Schmitt Pál nem mond le a köztársasági elnöki posztról és számára a plágiumgyanút vizsgáló tényfeltáró bizottság végkövetkeztetése "egyfajta elégtétel" - jelentette ki az államfő a dél-koreai Szöúlban az MTI Hírcetrum tudósítójának. A nyilatkozat az m1 Déli Híradójában és az MR1 Kossuth Rádió Déli krónikájában is elhangzott szerdán.

Schmitt Pál elmondta: "egy pillanatig sem" gondolta, hogy le fog mondani, mivel szerinte nem azért választották a köztársaság elnökének, hogy 20 évvel ezelőtt milyen kisdoktorit írt, hanem "valószínű, hogy más egyéb kvalitások miatt".

Leszögezte: a munkáját ezután is "változatlan felelősséggel" végzi.

A köztársasági elnök hozzátette: "ez a végkövetkeztetés számomra egyfajta elégtétel: akkor is igazam volt 20 évvel ezelőtt, mert az akkori körülményeknek és előírásoknak megfelelően írtam egy dolgozatot a legjobb tudásom szerint".

Az államfő az MTI Hírcentrum tudósítójának - a még január 18-án az MR1-Kossuth Rádió 180 perc című műsorában tett nyilatkozatára emlékeztetve - azt mondta: elfogadja a tényfeltáró bizottság végkövetkeztetést, amely - mint fogalmazott -, "gyakorlatilag arról szól, hogy tartalmilag és formailag megfelelt az akkori követelményeknek".

"A legjobb tudásom szerint írtam ezt a dolgozatot, és azt kívántam vele elősegíteni, hogy a magyar sporttársadalom is megismerje az olimpiai program alakulását, hogyan kerülhetnek fel a programra, hogyan kerülhetnek onnan le olimpiai sportágak" - mondta Schmitt Pál, hozzáfűzve, munkáját opponens és konzulens segítségével végezte, akiknek mai is hálás a sok segítségért.

Megjegyezte: "egyetlen egy szakirodalmat nem mulasztottam el feltüntetni a dolgozatom végén, az úgynevezett bibliográfiában", és ezt, akik fontosnak tartották a munkáját, nyilván számításba vették.

A vizsgálóbizottság munkájára és eredményére utalva a köztársasági elnök úgy fogalmazott: "örülök, hogy Magyarországon működik a demokrácia, örülök, hogy nincs kettős mérce, örülök, hogy az elnökre is ugyanúgy vonatkoznak a szabályok, mint bármelyik más magyar állampolgárra."

Hozzátette: "nem zavar ez az ügy, kicsit hosszú volt, de örültem volna, hogyha rám is vonatkoznak azok a szabályok, ami úgy hangzik, hogy ártatlanság vélelme".

Schmitt Pál kijelentette: "most, hogy pontot teszünk a dolog végére, azt az egyet mondhatom, hogy munkámat változatlan alázattal és szorgalommal fogom végezni, betartva az alaptörvény rám vonatkozó előírásait".

Az államfő azt mondta, hogy a - számára most már ismert összetételű, de korábban ismeretlen - tényfeltáró bizottság munkájához nincs mit hozzátennie, mert - mint fogalmazott -, "ha ők azt mondták, hogy tartalmilag és formailag a húsz évvel ezelőtt, hangsúlyozom, kisdoktori dolgozatom megfelelt, akkor én ezt így elvállalom, fölvállalom, és többé ezzel nem nagyon kívánok foglalkozni".

Az államfővel kapcsolatos plágiumgyanú miatt felállított, a Semmelweis Egyetem (SE) által felkért testület megállapításainak összefoglalóját az intézmény kedden, a honlapján hozta nyilvánosságra. A tényfeltáró bizottság jelentése szerint a doktori eljárás - hiányosságokkal ugyan - de formailag megfelelt az akkor még önállóan működő Testnevelési Egyetem gyakorlatának. A testület ugyanakkor megállapította: az egyetem szakmai hibát követett el, amikor a szövegazonosságokat nem tárta fel időben.

Hozzátették: ha nem is szabálytalanságra, azonban mindenképpen formai hibára utal "a dolgozatra általában jellemző szakszerűtlen forrásmegjelölés, illetve a hivatkozásokra történő szakszerű utalások hiánya, melyre a témavezetőnek, illetőleg a bírálóknak még a felkészülés idején, illetve az elő-opponensi véleményben fel kellett volna hívnia a figyelmet".

A részletes megállapításokat ismertetve kitértek arra, hogy a dolgozat a 34. oldalától az 50. oldaláig "teljes szövegazonosságot tartalmaz" Klaus Heinemann egyik - az összegzésben pontosan megjelölt - írásával, további 180 oldal pedig részleges egyezést mutat egy Nikolaj Georgiev-munkával. Megjelölték továbbá több diagram, illetve táblázat eredeti forrását.

A hvg.hu január 11-én írt arról, hogy Schmitt Pál 1992-es disszertációjának mintegy 180 oldala a bolgár Nikolaj Georgiev francia nyelvű munkájának többnyire szó szerinti fordítása és átvétele. Későbbi állítások szerint egyes bekezdések szó szerint megegyeznek a német Klaus Heinemann tanulmányának részleteivel. A hvg.hu később azt közölte, hogy a disszertáció újabb részeinek a forrását azonosította.