Nem csak a liberálisok átkozzák az Újszínházat és Pozsgaiékat, a szélsőjobb is - Interjú

Kevés teátrum kapott a közelmúltban olyan kiemelt sajtófigyelmet, mint a Dörner György vezette fővárosi Újszínház, amely művészeti vezetőjének személyén keresztül pécsi kötődéssel is bír. Pozsgai Zsolt drámaírót eddigi tapasztalatairól és jövőbeli terveiről faggatta munkatársunk.  

- Sűrű évet tudhat maga mögött a színház új vezetősége. Összefoglalná a főbb történéseket?
- Két részre osztanám az időszakot, amelynek az első fele februártól júliusig terjed, a másik része pedig az ősztől kezdődő idény. Az év első felében játszanunk kellett azokat a darabokat, amelyet még az előző vezetőség tűzött műsorra. E művek jogainak egy részét meg tudtuk szerezni, míg másokét nem. Közben nyárig még azok a színészek is alkalmazásban voltak, akik nem kívántak részt venni a megváltozott vezetésű teátrum jövőbeni munkájában, ugyanakkor már érkeztek az új kollégák is. Ekkor a baranyai kötődésű Kodolányi János Földindulás című művének és a Szűz és a szörny címet viselő saját darabom bemutatóját tartottuk. Ennek az is volt az oka, hogy többen nem merték a darabjukat adni a színháznak, mert féltek a következményektől, ami - ha a visszaemlékszünk az akkori médiavisszhangokra - nem is csoda.

- A szeptembertől induló évadban viszont már sikerült megvalósítani az eredeti koncepciót, azaz kizárólag magyar, klasszikus és kortárs szerzők darabjainak műsorra tűzését.
- Ez a vonal augusztustól indult: Márai Sándor, Tamási Áron, Nyírő József, Csurka István és Németh László darabjait játsszuk, illetve tervezzük bemutatni. Aki színházi ember, annak nem kell magyarázni, hogy mit jelent néhány hónapon belül kilenc új bemutatót tartani. Ugyanakkor a mienk egy repertoár-színház, ami azt jelenti, hogy muszáj folyamatosan műsoron tartani bizonyos darabokat. A színházi törvény is előírja, hogy akkor jár támogatás, ha ez a bizonyos előadásszám megvan. Hiába szeretnénk mi csütörtöktől vasárnapig játszani, amikor az emberek többsége színházba jár, a törvény olyan számot ír elő, ami miatt hétfőnként is kell tartanunk előadásokat.

- Ez a nézőszámra volt-e kihatással?
- A színház honlapján ez igen jól nyomon követhető. Kiderül, hogy a januári előadásokra a jegyek 98 százalékát már eladtuk, ami igen komoly teljesítmény a budapesti teátrumok között, amikor egyre kevesebben járnak színházba, főként gazdasági okok miatt. Az, hogy egy színház megtalálja a közönségét egy új koncepcióhoz, sokszor évekbe telik, nekünk ez néhány hónap alatt sikerült.

- Mindez nyilván a közönség összetételének változását is magával hozta.
- Mindenképpen. Az a publikum, amely korábban a Pesti Magyar Színházban kifejezetten veretes magyar műveket látogatott, úgy tűnik, átszokott hozzánk. Ehhez hozzátartozik, hogy a fővárosban kétféle közönség van: egy abszolút urbánus kötődésű, illetve egy másik, amely a vidékhez kötődik, mint én magam is, akit a munkája kényszerít Pestre. S ezzel még egy fél budapestnyi ember is így van, akiknek sokat jelent például egy ormánsági vagy egy erdélyi történet.

- Legutóbb az Újszínház számára biztosított miniszteri támogatással kapcsolatos hírektől volt hangos a sajtó.
- Miniszteri támogatásra minden színház be szokott nyújtani pályázatot. Mi azért kértük, mert első félévünk elképesztő kiadásokkal járt, mivel a teátrum társulatának jelentős része, akiknek szerződése volt, nem játszott, nem produkált. Helyettük új művészeket kellett alkalmazni, tehát kétszeres társulattal dolgoztunk, ami kétszeres kiadással is járt. Ez sajnos meg is látszott az adósságunkon. Színházunk ezért kérte a támogatást, amellyel kapcsolatban, ha valaki utána néz, láthatja, hogy egyáltalán nem példátlan. Azt, hogy a miniszter támogatja két darabunkat, eddigi tevékenységünk elismerésének tekintem.

- Szóba került-e már együttműködés vidéki, köztük esetleg a pécsi teátrummal, illetve terveznek-e ilyet?
- Még nem igazán gondolkoztunk ilyen együttműködéseken. Remélem, hogy ezek a kapcsolatok fejlődni fognak a jövőben. Azt is meg kell jegyezzem, nagyon sokan - jogosan - tartottak attól is, hogy színházunk rossz irányba indul el. Ennek viszont van egy másik hozadéka is: igen sok szélsőjobbos elem azért átkoz minket, mert egészen mást vártak tőlünk.

- Kifejtené ezt bővebben is?
- Sok ilyen eset van, többször előfordult, hogy előadásokat akartak tartani a teátrumban, és komoly sértődések adódtak abból, amikor ezt visszautasítottuk, mivel színházunk nem politizál. Úgy gondolom, hogy az általunk játszott darabokban igen nehéz politikát találni, legyen az akár Tamási Áron műve, vagy Csurka István Deficit című darabja - amelyre február végéig például nem kapni már jegyet.

- Ha már az írásnál tartunk, dolgozik-e jelenleg új darabon? Közben lapunk is beszámolt arról, hogy sikerrel vetítették Zsolnay-filmjét egy alaszkai filmfesztiválon.
- Január 25-én tartják a Szegedi Nemzeti Színházban Pipás Pista című darabom ősbemutatóját, amely egy, a szegedi tanyavilágban jól ismert sorozatgyilkos történetét dolgozza fel. A föld szeretőjével kapcsolatban lejárt a fesztiválszerepeltetési időszak, de január 17-én este kilenc órától, tehát igen jó időben, a Duna TV ismét műsorra tűzi a filmet. Egyébként készül már hozzá a japán felirat, mivel a távol-keleti ország nagykövetségének kezdeményezésére szeretnének egy japán bemutatót is tartani.

Képünkön: Pozsgai Zsolt a Pécsi Újság.hu szerkesztőségében.

Balikó Gergő