velük - jelentette ki egy fiatal nő, miközben a babakocsijával, benne egy gyermekkel igyekezett felfelé a lépcsőkön. - Az anyaotthonban lakom, ott minden rendben van. Egyesek szerint ez maga a „Csikágó", amire nem lehetünk büszkék.

Bár számos lakásban már nem működnek a közüzemi szolgáltatások, azért egy harmincas férfi mégis azt mondta: „Ez az egész nagyon gáz!" Ebben talán benne is volt a Lánc utca egész modern története.

Pucz Péter