A vásárcsarnok bérlői szerint nem veszi komolyan őket a pécsi városvezetés

2020. november 30. hétfő 08:32

Tárgyalnának, de nincsen kivel. Alkut is köthetnének, ám nincsen miből engedniük. Jelen pillanatban a pécsi vásárcsarnok bérlői, dolgozói úgy érzik magukat, mint a statiszták egy színdarabban. Elvileg főszereplőknek kellene lenniük, mert az ő bőrükre megy ki az egész műsor. Ehhez képest legfeljebb biodíszletnek tekintik magukat. Ezt nehezményezik is, ennek adott hangot Dobszai Dénes, az egyik választott képviselőjük. Aki szerint csak úgy nyerhetnek, ha nyilvánosság elé viszik az ügyüket, akár eljutva a népszavazásig is.

- Hetekkel korábban, amikor a városházán járt a küldöttségünk, gyakorlatilag semmire sem jutottunk - foglalta össze az eddigieket Dobszai Dénes. - Meghallgatott minket Ruzsa Csaba alpolgármester, majd úgy váltunk el, hogy egy hét múlva folytatódik az eszmecsere. De ebből semmi sem vált valóra!

- A bérlők, vagyis önök, csak a maradást tudják elképzelni?

- Elvileg másfél évet kellene olyan helyszínen eltöltenünk az új csarnok megnyitása előtt, amiről semmit sem tudunk, illetve pletykákat hallunk. Egyszerű a számvetés. Az itteni 200 vállalkozás nagyjából 400 családot tesz ki. Tehát sok ember sorsa bizonytalan. Az önkormányzat 800 000 millió forintos uniós pályázati pénzről beszél, szerintük ennyi forog kockán. Mi, évente, nettó 130 milliót fizetünk be. Ez tizennyolc hónap alatt mintegy 200 millió. Egy hurcolkodás 300 milliós lenne, bár ezt a tervezett költséget semmilyen tanulmánnyal nem támasztották alá. Ha azonban a tervezett beruházás kivitelezése csúszna, úgy a kiesett bevétel is növekedne, elérhetné a 300 milliót.

A Siklósi út lehet a megoldás?

A hivatalos helyről meg nem erősített híresztelés szerint az egykori, a Siklósi úton lévő húsüzem területe, épülete alkalmas lehet egy átmeneti megoldásnak. De a szakhatósági engedélyezések sora hosszú, ráadásul csupán átmenetileg rendezkedhetnének ott be az árusok. Az ilyen kényszermegoldásokból jó még ritkán sült ki. Hiszen olyan helyen kéne megfelelni a szigorú működési feltéteknek, ami nem ilyen céllal készült, évtizedekkel korábban. Ráadásul pénzügyileg is nehezen védhető meg a terv.

- Annyira lényeges, hogy hol lenne az átmeneti nagy piac?

- Nekünk a forgalmunk jó 40 százalékát az átmenő forgalom adja, vagyis akik busszal érkeznek vidékről, illetve utaznak haza. Egy másik telephely beindítása legkevesebb fél évet emésztene fel, miközben a maradék 60 százalék harmada megint eltűnne a vásárlóinknak. Nincs a világon olyan haszonkulcs, amivel ezt ellensúlyozni lehetne. Mert akkor minden törzsvevőnk inkább keresne más boltot.Műszaki kivitelezésben nem is gondolkodunk. Átmenetileg ilyen beruházást támogatni gazdaságilag észszerűtlen magatartás. A mi kiesett piaci részesedésünk a multikhoz vándorolna, ezt talán nem kell nagyon bizonygatnom. Ezzel a helyi termelők szintén vesztessé válnának.

- Gyűjtöttek aláírásokat, azoknak mi lett a sorsa?

- Szabályszerűen kezeljük őket, még nem adtuk ki a kezünkből. Alig egy hét alatt összejött belőle 10 000 darab. Tehát jelentős tömeget tudhatunk a magunk oldalán. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, illetve Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara egységesen kiállt mellettünk, de a város vezetői elzárkóznak a szakmai egyeztetésektől.

- December 1-én újra leülnek a megyeszékhely kijelölt vezetőjével tárgyalni?

- Természetesen ott leszünk, de ha a kérdéseinkre nem kapunk érdemi választ, akkor akár idő előtt fel is állhatunk az asztaltól. Mert ahogyan most bánnak velünk, azt joggal nevezhetjük komolytalannak.Nekünk nincsen egyéb esélyünk, csupán a maradás, a másik csarnok átadásáig.

- Lát bármilyen kiutat ebből a látszólagos zsákutcából?

- Korábban azt mondtam minden érintettnek, hogy oldjuk meg a bajt a politikától mentesen, de nem abba az irányba mutatnak a dolgok. Pedig a helyi ellenzék is felajánlotta a segítségét. Az összefogás segíthetne, mindenki jól járhatna, országosan mutatva példát. A pénzek átcsoportosítása lenne a helyes út, egészséges kompromisszum nélkül mindenki vesztese lehet a játszmának. Mert mi még egy helyi népszavazás kezdeményezésétől sem riadunk vissza, ráadásul a figyelemfelkeltő megmozdulások is ott vannak az eszköztárunkban. Akár országos ügyet is kreálhatunk a mostani esetből, de nem az a célunk. Ha nincs más, akkor a vírushelyzet végeztével mégis folyamatos demonstrációkra készülünk.