"Még nem fedeztük fel a Földet"

- Jelenleg a világ egyik legelismertebb növényrendszertani szakembereként tartják számon, de felteszem, nem készült egész életében botanikusnak.
- Szívem szerint író szerettem volna lenni, de édesapám rábeszélésére, aki zseniális műszaki szakember volt, elhatároztam, hogy mérnök leszek, tekintve, hogy a negyvenes évek végén "veszélyes üzem" volt az írói pálya. Mivel a műszaki rajzhoz hiányzott a térlátásom, olyan műszaki pályát kerestem, ahol keveset kell rajzolni. Ez volt a vegyészet. De hiába készültem fel kiválóan a felvételire, be sem hívtak a műszaki egyetemre, - ehhez a ciszter gimnázium nem volt akkor a legjobb ajánlólevél - átirányítottak az Eötvös egyetem biológia-kémia szakára, mert kevés volt a biológia tanár, aki a micsurini-liszenkói biológiát oktatta volna. Bár mindent megpróbáltam, hogy a vegyész szakra átkerüljek, és ebben professzoraim is támogattak, a minisztérium nem engedett. Másodévesként lehetőségem nyílt arra, hogy kutatónak szakosodjak. Ekkor már annyira átitatta az egyetemi képzést a marxi ideológia és a politika, hogy nem szakmát kerestem, hanem olyan tanszéket, amely még meg tudta őrizni a keresztényi és polgári értékeket, s amelynek tananyagát a legkisebb mértékben érintette a politikai ideológia. Két ilyen terület volt, a zoológia és a botanika, és mivel a csúszómászók nem vonzottak, maradt a növénytan.

- A növényeket ellenben olyannyira szereti, hogy rendszertani osztályozás kötődik nevéhez, s félezer új fajt fedezett fel eddigi munkássága során. Van mit kutatni még ma is ezek szerint?
- Évente kerülnek elő új fajok, s még nagyítót sem kell ragadnunk, ahhoz, hogy megtaláljuk őket. Mexikóban, Brazíliában, Kolumbiában és Kínában évente közel ezer új fát, cserjét fedeznek fel, köztük gyógy- és egyéb haszonnövényeket; de még szűk hazánkban is időről időre kerülnek elő olyan megváltozott génállományú fajok, amelyeket eddig nem ismertünk. Mind a növény- mind az állatvilág tekintetében kijelenthető: a Földet még közel sem fedezte fel az ember.

- Kutatásainak egy jelentős részét a világ másik részén végzi. Mikortól datálhatók a szakmai kiküldetések?
- A hatvanas évek vége óta utazom Közép-Amerikába: Először Kubába hívtak meg a vegetációban rejlő erőforrások feltérképezésére. Ennek a munkának a „melléktermékeként" sok új növényfaj került elő, amelyeket ismertté kellett tenni a tudomány számára. Már itthon is foglalkoztam rendszertani kutatással. Az első új növényemet a Keleti-Kárpátokban fedeztem fel, később pedig a Szovjetunióban is fedeztem fel új fajt. Az igaz aranybánya azonban a trópusi növényvilág volt. Kubában és az Antillákon közel félezer növényt fedeztem fel, majd a nyolcvanas években Kelet-Afrikában, az utolsó 15 évben pedig Mexikóban, ahol rendkívül kedvezőek a természeti adottságok, például a sivatagtól a trópusi őserdőig minden éghajlati övezet megtalálható. Itt ütközött össze az észak- és a délamerikai kontinens - ami óriási fajkeletkezési folyamatokat indított el. Nem véletlen, hogy Brazíliában - Kolumbia és Kína után - a leggazdagabb a növényvilág. Míg Európában 12 ezer virágos növényfaj van, az ötször kisebb Mexikóban 30 ezer.

- Kevesen tudják, hogyan került Pécsre.
- Fiatalkori szerelmem volt a város. Egy egyetemi szakmai kirándulás során láttam először Pécset, és rögtön megfogalmazódott bennem, hogy itt szeretnék dolgozni. Harminc évnyi várakozás után realizálódott mindez, amikor a fülembe jutott, hogy Ormos Mária akkori rektor magas minősítésű szakmai vezetőt keres a felsőfokú biológia képzés elindítására. Azonnal jelentkeztem, pedig a vácrátóti akadémiai kutatóintézetben az igazgatói szék várományosa voltam. Először a tanárképzőn választottak dékánnak. A feladat önálló bölcsész- és természettudományi kar létrehozása volt. Ehhez hat bölcsész és három bölcsészettudományi tanszéket alapítottam. Nagyszerű szakemberek jöttek az ország más egyetemeiről is segíteni, akik közül többen itt lettek akadémikusok. Három évi közös munka után, 1992-re létrejött a két önálló egyetemi kar.

- Láthatóan a tudományok területén, a kutatások sűrűjében érzi jól magát. Mi vitte rá, hogy a politikusi pályán is kipróbálja magát, főleg annak tudatában, hogy éppen az ideológiamentesség miatt választotta a botanikát?
- Magam soha sem akartam politikus lenni, bár a nyelvtudásom miatt az Akadémián kaptam tudománypolitikai feladatokat. A Környezetvédelmi Minisztérium létrejöttekor az Akadémia jelölt abba a tárcaközi bizottságba, amely a természet- és környezetvédelmi törvénycsomagot előkészítette. Később kilenc éven át voltam az Országos Környezetvédelmi Tanács tagja. Egymástól eltérő színezetű kormányok egyaránt számítottak szakértői, tanácsadói munkámra. A politikában ilyen "ártatlan" formában voltam jelen, majd alapító tagként részt vettem a Professzorok Batthyányi Körének munkájában. Ez utóbbi járult hozzá ahhoz, hogy Pálinkás József felkért a Fidesz értelmiségi tagozatának pécsi vezetésére. Miután a 2004-es európai parlamenti választásokon sikerült a pécsi 2-es választókerületben legyőzni a szocialistákat - amire korábban nem volt példa - megbízást kaptam, hogy mérettessem meg magam az országgyűlési választásokon Szili Katalinnal szemben 2006-ban. Sok hasznos tapasztalattal lettem gazdagabb. Azelőtt is tudtam, hogy a tudomány az én igazi területem, - azért ez sem küzdelemmentes terület - és ez a meggyőződés csak megerősödött bennem.

- Nem is vállalna ilyen közéleti szerepet már?
- Parlamenti képviselőként, vagy a város közgyűlésében már nem kívánnék dolgozni. Szakmai segítséggel azonban továbbra is szívesen állnék rendelkezésre minisztériumi vagy kormányszintű intézményekben az oktatás, a tudósképzés, a természet- és környezetvédelem területén. Az oktatás korszerűsítése, a klímaváltozás, a megújítható energiák felhasználása olyan kihívások, amelyek sikeres kezelésében a politikának mindig szüksége lesz a tudomány támogatására.

Kép és szöveg: Korb Zoltán