Új Csontváry-album: élete feketén-fehéren

"Sokan készpénznek tekintették, amit Csontváry utolsó éveiben, 1910 után önmagáról papírra vetett, ezt tükrözték az életéről korábban megjelent kötetek. Valószínűleg csak legenda, és része a zseniális festőművész önmítoszteremtésének az is, hogy égi jelre kezdett el festeni. A legendákról le kell hántani, aminek nincs köze életművéhez" - fogalmazott Molnos Péter a Csontváry - Legendák fogságában című album csütörtöki budapesti bemutatóján.

A szerző kitért arra, hogy lehetősége volt korábban nem ismert források, elsősorban a Gegesi Kis Pál hagyatékából való kéziratgyűjtemény áttanulmányozására. Mint mondta, kérdéses, hogy a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban, a Római híd Mosztárban, a Baalbek festője valóban részt vett-e az általa leírt egzotikus utazásokon Egyiptomban, Palesztinában, Libanonban, Szíriában, illetve képei valóban a helyszínen készültek, avagy később a műteremben.

A Népszabadság Könyvek sorozatban, a Kieselbach Galéria támogatásával megjelent 216 oldalas album Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) valamennyi fellelhető - jelenleg 76 ilyen van - festményéről színes fényképet tartalmaz. Ezeken kívül további 26-27 olyan alkotását tartják nyilván, amelyekről biztosan tudják, hogy léteztek, de az elmúlt 80 év során elkallódtak; jelentős részük 1945 után szovjet hadizsákmányként került ki az országból.

Kieselbach Tamás galériatulajdonos, művészettörténész hangsúlyozta: Csontváry munkásságának méltó bemutatására egy új múzeumot kell emelni, mégpedig Budapesten és tervszerű munkával kell őt megismertetni a világban. Utalt arra: a pécsi Csontváry Múzeum nem elég nagy a teljes életmű bemutatásához, ráadásul egykor a festőművész maga is a fővárosba tervezte az életművét bemutató tárlatot. Csontváry néhány jelentős, nagy méretű képe nem is Pécsett, hanem a Magyar Nemzeti Galériában látható - tette hozzá.

"A magyar festészet megmerevedett, mindenki különböző érdekekre figyel. Ha nincs múlt, elismert korábbi teljesítmény, kiinduló pont, akkor erő sincs a kortárs művészeknek az alkotásra. Csontváry olyan világszínvonal, ami realitás, hiszen a munkásságát ismerő művészettörténészek a világ legnagyobbjai közé teszik" - szögezte le Kieselbach Tamás.

Az MTI arra vonatkozó kérdésére, hogy a Csontváry-múzeum megvalósításában partner lehet-e a kulturális tárca, a galériatulajdonos úgy fogalmazott, "vannak dolgok, amiket meg kell hallani".

A könyv bemutatója alkalmából a Kieselbach Galériában Csontváry négy képét is kiállították. Közülük kettő - az 1894 körül készült Pirosruhás gyermek és az 1904 körül keletkezett Kairói pályaudvar - az album kétféle címlapján szerepel, az 1901 körülre tehető Olasz halász néhány évvel ezelőtt bukkant fel egy magángyűjteményben és színes fotón soha nem látta még a közönség.

A negyedik, az Önarckép (nem azonos az 1896-ra tehető "klasszikus" Csontváry-önarcképpel) sorsa pedig egészen különleges: a kötet szerzője, Molnos Péter a Magyar Nemzeti Galéria raktárában fedezte fel a hamisnak nyilvánított képek között. Az 1893 körül keletkezett művet 1933-ban vásárolta a Szépművészeti Múzeum, és miután 1948-ban hamisnak nyilvánították, a közelmúltig nem vizsgálták meg.

A magyar festészet egyik legeredetibb alakja - aki gyógyszerészként csak 41 évesen kezdett festészeti tanulmányokba - életművének fennmaradása a véletlennek köszönhető. A szegényen és elfeledve elhunyt, korábban nem egyszer őrültnek tartott Csontváry képeire Gerlóczy Gedeon építészmérnök egy tetőtéri műteremben lelt rá összetekerve; a zsákvászon-értékben számba vett vásznakat ő vásárolta meg.

A Csontváry - Legendák fogságában című album a Népszabadság Zrt. és a Kieselbach Galéria együttműködésének negyedik kötete. Az előző három Aba-Novák Vilmos, Gróf Batthyány Gyula és Derkovits Gyula életét és műveit mutatta be.

(mti)