Mintarégión dolgozik Papp professzor

- Ennyi idő után hogyan értékeli a Pécsett történteket?
- Istenfélő emberként úgy gondolom, hogy az ilyen rossz élményről később bebizonyosodik, hogy valójában egy kegyelmi állapot volt. Az e feletti fájdalmam még nem múlt el, mivel nem én pályáztam, hogy Pécsre kerülhessek, hanem engem hívtak oda. Ott felépítettünk egy mind szellemében, mind működésében világszínvonalú intézményt. Ilyen eredményeket sehol nem produkáltak a világban a szívsebészeti betegek gyógyítása terén, amellett, hogy eközben rendkívül gazdaságosan tudtunk működni, több milliárd forintot tettünk be az egyetemi közös kasszába. Ezért, racionális megközelítéssel, számomra érhetetlen, ami történt. A rossz kormányoktól és egészségügyi miniszterektől származó forráscsökkentés hatásait még elviseltem volna, azonban, hogy emellett az egyetemi vezetés még azt várta, hogy a kétségbeesett betegek között válogassak, hogy kit gyógyítsunk és kit nem, erre mondtam azt, hogy cinkosságot nem vállalok a betegek pusztításában. Ezt két évvel később is az egyetlen lehetőségnek tartom, pedig még öt évig lehettem volna igazgató és egy évtizedig professzor Pécsett. Mindent fel kellett adni ahhoz, hogy az erkölcsi parancsot teljesítsem.

- Távozása után kijelentette, a jövőben már csak szolgálni szeretne...
- Akkori nyilatkozatom minden betűjét próbálom betartani, holott többen azt gondolták, hogy azért mentem el, hogy majd a rezsimváltás után magasabb pozícióba kerüljek. Most, hogy megtörtént a változás, a jelenlegi vezetés megkeresett és különböző ajánlatokat tettek, az államapparátussal, az egyetemi struktúrával és a szakmával kapcsolatosan gondoltak rám, viszont én semmiféle vezető pozíciót többet nem vállalok, mivel a visszalévő életemben nem küzdeni, hanem segíteni akarok az egyes embereknek - a betegeknek és az egészségeseknek is, hogy ne betegedjenek meg.

- Bővebben is kifejtené?
- Nem csak magánrendelőt vezetek Budapesten, de évente 200-250 előadást is tartok a Kárpát-medencében, amely a testi-lelki egészség és a szeretet szavai köré rendeződik. Orvosként az a dolgom, hogy megóvjam az embereket a testi-lelki fájdalmaktól. Ez a munkám, amely mellett teljes életet élek családom, köztük két unokám körében. Így több időm marad rájuk, mint ha azt az életet folytattam volna, amely nagyon sok energiát igényelt és egyre kevesebb eredményt hozott.

- Jelentős változáson van túl az ország az áprilisi választások után. Általánosságban, hogyan értékeli a szavazás eredményét?
- Nem a Fidesz melletti ez a nagymértékű szavazás, hanem a korábban fennálló rezsim ellen - és ebben van ennek a veszélye is. Az emberek azt mondták, elég volt a hazugságból, a lopásból, a korrupcióból. Ha a társadalom olyan nagy vágyakkal és reményekkel van tele, mint most, és ezek nem teljesülnek, akkor nagyobb lesz a csalódás is. Nekem ezzel kapcsolatosan az a feladatom, hogy elmondjam az embereknek, hogy itt egyik pillanatról a másikra nem lesz változás, csak mi, a munkánkkal, a tisztességünkkel tudunk változtatni. Nem elég kormányt váltani, nekünk magunknak is meg kell változnunk: jóvá kell lennünk.

- Meglátása szerint miként mászhat ki jelenlegi helyzetéből a magyar egészségügy? Mikre kell a szaktárcának figyelnie Ön szerint?
- Amikor olyan helyzet van, mint most, amikor kevés a pénz, akkor prioritásokat kell meghatározni. A legfontosabb, hogy minden életmentő beavatkozás zöld utat kapjon, mert ezek a fiatal és a középidős korosztály számára elsődlegesek, mert őket fenyegeti leginkább a hirtelen halál veszélye. Ennek elhárítása és a gyors beavatkozás nélkülözhetetlen, ezt megyei-regionális szinten meg kell szervezni. A másik fő kérdés pedig nem választható el a szociálpolitikától, mert az idős korosztály egy része aktív kórházi ágyakon fekszik, ami leköti az orvosok és a nővérek energiáit. Sokkal egyszerűbb lenne, ha a szociális ellátás az lenne, aminek nevezzük és nem pedig kórházi ágyba bújtatottan létezne. Egyetlenegy kórházat sem lenne szabad bezárni, bizonyos gyengén felszerelt, nővérhiánnyal küzdő egységeket olyan szociális intézményekké kellene átalakítani, ahol egészségügyi felügyelet is van. Itt kevesebb orvos lenne és az ápolást nem szakképzett nővéreknek kellene végezni. Tehát a két végponton, az akut és a szociális ellátáson kellene elsőként segíteni. Ezzel kapcsolatosan részt veszek egy lehetséges mintarégió kidolgozásában, amely Kaposváron és Somogy megyében folyik. Repa Imre professzorral és a megyei vezetőkkel, szakpolitikusokkal próbáljuk meg elindítani a rendszert, amelyhez természetesen kormányzati hozzájárulás kell. Az egészségügyet továbbra is aktívan szeretném segíteni, csak nem vezetőként, hanem tanácsadóként.

Balikó Gergő - Fotó: Dittrich Éva