Ügynökügyben osztotta egymást a Fidesz és az ellenzék

Valamennyi frakció kihasználta a rendelkezésére álló időkeretet az állambiztonsági múlt feltárásáról szóló vitában, amelyben a bűnösök és az áldozatok közötti éles megkülönböztetést hangsúlyozták kormánypárti felszólalók. Az ülés ezt követően napirend utáni felszólalásokkal ért véget.

A fideszes Selmeczi Gabriella arra kérdezett rá, valóban készen áll-e mindenki a téma részletes feldolgozására, ha ellenzéki képviselők a plénumon mondják ki, hogy az előző rendszerben nem volt diktatúra. Szerinte a feltárást felülről kell kezdeni, vagyis a rendszer működtetőivel, a hatalom egykori birtokosaival. Fontosnak tartotta, hogy éles határt húzzanak bűnösök és áldozatok közé.  

Selmeczi Gabriella a kommunista múlt legszégyenletesebb részének, legsúlyosabb örökségének tekintette az állambiztonság tevékenységét, amelynek során embereket üldöztek politikai nézetük miatt, egzisztenciájukat megnyomorították, szembe állították barátaikkal és családtagjaikkal.

Az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalával kapcsolatban azt mondta: a teljes körű feltárás súlyos sebeket téphet fel és emberi érzelmeket kavarhat fel. Szerinte a múlt feltárásának az igazságosság elvén kell nyugodnia. Mint mondta, ezt a célt szolgálja a Nemzeti Emlékezet Bizottsága. A politikus végül azt ajánlotta a szocialista képviselőknek, nézzenek utána, hogy apparátusukban kik dolgoztak fedésben.

Frakciótársa, Szabó Zsolt az LMP törvényjavaslatát nem tartotta átgondoltnak, amelyből szerinte politikai tőkét kovácsolhat a párt. Mint mondta, azért nem szavazta meg a tárgysorozatba vételét, mert szerinte az abban foglaltakra a jelenlegi jogszabályok is lehetőséget adnak. Emlékeztetett arra, hogy egy korábbi liberálist párt ugyanezt tette, törvényt terjesztett be, hogy politikai tőkét kovácsoljon belőle.

A szintén fideszes Horváth János közölte: a legfontosabb az lenne, ha az emberek minél kisebb közösségekben beszélnének erről a témáról, ezért szerinte erre mindenkit ösztönözni kellene, mert ezzel azokra terelődne a figyelem, akik abban a világban befolyásosok voltak és arról, hogyan válhattak a mai világban oligarchákká.

A kereszténydemokrata Harrach Péter a felszólalások mögött a múlt feltárásának tiszta igényét is megjelenni látta, de szerinte meg lehetett figyelni az elfedés szándékát is. Fontosnak tartotta, hogy a politikai és a jogi szempontok mellett a döntéshozók az emberi szempontokat is mérlegeljék a kérdésben.
Frakciótársa, Varga László szerint külön kell választani az áldozatokat és a rendszer működtetőit.

Az MSZP-s Bárándy Gergely bírálta azokat a kormánypárti felszólalókat, akik a szocialistákról fogalmaztak meg kritikákat, és azt mondta: pártja a legszélesebb nyilvánosságot támogatja ebben a kérdésben.
Kijelentette: nem szabad ezt a kérdést aktuálpolitikai szándéktól vezérelve tárgyalni és egymást gyalázni, és fontosnak tartotta a minél szélesebb kutathatóságot.

Kontrát Károly államtitkár eredményesnek és jelentős lépésnek tekintette a vitanapot a múlt megismerése felé. A Nemzeti Emlékezet Bizottságával kapcsolatban visszautasította, hogy az az ügy elkenését szolgálná, azt azonban elismerte, hogy a történelmi igazságtétel terén valóban sok még a teendő.

Az államtitkár megismételte a vezérszónoki felszólalásában elmondott feladatokat, a többi között azt, hogy szélesíteni kell az áldozatok jogait és lehetővé kell tenni a teljes körű megismerést. Hangsúlyozta: a rendszer egészét kell megismerni és megismertetni a ma élőkkel a megrendelőtől a végrehajtóig.

(mti)