Bánki Erik majd' negyven év után visszavonul a politikától, nem veszi fel a mandátumát

Harminchat év után szakít politikai karrierjével Bánki Erik, baranyai fideszes képviselő. Bejelentette, nem veszi fel mandátumát, továbbá úgy érzi, „56 évesen eljött a váltás ideje”, átadja a lehetőséget a fiatalabb generációnak. 

Facebook-posztjában hosszasan kifejtette, miért döntött így:

"Kedves Fidesz-szavazók, követőim, kedves barátaim!

Az elmúlt két hét során többen is kifejtették véleményüket, elemzésüket, összegzésüket az április 12-i választások kapcsán.

Én tudatosan nem szólaltam meg eddig, mert azt gondolom, hogy egy csapatjátékosnak az a dolga, hogy először a saját közösségében értékeljen.

Ott mondja el a véleményét, ott folytassa le azokat a vitákat, amelyek szükségesek a pontos elemzéshez, és csak utána forduljon a nyilvánosság felé. Voltak közöttünk olyanok, akik ezt nem várták meg. Türelmetlenek voltak, nem tudták kezelni indulataikat, vagy csak olcsó népszerűségre vágytak. Én egyikükhöz sem tartozom.

36 éve vagyok tagja ennek a közösségnek. 1990 februárjában alapítottuk a Fidesz mohácsi csoportját.

Azóta ez volt a 23. országos vagy önkormányzati választás, amelyben aktivista vagy jelölt voltam, amelyet helyben kampányfőnökként, az elmúlt 20 évben pedig regionális igazgatóként irányítottam. Voltak győztes és voltak vesztes kampányaink is.

Úgy vagyok az értékelésekkel, mint a „Bor, mámor, Provence" című egyik legkedveltebb filmemben, amikor a nagybácsi az unokaöccsével sakkozik:

- Max: Nyertem!
- Henry bácsi: Nem, nem nyertél.
- Max: De igen! Matt!
- Henry bácsi: (elveszi a figurát / lép egyet) Nem figyeltél eléggé.
- Max: Ez csalás!
- Henry bácsi: Nem, ez lecke.

És itt hangzik el a kulcsmondat: „A vereségből többet tanul az ember, mint a győzelemből."

Ez az életben is pontosan így van. Az elmúlt 17 évben minden országos és önkormányzati választást megnyertünk. Nem kicsit, nagyon. A legtöbbet kétharmados többséggel. Olyan támogatást kaptunk a magyar választóktól, amelyre nem volt példa Magyarország történetének demokratikus választásai során. Ez felemelő érzés volt, de egyben nagy felelősség is.

Számos nagy átalakítást tudtunk elérni, olyat, amely a magyar társadalom számára páratlan előnyökkel járt, ugyanakkor számos lehetőséget sajnos elszalasztottunk, mert vagy nem tudtuk a megfelelő megoldást megtalálni, vagy nem volt olyan álláspont, amely többségi támogatást élvezett volna.

Ezek természetes dolgok egy olyan szervezetben, amilyen a Fidesz, ahol igenis vannak belső viták, vannak fontos egyeztetések is, ahol a közös döntések után összezárunk, és kifelé mindent egységesen képviselünk.

Azt is el kell ismerni ugyanakkor, hogy a 16 év kormányzás közben kicsit elkényelmesedtünk, kicsit természetessé vált számunkra, hogy minden választást megnyerünk.

Így éppen a legfontosabb dolgok maradtak el: azok a belső viták és egyeztetések, amelyek előre viszik egy politikai közösség munkáját. Azok a fontos információk, amelyek a terepről, az emberektől jönnek, és amelyeket az országgyűlési képviselőkön, valamint a politikai munkatársakon keresztül tudunk az országos vezetés felé közvetíteni. Ezek a csatornák beszűkültek, sőt több esetben sajnos el is dugultak. Nem jutottak el az utóbbi időben a fontos információk a döntéshozók felé.

Ennek tudom be azt, hogy rossz kampánystratégia mentén, rossz üzenetekkel próbáltuk elérni az embereket, és meggyőzni a támogatóinkat arról, hogy ránk szavazzanak.

Az elmúlt 16 évben felnőtt egy teljesen új generáció. A mai 30 évesek még gyerekek voltak akkor, amikor mi már kormányozni kezdtünk. Számukra a Fidesz egy adottság volt. Rajtunk kívül nem ismertek mást. Az ő szempontjukból talán természetes is lehet, hogy kíváncsiak valami újra, valami másra. Kíváncsiak voltak azokra az ígéretekre, amelyeket egy új politikai formáció hozott be a közéletbe. Az ő szempontjukból teljesen mindegy volt, hogy ezek az ígéretek hihetőek-e, reálisak-e vagy sem, mert nincs viszonyítási alapjuk.

