Méhes: "Csak egy hang a különbség"

-Mi történt Önnel azóta, hogy Pécsről,  az EKF művészeti igazgatói posztjáról távozott a 2007-es esztendő  végén?
-Több megkeresésem is volt, amelyek nagyon jól estek, de nem ezek közül választottam. Egy ideig kivártam, majd 2008 tavaszán megpályáztam az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem kancellári állását, amelyet tavaly szeptember óta töltök be. A kancellári tisztség a német egyetemi terminológiából származik, főtitkári posztot takar, mai szóval menedzser. A feladatom az universitas nem tudományos területének menedzselése, pénzügyi, logisztikai feladatok ellátása. Ami vonzó volt, az az egyetem nemzetközisége, hiszen német, osztrák és magyar közös intézményről van szó.

- Van bármiféle családi kötődése a német ajkú nemzetekhez, nemzetiséghez?
- Nincs. Már hatéves koromtól tanultam németül, volt szerencsém a Leőwey Klára Gimnáziumban töltött éveim alatt egy esztendőt az iskola grazi partner intézményében is eltölteni. Azóta is hálával gondolok a Leőweyre, hiszen akkor kezdődött, illetve erősödött meg a német nyelvű kultúrák iránti elkötelezettségem, érdeklődésem.

- Hogyan került a bécsi Collegium Hungaricum élére?
- Egy igazi álom teljesült be ezzel. Az egyetemi kancellárkodás mellett szabadidőm terhére is foglalkoztam kulturális projektekkel, s amikor megjelent a pályázat, úgy döntöttem, beadom jelentkezésemet és sikerrel jártam. Az volt a vonzó, hogy a Collegium Hungaricumnak kulturális és tudományos profilja is van, mindezek mellett pedig menedzseri feladatokat is el kell majd látnom. Nem volt teljesen ismeretlen a terep, hiszen az intézményben a 2000-es esztendőben három hónapot már eltölthettem ösztöndíjasként, így kicsit belülről is megismerhettem működését. Bécs pedig önmagában is nagyon vonzott.

- Intézményvezetőként milyen tervei vannak?
- A pályázatom egyik elvi alapja volt az, hogy húsz évvel a rendszerváltás után már más típusú kapcsolatépítésre van szükség a nyugati országokkal, jelesül Ausztriával is, mint eddig. Az osztrákokat arról kell megkérdezni, hogy őket a magyarokat tekintve mi érdekli, és ugyanígy fordítva. Engem például nagyon érdekel a közelmúltbéli osztrák-magyar kulturális, gazdasági kapcsolatrendszer; a magyarok bécsi bevásárlóturizmusától kezdve az osztrákok soproni fogorvoshoz járásáig. Ezekről tudunk ugyan, de a jelenségek hátterét kulturálisan és tudományosan soha nem dolgoztuk fel. A múltfeldolgozás terén is van mindkét országnak lemaradása.

- Tevékenységén keresztül erősödhetnek Pécs kapcsolatai az osztrák fővárossal?
- Nagyon remélem, hiszen Pécs mindig is a szívem csücskében lesz. A 2010-es EKF-esztendő ugyan már nagyon közel van, de még lehet ez év vonatkozásában is komoly kulturális promóciós munkát végezni Bécsben, a későbbiek folyamán pedig szintén segíteni szeretnék a kapcsolatok építésében. A két város neve között magyarul csak egy zöngés és egy zöngétlen mássalhangzó a különbség. Jó lenne, ha más területen is ilyen kicsi lenne a távolság Bécs és Pécs között...

- Ha már említette az EKF-programot: van Önben keserűség a Pécsett történtek miatt?
- Ma már ki merem mondani: nincs. Hála Istennek, amúgy is optimista beállítottságú ember vagyok, de mint tanulságos történetet, természetesen a pécsit is elraktároztam magamban. Ugyanakkor a művészeti igazgatói poszt nagyon sokat adott, s ezt nem valamiféle hamis patetikusság mondatja velem, hiszen akkor országosan és nemzetközi szinten is széleskörű kapcsolatrendszerre tehettem szert. Ezt pedig nagyon jól kamatoztathatom és forgathatom vissza, akár Pécs javára is. Úgy látom, a 2007-ben általam is szorgalmazott törekvéseknek meglett az eredménye, hiszen elképzeléseim részint beépültek a 2010-es programokba.

- Hogy látja a 2010-es esztendőt?
- Elindultak az építkezések, már több, az EKF keretén belül megszépült közteret is átadtak, az M6-M60-as autópálya építése a vége felé közeledik. Szemmel látható és már kézzelfogható eredménye is van a korábban csak terveken létező elképzeléseknek, beruházásoknak. Csak utalni tudok Bob Scottra, a 2010-es program hét főből álló ellenőrző és tanácsadó brüsszeli munkacsoport tagjára, aki a minap azt mondta, hogy a pécsiek 2030-ban, húsz év távlatából nézve azt fogják mondani: milyen jót tett az EKF a várossal az infrastrukturális fejlesztéseket, felújításokat tekintve! Azt persze Pécsett is, és másutt is nehéz elérni, hogy mindenki elégedett legyen, de úgy gondolom, a 2010-es programok nagyon jól összeálltak, illetve összeállnak majd.

Kép és szöveg: B. M.