Ez bizony nem kismiska: csaknem hetven éve nyílt meg Uránvárosban a Misi

2026. június 10. szerda 09:59

Ez bizony nem kismiska: csaknem hetven éve nyílt meg Uránvárosban a Misi

Pont a lényeget nem sikerült kinyomozni! Mert a Misi cukrászda névadója lehetett akár egy szorgalmas kisdobos, netán egy életerős uránbányász is. Újmecsekalján, a Páfrány utca közvetlen környezetében már 1962-ben is állt a népszerű cukrászda, egy tömbház földszintjén. Aminek ezek szerint rengeteg élete akadhat, mert mindent túlélt eddigi létezése során a ma már Kismiska néven üzemelő egység.

 

Egy tény sajnos bizonytalan, nem más, mint a hivatalos nyitás időpontja. Akad ellenben olyan forrás, ami tökéletesen igazolja a Misi cukrászda hosszú-hosszú történetét.

A Dunántúli Naplóban már 1962. december 12-én írtak róla, ha nem is a legkedvezőbb szövegkörnyezetben.

Egy olvasói levél érkezett a szerkesztőségbe, ahol egy közéleti fontoskodó tudatta az olvasókkal, hogy kulturáltabb környezetet várna el Új-Mecsekalján (akkoriban ilyen formában jelent meg a városrész neve). Mert T. L.-né (teljes megszólítását nem ismerhette meg a szélesebb néptömeg) azt vetette fel, miszerint külföldi vendégeivel büszkén sétálgatott a még javában épülő területen, amikor is bokáig érő papírhulladékokba, gyümölcsmagokba, csutkákba botlott. Történt mindez a Misi cukrászdánál.


Kevéssel később, 1963. október 2-án, szintén a DN-ben, dolgozók egy csoportja fordult a Pécsi Vendéglátóipari Vállalat vezetőihez.

Azt szerették volna, hogy az egységben helyezzenek el egy televíziót. Nem nagyot, nem is vadonatújat. Egy Tavasz típusút nevesítettek.

Lefagyasztott gombóc

Egy hetvenes éveinek elején járó korábbi törzsvendég, akinek szavahihetősége legalábbis kétséges, eskü alatt szokott elmesélni pár történetet a Misi cukrászdáról. Nosztalgikusan emlegeti azokat éveket, amikor egy gombóc fagyi 50 fillérbe került. Eddig ez még igaz is! De ezért a pénzért ő akkora adagot kapott, hogy hazáig nyalogatta, majd annyira eltelt tőle, hogy le kellett fagyasztania a maradékot. Amit csak két másik alkalommal volt képes elfogyasztani.

Arról érdemes megjegyezni, a maga idejének egyik legismertebb eszközeként vált népszerűvé. Nyilván fekete-fehér képernyővel. De mivel arra azért még nem az összes családnak tellett, hát felvetették ennek közösségi megoldását. Szerintük ugyanis jelentősen fellendíthetné a forgalmat a vágyott szolgáltatás. Arra az egy csatornára, ami akkor Magyarországon működött. Bár szerencsés keretek között, megbarkácsolt antennával még a jugoszláv adás is beköltözhetett a falak közé.

Ott meg már akkor lehetett nézni nyugati filmeket, izgalmas nemzetközi sportadásokat, nyugati rajzfilmeket egyaránt. Már abban az idősávban, amikor nem Josip Broz Tito, a szomszéd diktátor felszólalásait sugározták. Felénk meg Kádár János aktuális moszkvai látogatásáról lehetett értesülni, netán az Országos Anyag- és Árhivatal áremeléseiről adtak készségesen felvilágosítást a bemondók.


Azonban, még mielőtt túl szép kép alakulna ki a Misiről, érdemes megemlíteni, gyermekbandák is garázdálkodtak a környéken, a még készülő házak környékén. Ablakokat törve be, lámpákat csúzlival lövöldözve, életveszélyes magasságokban egyensúlyozva, a még épülő emeletek között. Mindez1965. május 7-i megjelenést mutatott.


Már-már a piaci igényekhez igyekeztek igazodni a presszó üzemeltetői, amikor 1966. szeptember 2-án arról tájékoztatták az érdeklőket, a közelgő bányásznapra való tekintettel megerősített személyzettel várták a nehéz munka jeles képviselőit. A kerthelyiségben, a cukrászda előtt százszemélyes kertet hoztak létre. Azt ígérték, sem italból, sem édességből senki sem fog hiányt szenvedni.


Ennyit a régi ügyekről, mert már évtizedek óta Kismiska néven működik az egység, a Bánki Donát utcában. Ha viszont ennyit tudunk a múltról, jó lenne megfejteni a titkot is. Kit rejt a Misi név?

Pucz Péter - Fotó: Löffler Péter