Mi elég idősek vagyunk ahhoz, hogy még emlékszünk a kommunista módszerekre, arra a hazug ideológiára, amely megtörte és megölte a lelkeket a második világháború utáni Magyarországon. Olyan béklyót rakott a társadalomra, amelyből nehezen tudtunk szabadulni az 1989-es rendszerváltást követően.

Az 50 év alatti választóknak azonban nincsenek ilyen tapasztalataik. Őket sokkal könnyebb megvezetni ezzel az ideológiával, azzal, hogy minden rossz volt korábban, mindenki bűnös, aki részese volt annak a rendszernek, és majd ezután minden jó lesz.

Nem racionális, pusztán ideológiai alapon. Úgy látszik, hogy az idők változtak, az eszközök azonban sajnos nem.

Nagy vereséget szenvedtünk, de a vereség nem volt megsemmisítő. Soha egyetlen pártnak sem volt ekkora felhatalmazása a Magyar Országgyűlésben 1990 óta, mint amilyet most a Tisza képviselői kaptak. Nekünk, az ellenzék vezető pártjának mégis van 2 millió 400 ezer támogatónk. Közel 2,5 millió ember, aki hisz abban, hogy a polgári Magyarország egy olyan ország, amelyben a magyarok érdekei és a magyar emberek jólétének szempontjai a legfontosabbak. Ezért érdemes szembeszállni akár az Európai Unió vezetőivel is.

Egy olyan közösség vagyunk, amely hisz abban, hogy magunknak kell meghatároznunk azt, hogy kikkel és milyen módon akarunk együtt élni. Nem kérünk az LMBTQ-őrületből, szeretnénk biztonságban és nyugalomban élni úgy, hogy szeretjük a szomszédainkat, szeretünk beszélgetni másokkal, szeretünk vitatkozni, és nem akarunk megsemmisíteni másokat.

Most kisebbségbe szorultunk. Lehet, hogy rövid távon, de az is lehet, hogy középtávon ott is maradunk. Ennek ellenére nem szabad feladnunk: meg kell tennünk mindent azért, hogy azt a közel 2,5 millió embert képviseljük, hogy azokat az értékeket erősítsük, amelyek számukra fontosak, és amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy egy boldog és szabad országban élhessünk.

A vereség után nyilván változásra van szükség a táboron belül is. A miniszterelnök úr azt mondta a választás utáni keddi értékelés során, hogy mindannyian gondoljuk végig, mit is szeretnénk a következő időszakban. Abszolút megérti azt, hogy azok, akik 20-30 éve a politikai frontvonalban harcolnak, vagy elmúltak 60 évesek, úgy döntenek, hogy befejezik. Ezt nem tekinti cserbenhagyásnak.

Ez kulcsmondat volt számomra, hiszen én is 36 éve vagyok a politika frontvonalában. 28 évet töltöttem el parlamenti képviselőként, 21 évig vezettem parlamenti szakbizottságot, és törekedtem arra, hogy mindig a legjobb és leghatékonyabb döntéseket tudjuk meghozni.

Sokan és sok helyen támadtak azért, mert nem egyezett a véleményünk, vagy egyszerűen csak irigységből, amiért sikeres voltam a politikában és a magánéletben is. Hosszú, sikeres, örömteli, de egyben fárasztó időszak van mögöttem.
Úgy érzem, hogy 56 évesen eljött a váltás ideje. Jöjjenek most azok, akik lehetőséget szerettek volna kapni már korábban is, akikben van bizonyítási vágy, bátorság és küzdeni akarás, és persze még elég fiatalok is ahhoz, hogy felépítsenek egy politikusi karriert.

A családommal egyeztetve úgy döntöttem, hogy eggyel hátrébb lépek. 36 év után befejezem a frontpolitikát, de a háttérből mindent megteszek azért, hogy a közösségünk egyben maradjon, erősödjön, és mielőbb vissza tudjunk térni a kormányzásba.

Meggyőződésem, hogy azok az értékek, amelyeket mi képviselünk, az a politizálás, amit mi folytattunk, valóban Magyarország és a magyar emberek érdekeit szolgálta.
Köszönöm azt a sok szeretetet, bátorítást és támogatást, amelyet Tőletek, Önöktől kaptam az elmúlt több mint három évtized során!

Isten óvja Magyarországot!"

Képünk archív felvétel.

MTI