Új üzlet, sokrétűen fűszerezve

- Azt hiszem a „rántott húsos", „pörköltes" ízlésvilágunkban eléggé kockázatos egy ilyen ötlettel előállni. Gondolja, hogy lesz elég vendége?
- Igen, különben bele sem fogtam volna. Bízom magamban, a szakmaszeretetemben. Tizenöt évig dolgoztam külföldön, sokrétű tapasztalatokra tettem szert, elsajátítottam egy nálunk még kevésbé elterjedt üzleti mentalitást is, szerintem a sikernek ez az egyik legfontosabb kulcsa. No, meg a finom, különleges ételekről se feledkezzünk meg! Konyhánkban több mint negyven féle fűszert használunk, ragaszkodunk az eredeti alapanyagokhoz, nem magyarosítunk, széles a választékunk, különleges a fogások íz hatása. Soroljam még? A kulináris élvezeteket a falakra írt mondásokkal, autentikus zenével „fűszerezzük" úgy bánunk a vendégeinkkel, mintha az otthonunkban fogadnánk őket. Emellett bízom abban is, hogy Pécs, a kulturális főváros igen sok „bevállalós" külföldit vonz, remélem, közülük sokan betérnek majd hozzám is.

- Szálljunk le a földre! A szép álmokat valóra is kell váltani, ahhoz pedig pénz kell, amiből a vállalkozónak soha nincs elég! Így volt ezzel Ön is, ezért jégre lépett - hitelt vett fel. Szokták volt mondani: fél, mint az ördög a tömjénfüsttől. Tapasztalatom szerint a mai kor vállalkozóinak „tömjénfüstje" a hitel. Nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy jelzálog kerül a sokszor több generáción át megőrzött családi házra, hosszú évekre kell kötelezettséget vállalni arra, hogy a vállalkozás jövedelmező lesz, vígan „kitermeli" a megélhetésre és a hiteltörlesztésre valót. Ön nem félt ezektől?
- Dehogynem! Sokáig gondolkoztam ezen a lépésen. Megkerestem több bankot, hitelintézetet, tájékozódtam mindenhol, az igazat megvallva, nem valami biztató eredménnyel. Ma a bankok nem szívesen adnak kezdő vállalkozóknak tőkét, ha igen, akkor ahhoz olyan feltételek társulnak, amit nemigen lehet egy magamfajta mikrovállalkozónak teljesíteni. A kezdeti lehangoló eredmények ellenére sem adtam fel a keresgélést, így tévedtem be a Baranya Megyei Vállalkozói Központba. Az alapítvány munkatársai segítőkészek voltak, bátorítottak és mindjárt „kezelésbe" is vettek. Lehetőségem volt az ott dolgozó szakemberekkel átvilágítani, újragondolni az elképzeléseimet, számításba venni a lehetséges kockázatokat, megoldásokat, s mindezt egy üzleti terv formájába öntöttük. A számok meggyőztek. Nem mondom, hogy a félelem teljesen elmúlt, de nagyságrendekkel csökkent. Döntésemben az is közrejátszott, hogy ha szükséges, itt bármikor segítséget, jó tanácsokat kaphatok.

- Sokan vannak, akik akkor gondolnak a hitelre, amikor már a saját, a család, a barátoktól kapott kölcsönöket is „elvállalkozták". Arra nem gondolt, hogy a hiányzó forintokat Ön is üzleti partnerek bevonásával, külső segítséggel pótolja?
- Egyáltalán nem! Ez nem profi megoldás. Úgy érzem, a hitel - még ha minden rendben is megy - mégis kockázatos dolog, ezt pedig nekem kell vállalnom, nem szeretnék senkit belerángatni abba, amiben esetleg csak én hiszek. Szerintem ez szemlélet kérdése is. Láttam külföldön, hogy ott a hitel egy mindennapi eszköz, amit - ha a feltételek adottak - bátran lehet használni és nagyon jól működik. Nekünk még ezt tanulnunk kell. Természetesen én sem vagyok híve a megalapozatlan fejlesztéseknek, gondos tervezés, számítások nélkül, csak úgy érzésre nem szabad beleugrani, de ha zöld a lámpa, haladni kell! Minden vállalkozó társaimnak ajánlom, nagyapám bölcs mondását: bátran ragadd meg a kínálkozó lehetőségeket, de közben tapogatózz...

(X)