Népbüfé, Tejivó, Ifjúság bisztró: ilyenek voltak Pécsett a szocialista gyorséttermek

2024. május 14. kedd 09:37

Népbüfé, Tejivó, Ifjúság bisztró: ilyenek voltak Pécsett a szocialista gyorséttermek

Az idősebbek emlékezetében úgy él a pécsi Tejivó, ami az „idők kezdetétől" állt a kereszteződés mentén. Akkor, amikor az Indóház téren még Lenin volt a névbitorló, a kör alakú forgalomterelő sziget közepén pedig virágból odaültetett vörös ötágú csillag fogadta az arra járókat. Diákok, munkába igyekvők törzshelyeként jegyezték az egységet a Szabadság úton, abban az időben, amikor a gyorsétkezők világát rengetegen csupán hírből ismerték.

 

 

A II. világháború után, kezdetben volt az élelmiszerhiány, meg a jegyrendszer. Pécsett, miként országosan is, létrejött a Népbüfék hálózata, bár írták népbüfének is, kis kezdőbetűvel. Amik nem tartoztak egyetlen vállalat felügyelete alá, de gyűjtőkifejezésnek tökéletesen megfelelt a dolog.

A baranyai megyeszékhelyen, az egyik legismertebb ilyen az Elefántos-tömbben, annak városházi oldalán várta az éhes embereket, szemben a polgármesteri hivatallal, ahol ma is egy gyorsétterem működik.

A tanulók, munkások étkezési igényeit igyekeztek az elvtársak kielégíteni a rendszerrel. Hasonló volt a 48-as térnél az évtizednél régebben elbontott kocsma, amit az egyetemisták „Junoszty" névvel illettek,ám eredetileg az Ifjúság bisztró néven vált közkedveltté. A Zsolnay Vilmos utcai sarokházról lenne itt szó, de most üres a telek, mivel elbontották az épületet.

Szóval, a sanyarú évek kitöltését követően, egy cipőipari szövetkezet üzlete is működött a reggeliző helyet megelőzően, a Mártírok útja, kontra Szabadság úttal határolt tömbben. Profilváltást követően a Baranya Megyei Élelmiszer-kereskedelmi Vállalat oltalma alá tartozott az egység.

A névadó nyomában

Néhány esetben, bizonyos eredetek nehezen bogozhatóak ki, de ebben a történetben nincsen erről szó! Mert egy ismert pécsi, egykoron válogatott kosárlabdázó, ráadásul center volt a keresztapa. Aki hatalmas termete következtében kapta a „Pici" nevet a palánkok világában. Végül a valahai Tejivó is ezt örökölte, negyed évszázadnál hosszabb időn át emlegették úgy a törzsvásárlók. Belső tere nem számított hatalmasnak, illett rá a szó.

Tejet, tejeskávét, kakaót mértek, kiflit, zsemlét lehetett fogyasztani, akár helyben is. Olcsón, pillanatok leforgása alatt akadt mód enni, egyszerű keretek között. Pörgött a placc rendesen.

A rendszerváltás hajnalán, 1988. augusztus 26-án, a Dunántúli Naplóban hirdették meg, bérleti üzemeltetésre a Tejivót. Az eredeti nyertes tárgyaló azonban nem tudta sikerre vinni a gazdasági történetet, ezért jöhetett a követező próbálkozó. Ennek okán vette fel a Poci büfé nevet, ami csak 2000 után tűnt el, mert a tulajdonos értékesítette az ingatlant.

Csirburgert is árultak. A hamburger itthon még sokkal kevésbé számított ismert ételnek akkor, amikor a közkedvelt„kajáldában" már lehetett valami hasonlót enni. Mivel csirkehússal kínálták a portékát, hát nem nehéz megfejteni az éteknevesítés eredetét.

Félig-meddig eredeti ötletnek számított a szendvics, bár a világcégekkel persze nem vehette fel a versenyt. Igaz, Pécsre a multik nagy késéssel érkeztek meg, miközben a fővárosban már régen megvetették a lábukat.

 

Pucz Péter - Fotó: Régi Pécs