Váratlanul elhunyt Marczis Demeter

1959-ben szerződött Pécsre, az akkor alakuló operatársulat alapító tagjaként, ahol Verdi Rigoletto című operájának Sparafucile szerepében debütált. 29 éven keresztül volt a színház meghatározó magánénekese, s négy évig az operatagozatot is vezette.

Mindvégig meghatározó, kimagasló egyénisége volt Pécs város zenei életének.

Szerepeivel, oratórium-szólóival, dalestjeivel, a különböző hangversenyeken nyújtott emlékezetes szerepléseivel méltóképpen szolgálta Pécs és Baranya zenei kultúráját.

Valamennyi alakítását nehéz lenne méltatni, hiszen a Pécsett eltöltött három évtized alatt mintegy hatvan operaszerepet énekelt el, az operairodalom szinte valamennyi basszus és basszbariton főszerepét eljátszotta. Kiváltképp emlékezetesek voltak a Mozart-szerepekben nyújtott alakításai - Ozmin, Don Giovanni, Figaro, Sarastro - de sokakban él még Verdi Don Carlosának Fülöp királyaként vagy éppen Háry Jánosként Kodály művében, illetve Bartók Kékszakállú hercegeként.

Zenei és hangi adottságai mellett színészi képességei is remekül érvényesültek.

A pécsi operajátszás mellett rendszeres résztvevője volt az országos zenei életnek, számos rádiófelvétel őrzi hangját, mint ahogy jónéhány operafilmben is szerepelt. Európa majd minden országában vendégeskedett, de terjesztette a magyar zenei élet jó hírét az amerikai és az ázsiai földrészen is.

Művészi munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, a már említett Liszt-díj és Érdemes művész-cím mellett többek között birtokosa volt a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjének, a Janus Pannonius-díjnak és Pécs Város Nívódíját is magáénak mondhatta.

Marczis Demetert a Pécsi Nemzeti Színház saját halottjának tekinti, temetéséről később történik intézkedés.